|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.10. 19:12 - |
 *Szauron leszállt a homályba burkolózott erdőben, majd megállt és felpillantott. Meg akart bizonyosodni róla, hogy Cardassya nem maradt le valahol, de nem; a kanca épp most szállt le mellé.*
-Nos, eddig hogy tetszik? Gondoltam, a Félelem után jobb lesz, ha először egy effajta, homályos, ijesztőbb helyre hozlak. -*mondta a kancának, és még ő maga is meglepődött saját magán.
Szauron, a nagy és félelmetes csődör figyelmes és törődik másokkal?! |
[241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 - Te sem mondtad a tiédet, de az imént még tudtad az enyémet - vigyorgott sötéten.
'Mégis őrült valaki kettőnk közül....és még a memóriája is rossz' vigyorgott szélesen, majd vállatvont.
- Ha ennyire nehéz megjegyezni, akkor gondolom hiába is mondom: Sötétség vagyok. |
- Ha két fejem lenne, jobban látszana, igaz?
- Mi is a neved? Úgy emlékszem, még nem mondtad. |
- Vagy talán mégis! - nevetett nem kevés kárörömmel.
- Aaulon bújkál, Silme meg le sem jön a csillagok közül! De Rajtad aztán nem látszik, hogy több lelked lenne! - mondta lefitymálón a fekete lónak. |
- Nem, még nem. Mindegy. Ami késik nem múlik! |
| - Aaulon és Silme. Erisziek, mint én. Sosem láttad még őket? Hm...nem is csodálom...... |
- Valóban? - *kérdezte Gemini kíváncsian.*
- Kik azok? - *érdeklődött.* |
| - Igen, kettővel is - felelte higgadtan. |
- Igen. - *válaszolta most Gemini.* |
Hidegen méregette a lényt, majd elgondolkozva visszakérdezett:
- Minden tekintetben ér a kérdés? |
*Gemini majdnem elnevette magát, de beérte egy kis mosolygással is. Eközben a hang folytatta*
-~ Hallottál, találkoztál már olyan lénnyel, aki megosztotta a testét egy másik lélekkel? |
Hátrafordította fejét.
- Nagy dolog. Nem titok a nevem, jópáran tudják a Birodalomban. Azt nem hiszem, hogy a homlokomra lenne írva. Ha tudod, légy büszke a tudásodra! - gúnyolódott közönyösen, halkan beszélve.
- Vagy talán hanyatt kellene esnem a nevemtől? |
*Megvonta a vállát és tovább indult.
~Hagynád, hogy úgy menjen el, hogy őrültnek tart?~- susogott valami a fejében.*
- Az Ő dolga, mit gondol és mit nem - *válaszolta egyszerűen.
~Hagy beszéljek vele!~*
- A Te dolgod!
*Gemini megállt és Sötétség felé fordult.*
-~ Üdv, Sötétség! Igen, tudom a nevedet, számomra a homlokodra van írva. |
Sötétség megmozgatta fülét, és hátatfordított a lénynek.
- Jó Neked - mondta könnyedén és őrjítően gúnyosan, azzal elindult, horkantva nevetve kicsit. |
*Felnevetett és mintha egyszerre ketten nevettek volna.*
- Őrület? Hogy Én őrült volnék? - *kérdezte és nevetett tovább.*
- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy sosem vagyok egyedül. - *folytatta komolyan és sokkal halkabban.* |
Szemügyre vette a lényt.
- Jogos. Az őrület végülis magánügy ártalmatlanabb formájában. |
- Kötve hiszem, hogy bármit is tudnál. De miért is érdekel? Csak sétálgatok... - *mondta és megfordult, hogy saját szemeivel vehesse szemügyre a lényt.* |
Összehúzta a szemeit. Felegyenesedett.
- Nem. De ha már megkérdezted, kissé furcsa a viselkedésed, nem gondolod? - kérdezte halkan, rezzenéstelenül állva. |
*Tovább sétált és úgy tett, mintha semmi sem zavartatná.
Aztán gondolt egyet és megszólalt.*
- Nem unod már a mögöttem való settenkedést, zöld sörényes? - *kérdezte, de közben tovább haladt.* |
| Óvatosan a homályba lapult, mikor a lény megállt, majd követte őt. |
*Tovább lépkedett.
Egy idő múlva megállt egy helyen és harapott néhány fűcsomót.
Belül hatalmas vitába keveredett ismételten társával és sehogy sem sikerült elhallgattatnia.
Bosszúsan indult tovább.* |
[241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Szauron leszállt a homályba burkolózott erdőben, majd megállt és felpillantott. Meg akart bizonyosodni róla, hogy Cardassya nem maradt le valahol, de nem; a kanca épp most szállt le mellé.*
- Te sem mondtad a tiédet, de az imént még tudtad az enyémet - vigyorgott sötéten.