|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.29. 12:39 - |
 Machos előrelépdelt megszilárdult testtel. A fák ártalmatlannak tűntek, de jobb az óvatosság.
Végül odalépett az egyikhez.
Az egész fa világos, vöröses-bíbor volt, a törzse, az ágai, a levelei, de leginkább a virágai!
Rengeteg golyószerű pehely.....Sok-sok bíbor pehely. Machos felkavart némi levegőt, mikor hátrapillantott Ghostra, és ekkor rászakadtak a virágok!
Megriadt és hátraugrott, mert azt hitte bajban van, de nem így volt. Csak ráragadtak a pelyhek, de semmi mást nem csináltak azon kívül, hogy hihetetlenül erős illatot ársztottak....
Machos nem élvezte új, bíbor díszeit és megrázta magát, hátha leszakadnak róla, de ehelyett a többi fa feléhajolt (!) és a következő pillanatban eltűnt egy óriási bíbor pehelykupac alatt!
Átalakult köddé, de hiába!!!! A pelyhek beleragadtak!!! Újra testet öltött, de csak egyre több pehely szakadt rá a légáramlataitól.
- Neeeee! - morogta és rázta, dörzsölte magát.
Az eredmény az lett, hogy a tisztáson mindenütt nyakig ért a pehely és Machos tehetetlenül állt középen....
|
[200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 Elcsodálkozott, és egy pillanatra az jutott eszébe, hogy ez talán nem a legjobb ötlet, de végül tette, amit Diadém mondott.
Volt néhány szép emléke, most a legszebbet csalta elő az emlékei közül, majd ekkor megjelent a rés!
Még jobban koncentrált, és a rés kitágult, úgyhogy ő gyorsan beóvakodott.... |
 -Kövess!-kiáltotta vidáman Diadém és az be vágtatott ez erdőbe, majd egy hatalmas tölgyfánál állt meg.Itt megvárta Crystalfangot, majd behunyta szemét és koncentrál.Egyszerre csak egyrés nyílt mega fában.Diadém bátran besétált, majd azt nondta Fangnak-Most te jössz, én it várlak!-és a rés hirtelen bezárult. |
Kis ideig töprengett, majd bólintott.
- Menjünk. |
Mi az hogy?Van itt az erdőben egy olyan tisztás, de ide nem akárki léphet be.Gondolj valami olyasmira, ami szívik derít....persze ne most, majd ha az adott helyre érkeztünk...persz csak, ha te is akarod, megmutatom neked! |
- Hűűűha! - sóhajtotta, és álmodozó mosollyal és csillogó szemekkel követte egy ideig a virág útját.
- Ez lenyűgöző! Mondd, vannak más mágikus növények is, amik ilyenfélék? Ilyen....hihetetlenek? |
| Diadém bólintott.-Nembaj, hogy nem hallottál róla...nem minenki lát ilyet életében, lehet, hogy ez lezs az utolsó amit látsz.-ám ekkor a virág megmutatta miért is nevezik így:egyszer csak megelvenedett és elszállt. |
- Hűha! - mondta elképedve.
- Ez nem semmi! Én még sosem hallottam erről! Hogy egyáltalán lehet ilyesmi...
Elismeréssel adózott a virágnak.
- Nagyon különleges....És Te valóban sokat tudsz! |
| -Igen.-bólintott Diadém.-Eléggé veszélyes, mert, ha túl közel hajolsz hozzá, halucinogén anyagot bocsát ki.Nagyon ritka manapság egy ilyen szép virág, tudod ő is, mint egy mozgó lény, kap el betegségeket, és, ha csak egy kis influenzát, egy napon belül elpusztul.Viszont azért nem látni, mert el tud repülni a szárával és gyökerével együtt.De ezt csak akkor teszi, ha a halucinogén por nem segít. |
- Szép. - pillantott oda, majd a virághoz lépett és alaposan szemügyre vette.
- Mondd, tud ez a virág valamit? - mondta ő is olyan hangnemben, amivel a téma hanyagolását sietette. |
| -Aha....-Diadém szégyelte magát a kínos helyzetben.Szó elterelésként megpróbált észrevétlenül egy igen ritka és igen szép virágot, majd meglepődést színlelve meglepődött-Ni csak!Egy tarka szirmú lepke virág!-nézett a Fang mögé. |
Keserűen felkacagott.
- Hát igen.....az akaratom, az erős! Hisz állandóan önmagammal kellett küzdenem! |
| -A nagyvarázslatok nemcsak szarv által születnek.Ha mindenkinél erőebb akaratod van, akkor nálad ez az egyik nagy varázslatod.Nagyon erős lehetsz, ha ilyen varázslatokra képes vagy. |
- Főleg a Hold, az éjszaka csalja ki belőlem, de mindig képes vagyok használni koncentrációval....Főleg a vérfarkashatásnak tudom be....Hogy eredetileg minek születtem, azt nem tudom. És azt hiszem maga az Erő az elemem. Mozdulatokra, nagyon erős akaratra...bármit meg tudok csinálni...Úgy értem sokféle dolgot. Hatalmas, erős varázslatokra ritán vagyok képes, és főleg farkas alakomban.... |
| Diadém bólintott.Nem akarta tovább ragozni a helyzetet, mert tudta, hogy Fangnak legbelül fáj az emlék, és minden vissza emlékeznél újra átéli az élőlény azt a borzalmat vagy örömöt, amit elraktározott a tudatában.Törte a fejét, hogy tudna túl tenni a témán, de ez rendkívül nehéz volt neki, mert mindig szeretett nosztalgiázni, és kiváncsi volt a mások történetére.Igaz, Crystalfangnak már hallotta a sztoriát, de még mindig lett volna egy pár kérdése, ami nem lenne túl tapintatos.-Nos dióhéjban, már tudod, hogy mire vagyok képes, viszont én a te varázserődről nemsokat tudok.Te milyen mágiában varázsolsz?-bökte ki végre. |
Szomorú döbbenettel nézett Diadémra.
