|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 16:37 - |
 *Crystal az egyik sziklaszirt peremén álldogált csöndesen, és kélelő tekintettel fürkészte a tájat. Nehéz szívvel nézett abba az irányba, amerre a Sötétség mélyén dúló csata folyt, s látta, hogy az életben maradtak lassacskán egyenkét elhagyják a széthulló Homály birodalmát. Ő azonban csak egyetlenegy lényt vágyott volna látni. Egyetlenegy pegazust... ha csak egy pillanatra is. Csak hogy lássa, hogy jól van... Hogy életben van...* |
[141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Furcsállón nézett a csődörre.
- Persze...de miért érdekel? Dajka vagy? Ne nevetess! Mellesleg mindenki tudja, hogy van egy nevelt csikód már, aki éppen elég elfoglaltság lehet.....vagy nem? Szerencsecsillagot pedig Eris tiltotta el a korábbi életétől...szóval..igazából....nem értem mindek Neked ez.....de nincs ellene semmi kifogásom.
Felugrott a levegőbe, és szárnyalni kezdett. |
- Én megértelek.
- Hm. Lenne kedved bemutatni Neki? |
Árnyék hullott az arcára.
- Nagyon jól mondtad....nem lehetünk mindig velük....Én pedig éppen ezzel szenvedek....A fiam gyakorlatilag felnőtt, de azért szorosan kötődünk egymáshoz....Nagyon sok bajom van vele....Nayon tüzes, önfejű, szilaj lett...vakmerő.....Máskor meg mindig velem lenne....Mint mikor még kicsi volt.....Leginkább keresi az útját...De azt hiszem egy fékezhetetlen lény lesz belőle....Nagyon.....fékezhetetlen....Most próbálom kitalálni mihez is kezdjek vele...mi lenen a legjobb....
Kipillantott a táj felé.
- Ez most....eléggé.....nevetségesen hangzik, tudom....A Sötétség itt van, én pedig azon aggódom mi legyen a fiammal, akinek igazából semmi baja....Hm.... |
- Félteni féltem őket, de nem lehetek folyton velük. Büszkeüstök már felnőtt kanca, Sólyom, Light és Jövőtváró pedig biztonságos helyen vannak.
- És mi a helyzet Supervágtával? |
- Az csak magamnak és legföljebb a csillagoknak szólt. - mondta mosolyogva, ahogy felnézett az égre.
- Hm....és mi a helyzet a Sötéttel? Nem félted tőle a csikóidat? - kérdezte kihívóan, de mosolyogva. |
- Szeretem a sziklákat. Ha van időm, ide jövök, de most kivételesen csak épp erre repültem, amikor meghallottam hívogató hangod. |
Megprödült.
- Nem szép dolog másokat kihallgatni! - lobbant fel dühösen.
De aztán gyorsan lehiggadt, ahogy riadalma is tovatűnt.
- De...azért köszönöm. Mi szél hozott ide, Üstökös? - biccentette oldalra a fejét.
|
*Üstökös a magasban szárnyalt, amikor gyönyörű dalt sodort felé a szél.
Beazonosította, honnan jöhet a dal és elkezdett arra repülni.
Néhány perc után megpillantotta Leolant.
Halkan leszállt néhány méterrel a pegazus mögé és megvárta a dal végét.*
- Ez gyönyörű volt! Káprázatos hangod van! |
Leszállt a hatalmas vitorlázásból, és végignézett a tájon.
Ha valamire, hát a kilátásra nem lehetett panasza! Nagyot sóhajtott, annyira gyönyörű volt az éji, csillagos ég. Nem félt. Valamiért....nem félt.
Lágyan dalolni kezdett:
Csillagok odafenn a mélyben
Fényletek az Őssötétben
Örökkön-örökké békével
A vigaszt nyújtók nagy fényével
Ugye meghalljátok még a dalom?
Ugye tudjátok még mi a bajom?
Lágy hangok és ősi csend
Összeköt az ősi rend
Óh, adjátok még nekünk a Fényt
Meg ne haljon mi jó és mi szép
Óh, maradjatok még velünk, ma még
És még tovább, míg e világ egész
Hangom hiába el nem enyész
Tudom, hogy dalom Hozzátok elér
Óh, Ti szép testvéreim
Egyetlen reményeim
Maradjatok Fénnyel velem ma még
Legyen egy a dalunk, míg tart ez az éj! |
 Nézett egy darabig Pallas után, majd, mikor a kapu eltűnt, kilépett a Nyugodt Síkokból és felszárnyalva elrepült.
|
- Hát sajnos igen, úgy vélem. De ennek valamiért így kell lennie.
*Nagyot sóhajtott.*
- Remélem mihamarább találkozunk.
*Párjához lépett, megcsókolta utána pedig átsétált az odavarázsolt kapun.* |
- Rendben.
Behunyta szemeit, és hirtelen aranyszegélyes kapu jelent meg melletük.
- Ez odavisz......Gondolom, most megint elválnak útjaink. |
- A Főhadiszállásra - *felelte.* |
Megértően bólogatott.
- Rendben.....Hová akarsz menni? |
*Pallas nagyot sóhajtott.
Teljesen kiment a fejéből a külvilág. Aztán eszébe jutott az az ezer meg egy dolog, amit még csinálnia kellene.*
- Hát azt hiszem, hogy el kellene intéznünk először a dolgainkat. Utána pedig azt csinálhatnánk, amit akarunk... - *mondta kelletlenül.
Tudta, hogy nem ezt akarja, de mégis így kellett döntenie.* |
| - Én részemről nem szeretném, hogy újraveszélybe kerülj. Mondhatnám, hogy maradjunk még, mert meg kell gyógyulnod, csak épp már egészséges vagy.....Szóval csak őszintén beszélhetek, úgy érzem: nem szeretném, hogy bajba kerülj, jó lenne maradni....De neked kell döntened....Mint ahogy nekem is vannak kötelességeim, úgy azt hiszem Téged sem börtönözhetlek be ide.... |
- Még nincs konkrét elképzelésem - *felelte.*
- Neked van ? - *kérdezte és rápillantott párjára.* |
| - Igen....Most mit akarsz tenni? - kérdezte, miközben igyekezett leplezni mit gondol. |
- Hááát, majd meglátjuk. |
- Lehet, hogy Neked nem is lesz nehéz bejutni ide. - mondta fürkészőn nézve párját.
- Nagyon gyorsan meggyógyultál.....Lehet, hogy a mágiád lehetővé teszi, hogy Te is idetartozz kicsit.....Akkor pedig különösebb gond nélkül be tudsz majd jutni ide. |
[141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Crystal az egyik sziklaszirt peremén álldogált csöndesen, és kélelő tekintettel fürkészte a tájat. Nehéz szívvel nézett abba az irányba, amerre a Sötétség mélyén dúló csata folyt, s látta, hogy az életben maradtak lassacskán egyenkét elhagyják a széthulló Homály birodalmát. Ő azonban csak egyetlenegy lényt vágyott volna látni. Egyetlenegy pegazust... ha csak egy pillanatra is. Csak hogy lássa, hogy jól van... Hogy életben van...*
Furcsállón nézett a csődörre.
Nézett egy darabig Pallas után, majd, mikor a kapu eltűnt, kilépett a Nyugodt Síkokból és felszárnyalva elrepült.