Témaindító hozzászólás
|
2006.06.22. 16:14 - |
* Ew megérkezett Khorall után a szavannába. Számára ismeretlen hely volt ez, de mégis, mintha járt volna itt. *
|
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Nevetve futott Angel elől, vissza-visszanézve, kajánul hívogatva párját. |
Lepődötten állt egy helyben, majd feleszmélve kajánul elmosolyodott és Mith után vetette magát.... |
Mithrandir elmosolyodott.
Aztán se szó, se beszéd elkapta szárnyaival Angelt, és lendületesen megcsókolta.
- Te vagy a fogó! - nevette, és zúgva elvágtatott. |
-Valóban-bólintott mosolyogva, bár őt annyira nem hatotta meg a táj. |
- Gyönyörűszép! - mondta ihletett hangon.
A hatalmas tó felszínén táncolt a napfény, és mindenütt madarak tobzódtak az élet mindenféle formájában és színében tündökölve: ittak, ettek, játszottak, pihentek, röpködtek, és az egész látvány annyira hihetetlen volt Mithrandir hónapokig tartó éjszakához szokott szemének, hogy csak csodálni tudta!
- Olyan szépek ezek a madarak! Lám, nincs bennük igazán sok mágia, és mégis milyen varázslatosak! |
Még futott kicsit nevetve, de ő is megállt.Közelebb ment párjához, de nem tudta mit néz..... |
Kacagva futott párja után.
Aztán hirtelen fékezett, és elkerekedett szemekkel bámult oldalra. |
Abbahagyta a kapálózást, s vidáman vágtatni kezdett Mith elől
-Jaaaaj!!Segítség!-folytatta a nevetést. |
Felágaskodott, csapott egyet szárnyaival, és hatalmas nyerítéssel Angel után ugrott!
- Elkaplak! Nem menekülhetsz! - nevette. |
-Azt meghiszem!-és vágtába ugrott, és elkezdett kajlná futni.Körbe járta Mithet, majd elment messzebbre, de vissza is tért boldogan. |
- Én is! - mondta lelkesen.
Kinyújtózott a fényben.
- Itt igazán jó meleg van. |
Vidáman szállt le s meg várta párját...
-Ezt a helyet csak látásból ismerem...kiváncsi vagyok rá! |
- Menjünk. - bólintott. |
- Örülnék, ha velem jönnél.
- Maradhatnánk esetleg a szavannán... Csak menjünk át a "Nagy ivóhelyhez". Megszomjaztam. |
- Felőlem.....Más dolgom most úgysincs, ha akarod, veled maradhatok. |
- Majd belejönnek. - *felelte mosolyogva.*
- Nem mennénk el innen? - *kérdezte.* - Valahova máshova. |
- Igen. Ő meg a hozzá hasonló lény, akik köznk kerültek....eléggé különösek..Ügyesek, ó de még mennyire! De elég.....tapasztalatlanok..... - mondta, keresgélve a megfelelő szavakat, és a szája szegletében mosoly bújkált. |
- Rendes tőled, hogy eljöttél.
*Szarvára pillantott, amire már félig rászáradt a vér. Egy rövid grimaszt vágott, majd eltűntette a vért szarváról.*
- Vanwum segített Nekem megtalálni ezt a lény. Igazán ügyes volt. - *mondta elismerően.* |
- Hekaté a nevem. Vanwum szétszórta az ellenségetek üzenetét az erisziek mágiahálóján, én pedig úgy döntöttem idejövök hozzád. Hátha kell segítség.....Ahogy látom, ahhoz nem, amihez hittem, de azért jól tettem, hogy eljöttem..... |
- Nem szokványos, az biztos.
*Az unikornisra pillantott.*
- Hogy hívnak? |
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|