Témaindító hozzászólás
|
2006.07.10. 19:59 - |
*Nefadar lassan, komoran, méltóságteljesen lépkedett a sötétedő homályban, és arcára egyre jobban kiült a hitetlenkedés.
Egy furcsa érzés kerítette őt hatalmába, pár nappal ezelőtt, és nem hagyta nyugodni. Végül Nefadar idejött, hogy választ találjon a kétségeire, ám ezek a válaszok nem elégítették ki a csődört.*
-Nem... Ez nem lehet igaz... -*tiltakozott halkan a gondolat ellen a fekete csődör.* -De ő elpusztult. A Sötét Urat elpusztították... -*suttogta, főleg önmagát győtködve ezekkel a szavakkal, de már hallotta is a kegyetlen választ.*
-Ne álltasd magadat! Nem, Nefadar! A Sötét Úr szelleme megmaradt. Életerejét a csikótól nyeri, s a csikó megmaradt. A Sötét Út visszatért... |
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
-Hmm, én a magam részéről nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehetne a Gonoszságot másra használni, mint amir rendeltetett. Hogy lehetne a Sötétből Fényt kovácsolni? Nekem ez az egész olyan irreális... |
- Pusztán a Hatalom.
- A hordozója visszatért. De ez nem jelenti azt, hogy a Hatalom ugyanarra, ugyanúgy lesz felhasználva! |
-Hmmm. -*tűnődött el Nefadar.* -Akkor mi ez? Ne mondd, hogy te nem érzed! Tisztán, és erősen kivehető. Akkor hát mi a magyarázat a Sötétség újjászületésére? |
- Itt mindenki tud varázsolni. Te nem vagy idevaló, ha jól sejtem, így nem tudhatod, hogy az elméd legalább olyan jól hallható (persze nem mindenkinek, de a legveszélyesebb lényeknek igen), mintha kimondanál mindent.
- Ami pedig a csikó és a Sötétség közti kapcsolatot illeti: tévedsz. Egyelőre a csikó irányítja a Sötétet és más a célja. És ő egy egyedi lény! Sokminden fog másképp alakulni, mint azt oly sokan várják. |
*Nefadar elképedve, döbbenten nézte az előtte álló kancát.*
-Nem értem... Nem világos ez az egész... Magyarázd el kérlek! |
Kilépett a Zavarból és a Kétségbeesés világából.
- A gondolataid üvöltenek! Vigyázz!
- A csikó nem az, aminek gondolod, és a helyzet sem arról szól, mint hiszed!
- De itt sok a mágiából született lény, akik könnyen elkaphatnak Téged. Én a helyedben megpróbálnám elcsitítani kicsit az elmém. - mondta az épp előtte ellépkedő csődörnek. |
*Nefadar lassan, komoran, méltóságteljesen lépkedett a sötétedő homályban, és arcára egyre jobban kiült a hitetlenkedés.
Egy furcsa érzés kerítette őt hatalmába, pár nappal ezelőtt, és nem hagyta nyugodni. Végül Nefadar idejött, hogy választ találjon a kétségeire, ám ezek a válaszok nem elégítették ki a csődört.*
-Nem... Ez nem lehet igaz... -*tiltakozott halkan a gondolat ellen a fekete csődör.* -De ő elpusztult. A Sötét Urat elpusztították... -*suttogta, főleg önmagát győtködve ezekkel a szavakkal, de már hallotta is a kegyetlen választ.*
-Ne álltasd magadat! Nem, Nefadar! A Sötét Úr szelleme megmaradt. Életerejét a csikótól nyeri, s a csikó megmaradt. A Sötét Út visszatért... |
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|