- Majdnem biztos vagyok benne, hogy meghalt mindenki, aki hozzám tartozott. A vérfarkasok, akik velem tették, amit tettek, vagy öltek, vagy martak....Ha pedig vérfarkasok lennének a családom tagjai, akkor már találkoztam volna velük...Nagyon rövid ideig találkoztam már vérfarkasokkal...és falkákkal is. - itt megborzongott az emlélektől.
- Örülök, hogy nem emlékszem.....Vannak emlékek, amikre nem jó emlékezni...Bármi legyen is az a Látomások Terme, bármit is nyújthat, jobb nekem nélküle.... |
| -Igen attól félek!Én meg azért csodállak, amiért nem kell tudnod, hogy kik a hozzátartozóid.Tudom, nincs más választásod, de akkor is én a te helyedben kutatnék vagy elmennék a látomások termébe, hogy esetleg ott valami útba igazítást kapjak. |
- Szerintem különleges munka! Nem hinném, hogy oly sokan el tudnák végezni...Nem is hinné a lény, hogy a körülöttünk lévő növények mennyi mindent rejthetnek.....Sokan természetesnek veszik őket, a környék elemeinek, és ezzel le is zárják magukban....De egy eriszi miatt tudom, hogy ez mennyire nem igaz, és ezért kivételesnek tartalak....Neked van a mások számára láthatatlanra szemed, és érzéked, hogy tudd melyikkkel mikor mit is kell tenni! Valóban különleges lény vagy Diadém.....A Jót szolgálod, úgy, ahogy más nem is gondolná, hogy lehet! Pedig fontosan a növények.....Azokat esszük, azok gyógyíthatnka...vagy ölhetnek......Jó lehet ez a tudás!
Kicsit lehajtotta a fejét.
- Megértelek.....Nekem sincs családom.....És annyira megszoktam már az egyedüllétet (és persze annyira veszélyes vagyok!), hogy nem is gondolok arra, hogy kellene....Nem érzem.....
Kicsit elmosolyodott.
- De az is igaz, hogy ez egy másikus birodalom! Itt semmire sem lehet felkészülni!
- A halhatatlanság viszont nem értem miért akadály...Hisz itt sokan azok. Vagy attól félsz, hogy halandót szeretsz meg?....A veszteség fájdalma valóban...rettenetes...Csak a teljes elzárkózás sem hinném, hogy megoldás lenne....Nekem muszáj.....bár veled is megismerkedtem! Azt hiszem sosem lehet tudni....
Megrázta a sörényét és kissé elszégyellte magát. Nem szokott ennyit beszélni... |
| -Nincs senkim, csak a barátaim.Néha fáj, hogy nincs családom, de már megszoktam, hogy ilyen a sorsom.Tudod nekem a "botanika" az elemem, vagyis növényekkel foglalkozom, de a föld tulajdonságait is uralom.És mivel soknövény tulajdonsága, hogy újjá születik minden tavasszal, tehát halhatatlan, így én is az vagyok.De mostmár nem is figyelek rá, lefoglal az újnövények újismerete és a feladatom, amivel megbíztak, hogy portyázzak itt-ott és feleljem a sötétség legkisebb tünetét is.Ám én nem tekintem feladatnak, hiszen mindig járom a réteket, erdőket és közben figyelem a világot.Sokszor már a növények közt is eakad húsevő, ami a sötétséget szolálja.Ezeket kell vagy megtisztítani vagy elpusztítani...nem nagyon jó munka, de valakinek ezt is el kell végezni. |
- Nagy erőt nyújt, ha van kibe kapaszkodni.... - bólintott.
- És Te mit szoktál csinálni, mikor nem a jót keresed? És nem is harcolsz? Van családod? - hangja lassan elhalkult. |
| Diadém bólintott:-Akik nem értik minek harcolni kitartóan, azok nem hisznek kellően a jobb világban.Mi is, amikor harcolunk és, ha elfogy az erőnk és, hogy miért harcolunk, akkor eszünkbe jut a gazdánk szív derítő arca és hangja.Ezért tarunk ki mi is. |
[200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Machos előrelépdelt megszilárdult testtel. A fák ártalmatlannak tűntek, de jobb az óvatosság.
Elcsodálkozott, és egy pillanatra az jutott eszébe, hogy ez talán nem a legjobb ötlet, de végül tette, amit Diadém mondott.
-Kövess!-kiáltotta vidáman Diadém és az be vágtatott ez erdőbe, majd egy hatalmas tölgyfánál állt meg.Itt megvárta Crystalfangot, majd behunyta szemét és koncentrál.Egyszerre csak egyrés nyílt mega fában.Diadém bátran besétált, majd azt nondta Fangnak-Most te jössz, én it várlak!-és a rés hirtelen bezárult.