|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 21:27 - |
 *Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
Az ösvényen haladva rácsodálkozott minden egyes ismeretlen növényre. Alaposan szemügyre vette, aztán ment tovább.
Messziről sok ismeretlen állatot is látott. A közelébe viszont egyik sem engedte. Így amikor megpillantott egy állatot, akkor gyorsan megállt, lelapult és úgy figyelte a kiszemeltet. Amikor meg tovatűnt, felállt, és folytatta útját az ösvényen.
Egészen addig sétált boldogan, amíg furcsa zajokat nem hallott. Megtorpant, és körbenézett. Sehol sem látott semmit, de a zaj egyre hangosabb lett, és egyre sűrűbben lehetett hallani.* |
[336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Legelni kezdett újra. |
 -Igen. Ebben teljesen igazad van! |
Bólogatott és kicsit elrévedt.
Aztán gyorsan megszólalt:
- Szerencsések vagyunk, hogy vannak jó gazdáink! |
| -Régebben sokat volt velem, de ma már annyit megyek ide-oda, csak ritkán futok vele össze. De ez elég. |
- Érdekes lehet - mosolygott szélesen Primulára, az unikornis korábbi mondatát ismételve.
- Sokat találkozol vele? - kérdezte jóval csendesebben. |
| -Félig angyal, félig ember.. De tünde erővel erőkkel rendelkezik. Szeret varázsolni, de nemhasználja fölösleges dolgokra. Nyílt. Törődik mindennel és mindenkivel. |
| - Nyílt vagy zárkózott? Sokat varázsol? Vagy keveset? Ő ember? Vagy valami más? |
| -Hát, attól függ, mire érted. |
- Nem a Te nevelődre gondoltam - felelte visszakozón.
Az Erisszel kapcsolatos mondatra csak mosolygott.
- Neked milyen a gazdád? |
| -Tudom, hogy a nevelnek az a dolga, hogy neveljen. Erre utaltam akkor, mikor említettem, hogy Lexia kezd nyugottabbá válni. És talán Még Erissel is találkozom. Majd meglátjuk. |
Bólogatott.
- De hisz a nevelőnek az a dolga, hogy nevelje a lényét. A közelmúltban volt is ebből probléma...Egyébként igen, Eris elég érdekes. Talán majd találkozol vele, bár én nem hiszem. |
| -Érdekes gazdád lehet. Nálunk a legveszélyesebbek a sárkányok. Főleg Lexia, a lánysárkányunk. Nem hiszed el, mit csinál ha feldühítik. DE szerencsére kezd egy kicsit nyugodtabb lenni. |
- Draugherit - mondta szigorúan újra.
- Ő egy nagyon különleges lény. Mindössze két hozzá hasonló van, mindhárman erisziek, és ők sárkányfélék. Nagyon is. Egyébként....Eris kedvenc gondolatát mondtad ki éppen, de ha őszinte akarok lenni, Eris kifejezetten veszélyes lényeket is befogadott már... - kezdett felengedni a fiatal peguni. |
| -Draug mi??? Szerintem attól hogy valaki más, még nem rém. |
Kicsit jobb kedve lett a lény szavaitól.
- Nem találkoztál még Draugheritékkel - felelte az utolsó mondatra.
- Eris imádja a sárkányféléket. Ő volt az első, aki rémeket fogadott be. |
| -Akkor tényleg nem értem, mi bajuk volt veled. Pedig kedvesnek látszol. Én nem is tudtam amúgy, hogy olyan peguni is van. |
| - Mert sárkányféle peguni vagyok. Sokan megvetettek ezért, és voltak, akik tovább is mentek semmibe vételnél vagy gúnyolódásnál.....Pedig én nem bántottam soha senkit. |
| Primula igencsak meglepődött.-Hogy bánthat bármelyik lény egy másikat. De tőlem nem kell félned. hiszen én csakegy csikó vagyok. Még a varázsarőmmel sem boldogulok. És amúgy is. Miért bántanálak? |
Zavarba jött. Mit feleljen?
Végül még egyszer szemügyre vette a fiatal unikornist, majd lassan, halkan így felelt:
- Én nem szeretek más lényekkel lenni. Sokat bántottak....Nem szeretem, ha figyelnek, ha bámulnak, ha a közelembe jönnek, mert nem hiszem, hogy jót akarnának...... |
| -Látom nem nagyon örülsz, hogy itt vagyok. Mi a bajod velem? |
[336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
Legelni kezdett újra.
-Igen. Ebben teljesen igazad van!