|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.04. 16:14 - |
| Maszat indult utána!Nagyon jól érezte magát, főleg Szkártó társaságában!-Oké akkor nem adok előnyt!De megfoglak!-Maszat ugrándozott, mint egy kiscsikó, oda-vissza!És azért, mert ilyen kis bolond volt, megbotlott egy kőben és egy nagyon nagyot esett!Nagyon fájt a lába! |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 - Miután elintéztem a mérges felhőket, és elájultam, gondolom ő, vagy az ő hívására valaki a barlangokba vitt. Ott nélküle ébredtem. Azóta kerestem, de végül úgy döntöttem itt maradok, itt könnyen megtalál. Azt tudom, hgy jól van, így azon kívül, hogy hiányzik, nincs okom panaszra. Megaztán....felnőtt lények vagyunk, nem lehetünk összenőve! - felelte türelmesen, bár először meg kellett gondolnia a választ. |
- Miért? - *kérdezte értetlenül.* |
| Csak bólintott. |
*Lenyelte az utolsó falatot, ami a szájában volt, majd felemelte a fejét és Lothelára nézett.*
- Rég találkoztál Neekával? - *kérdezte.
A feltett kérdéseket egyenlőre válaszon kívül hagyta.* |
Elgondolkozva nézte a legelészőt.
- Fontos nekem, hogy legyenek hozzám közelállók. Itt van a húgom, Neeka. Ő nagyon fontos nekem. És örülök, nagyon-nagyon-nagyon, hogy már nem vagyok árva...és vele egy gazdához kerültem. Neked mi számít igazán? Mit szeretsz? |
- Akkor itt van a tökéletes helyzet. - *mondta és nekiállt legelészni.* |
| - Ezen még sosem gondolkoztam - felelte őszintén elmerengve. |
- Akkor neked tényleg nagy hatalmad lehet. Nem hiszem, hogy olyan egyszerű lehetett azt a sok sötét felhőt a helyére parancsolni. - *mélázott.
Eszébe jutott valami.*
- Van még valami, amit úgy szeretsz, mint a virágokat? |
- Hát nem! Én nem vagyok olyan. Azért tettem, mert ez volt a helyes. Mindenkinek kötelessége lett volna megtenni az én helyemben. Ha olyan képességed van, ami másnak tán nincs, nincs választásod, hogy akarod-e vagy sem....meg kell tenned mindent, erőd szerint - mondta szinte már csak magának.
Nem volt szép az az emlék. Hirtelen kellett cselekednie, mikor az erdőben járva látták a kitörő sötét felhőket. És belevágott a varázsba, pedig milyen kimerült volt! Akkor már hetek óta menekültek Neekával. Emlékezett, hogy minden ereje tovatűnt, ahogy a felhők megálltak, majd elolszlottak, vagy visszahullámzottak a Sötétség Birodalmába. Emlékezett húga kétségbeesett siolyára, amikor összeesett.
Aztán a barlangrendszerben ébredt, egy ifjú pegazus hajolt fölé, aki szinte rögtön eltűnt valami varázsnak hála egy fehér unikornissal.
Azóta jött ide....Neeka pedig eltűnt... |
- Túl érzékeny vagy - *állapította meg fa-arccal, amikor a kanca mellé ért.*
- Én nem akartalak megbántani. Azt hittem, örülni fogsz annak, hogy ünnepellek. |
- Hanem hogy?! Áh, hagyj engem! - kiáltotta fáradt arccal, elfordulva, és elindulva. A mén nemcsak kigúnyolta, hanem most ki is nevette!
- Miért jó másokat megbántani? - szólt hátra, és tovább gyalogolt. |
*Ennyi volt. Nem bírta tovább. Kitört belőle a nevetés.*
- Ne csináld! Nem úgy értettem! |
| - Ne gúnyold ki, amit tettem! Én nem vertem a mellem, hogy nagy dolog volt! Te kérdezted mire vagyok képes! - zsörtölődött elrejtve sörénye mögé arcát. |
*Fülig ért a szája, amikor a kanca elfordult tőle, aztán ismét ártatlan arcot vágott.*
- Most mivel bántottalak meg? - *kérdezte ártatlanul és próbált a kanca elé kerülni.* |
- Hagyd már abba! - kiáltotta zavartan, és elfordult a lénytől.
- Elég...... |
- Nem, Én ezt komolyan mondtam! Nagyon nagy bátorságra vall, ha valaki ilyen csodát művel! Fogadd elismerésem!
*Letézett a földre, majd felkapott egy lapulevelet.*
- Kaphatok egy autogrammot? - *kérdezte és odanyújtotta Lothelának a növénydarabot.* |
Zavarba jött.
- Nem! Nem. Én...csak tettem, amit tudtam. Nem vagyok hős.
Nem tette hozzá, hogy "ne gúnyolódj". |
- Á, nem is tudtam, hogy egy hőssel van dolgom! - *kiáltott fel Nautilusz.*
- Gratulálok! - *folytatta.*
- Patát csókolhatok a hölgynek? |
Egy ideig némán nézte a fiatal csődört, majd könnyedén felelt:
- Én nem vagyok harcos. Mikor a Sötétség eljött a Birodalomba, és mindenki elment, aki tudott a csatába, én nem mentem. Nem mehettem. De nekem köszönhető, hogy a Sötét Köd, ami elvette volna a Birodalomtól ki tudja meddig a fényt, és mérgezett volna mindenkit, nem tudta beborítani a világunkat. Én állítottam meg. |
*Kicsit lankadt a figyelme. A repüléses dolog érdekelte volna szárnyak nélkül.*
- Akkor mit tudsz vele? - *folytatta a kérdezősködést.* |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Miután elintéztem a mérges felhőket, és elájultam, gondolom ő, vagy az ő hívására valaki a barlangokba vitt. Ott nélküle ébredtem. Azóta kerestem, de végül úgy döntöttem itt maradok, itt könnyen megtalál. Azt tudom, hgy jól van, így azon kívül, hogy hiányzik, nincs okom panaszra. Megaztán....felnőtt lények vagyunk, nem lehetünk összenőve! - felelte türelmesen, bár először meg kellett gondolnia a választ.