|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.19. 12:32 - |
| ghost lassan lépkedett befelé az erdőbe!-Sötét van azt meg kell hagyni!-Mondta halkan és hátra nézett Machosra!-Félelmetes!-És tovább lépkedett! |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 - Valóban. - mondta és lassan felállt.
|
 - Ha a közelmúltra gondolok, egészen praktikusak! Megaztán....nekem segít összehangolni az erőmet...A hátad közepén pedig még több bajt okozna! |
Bizalmatlanul nézett a hang forrása felé.
- Ööö... Jól van.Én nem félek... - mondta nem túl meggyőzően,majd kihúzta magát és a fa felé lépkedett.
Finoman haladt előre,orrlyukait kitágította és kinyújtotta a nyakát.Egy ideig fürkészően nézte a fa lombját,ám amikor elfordult volna,egy furcsa kicsi lény a fejére szökkelt és belekapaszkodott a szarvába.
Solitude riadtan hátrálni kezdett,amíg meg nem csúszott és a földön ülve próbálta lerázni magáról a rajta csüngő lényt,ami olyan volt,mint egy átlagos mókus,mégis valahogy jobban hasonlított egy makira,és furcsa kék csík volt a hátán.
Végül aztán a furcsa kis lény feladta a dolgot és ahogy jött,úgy szökkent el a kanca fejéről,aki megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Huh...néha úgy érzem,a hátam közepére se kívánnám - nézett szarvára - az ilyen esetek kikészítenek. |
- Lehetett akár egy sötét lény is. Itt, a Varázserdő mélyén nagyon sok lény él, vagy búj meg..... - mondta vállvonogatva.
- Ha érdekel, miért nem nézed meg? |
Bólintott.
Elmerengett azon,hogy vajon milyen is lehet az Élet békességben,nyugalomban.Ha nehezen is ismerte be magának,de tudta,hogy egy bizonyos idő után igenis szükség lenne az izgalmakra,a kalandokra vagy akár az ártókra,hisz ezek teszik a világot széppé és kerekké.
Hirtelen egy hangos reccsenést hallott meg a közelből,amire megriadt.
Mi volt ez?! Te is hallottad? |
- Mara a nevem, és nem olyan nagyon régen...De elég rég, hogy lássam a Sötét Nagyúr bukását.
Megrázta a sörényét.
- Olyan sok idő szakadt ránk, hogy sokan nem is tudjuk mit tegyünk...Furcsa megszokni azt, hogy nyugodtan élhetünk... |
Halványan mosolygot,majd bólintott.
- Valóban,de azért jobb félni,mint megijedni. - kacsintott - Egyébként a nevem Solitude.Te ki vagy? Régóta élsz itt a Birodalomban? |
Felnevetett.
- Oh, milyen hatalmas a Mágia! Bár nem először találkozom azzal, hogy az emberi világba is beszüremlik, mindig meglep, ha egy-egy példájáról hallok! De azon kívül, hogy szép, és a kisebb ártókat távol tarthatja, igazán nem is kell komolyabb célra használni! A Birodalomban már nincs többé Sötétség, ami veszélyt jelenthetne. Csak annyi és olyan maradt, amennyi mindenütt van, az Élet részeként. |
Megállt,majd lassan hátranézett.Amikor meghallotta az idegen hangot egy kicsit megrémült,de mikor látta,hogy egy unicorn az,félelme elszállt.
- Köszönöm. - mondta félénken - Igaz,nem az én költeményem: favágók szokták ezt énekelni,ha éjszaka járják az erdőket.Tudod,mágikus dal,amellett,hogy bátorsággal önt el,elriasztja a gonosz szörnyeket is. |
- Nagyon szép dal - jegyezte meg az idegen mögül.
Mara a maga módján nem igényelte a szemeit, de ma nem vágyott a varázserdő árnyaira, így némi kis bűbájjal ő is elűzte magától a sötétet: ahogy nagyon dühös vagy kétségbeesett állapotban szokta, felmeresztette hosszú szőrét, így minden szál egy-egy tűforma kristálynak tűnt, és ragyogott.
Igaz, hogy úgy nézett ki, mint egy elszabadult alabástromszobor, de tisztán láthatta környezetét, és hogy hová lép.
Sétája közben viszont őszintén meglepte a dal, ami fizikai valóságában teremtett fényt, és igazán gyönyörű volt. Ezért is indult a forrása felé. |
Az erdőben éjszaka különösen sötét szokott lenni.Ám valami mégsem volt rendjén,a korom sötétséget egy apró fénylő szikra és lágy ének törte meg.Egy unicorn kanca lépkedett az erdőben.Igyekezett minél előbb kiérni a sűrűből és egy békés helyet találni magának,ám nem tervezte be a nagy sötétséget és az ekkor előbukkanó különös lényeket.Szarva ragyogóan fénylett és közben énekelt:
Benned ég a szikra
bár kinn sötét az éj,
a szíved gyújtja lángra
és árad ránk a fény.
Szerteszéled sok csúf rém,
szertefoszlik a sötét
a bűverő, mit szíved rejt,
ezernyi hanggal árad szét.
Megtelik dalunkkal a lég,
földerül hallatán az ég!
Elszáll a bú, a baj
a szíved örömtől csengl
vidáman nézz az égre fel
és énekeld a dalt!
Nem kell hősnek lenned
csak őrizd ezt a fényt,
hogy dallá váljon benned
és űzze el az éjt! |
 -Erre!-és a Varázsos vízesésnél kötöttek ki..... |
|
 -Köszönöm.Remélem, tényleg így van-és halványan elmosolyodott.-Szóval? Hol is van az az ösvény ahova menni készülünk?
| | |
| -Ne félj!Igaz, nem ismerem, de biztos nincs baja. |
|
-Ugyan, dehogy baj... úgyis megszomjaztam kicsit- és vágyakozva gondolt a vízre.
- Egyébként én is találkoztam már a gonosz egy fajájával, a gargoyle-okkal. Kecsessel beszélgettem, mikor rámszállt az a sok lepke és pár perccel később jöttek... Kecses megküzdött velük, de már rég nem láttam- szívébe megint mély aggodalom került. | | |
-Semmiség.Egyébként mi most járőrözünk is egyben-bisztos hallottad, hogy a birodalmat megszállta gonosz, mi ennek jelét kutatjuk és elpusztítjuk. ....De elég a beszédből....tudom, hogy nem szereted a vizes helyeket, de ez az ösvény egy vízeséshez tart...remélem nem baj.... |
|
- Valamelyik repül is? hűha! De a bban igazad lehet, hogy ne zavarjuk őket.oké, felőlem mehetünk tovább... de egyébként tényleg köszi az idegenvezetést- mosolyodott el Sunny- nem is tudom hogy egyedül körbementem volna-e a birodalmat! | | |
| -Ráadásul valamelyik még repül is....de ne bolygassuk őket.Hozzászoktak a csendhez.Viszont mennyünk tovább az erdőben, hátha még látunk érdekes dolgokat..... |
|
-Nahát, hisz ez tényleg varázslatos! És a virágok! Nem csodálom, hogy nem szabad leszedni őket, hisz olyan szépek!- ámuldozott Sunny.-Gyönyörű! | | |
-Na itt volnánk!-baktatott idáman a fák közt.
 -Ez Simbelmyne legvarázslatosabb helye.-állapította meg viccesen-Ez az erdő sok olyan élőlénynek ad otthont, amit csak itt találsz, például nagyon ritka virágoknak, úgyhogy ezt mindenki védett helynek tekinti és nem szabad leszedni őket.
|
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Ha a közelmúltra gondolok, egészen praktikusak! Megaztán....nekem segít összehangolni az erőmet...A hátad közepén pedig még több bajt okozna!
-Erre!-és a Varázsos vízesésnél kötöttek ki.....
-Köszönöm.Remélem, tényleg így van-és halványan elmosolyodott.-Szóval? Hol is van az az ösvény ahova menni készülünk?
-Ez Simbelmyne legvarázslatosabb helye.-állapította meg viccesen-Ez az erdő sok olyan élőlénynek ad otthont, amit csak itt találsz, például nagyon ritka virágoknak, úgyhogy ezt mindenki védett helynek tekinti és nem szabad leszedni őket.