|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
 -Az remek!-mondta és egy halvány mosoly csúszott végig az arcán.
-Moridor II vagyok!-mondtas meghajtva a fejét. |
 - Surreal Queen vagyok! - mondta büszkén, és fény lobbant körülötte, ahogy megbontotta a Sötétség erejét.
- Nekem sem jelent akadályt a világ bármely pontja - tette hozzá fölényes mosollyal. |
-Én mindenhol otthon vagyok!-mondta nyugodt hangon.
-Megtudhatom kegyed nevét?-kérdezte megbiccentve fejét. |
Kicsit meghajtotta a fejét, és ő is köszönt:
- Üdv! - csengett kellemesen és nyugodtan a hangja.
- Itteni lény vagy? |
Egy ideig figyelte a kancát majd odalépett hozzá.
-Üdv!-nyerítette. |
Kérdőn pillantott a ménre. Vajon mit akarhat? Egy egyszerű kódorgó sötét lény lenne? Ha vacsorára vágyik, akkor hiába öltött ilyen alakot! Meg fogja kapni, amit érdemel....... |
Moridor II gondolkozott gy kicsit majd a kanca felé lépett párat. |
Egy ideig peckes tartással hallgatott, méregette a lényt, majd ő is felnyerített a fekete égre. De nem mozdult. Büszke kanca volt! Elvárta, hogy feléje tegyenek lépéseket....Márha valaki meg meri szólítani. |
Merészen figyelte a kancát majd felnyerített hisz semmi hátsó szándéka nem volt, |
Surreal Queen kihúzta magát, és egyszerűen széttépte a sziklát, ami előtte állt! A hatalmas tömb szétesett és tovazuhant kétoldalra, de soha nem ért le a talajra.....Mintha valami óriási szélroham tépte volna szét!!!
A kanca folytatta sétáját az immár szabaddá vált úton, amikor megérezte, hogy figyelik. Megtorpant, és körülnézett, aztán pillantása megállapodott a nagy ménen nem messze.
Metszően figyelni kezdte.... |
Halk puffanásokat hallott.Csöndesen irányt váltott.Távolabbról figyelte ,hogy ki az. |
Surreal Queen épp olyan lény volt, mint Maud: nemcsak a szabadságvágy vagy a hasznosság tartotta itt, hanem a veszélyessége is indokolttá tette, hogy nem menjen máshová, lakottabb vidékre.
Finom rezzenések a talajon, a tér szálainak remegése, majd megbomlása jelezte, hogy közeledik. A fényben elkoppantotta volna azt, az erdőben a semmit nyitotta volna meg, itt halovány derengés jelezte útját.
Hihetetlenül kecses, törékeny lény volt, de olyan biztonsággal lépdelt ezen a veszélyes vidéken, mint akinek semmitől sincs tartanivalója.... |
A hang irányába nézett majd bólintott. |
 - Majd vigyázz, ha Surreal Queennel találkozol! Ő elég....különös lény - szólt még a mén után, aztán ügetni kezdett a mélybe.....
|
Egy ideig csak nézett a kanca után,Lenézett a földre.Az ellentétes irányba kezdett lépkedni. |
Felszikráztak a szemei, ahogy magában nevetett egy sort.
- Hát, ez akár az én jellemzésem is lehetett volna! De én itt is megtaláltam már a magam kalandjait....Tégy, ahogy akarsz! - vetette még oda lazán, és ügetni kezdett egy irányba, márha a sötétségben látszott volna bármiféle dolog, amifelé mehet..... |
-Megrázta sörényét és körbenézett.
-Nem tudom meddig maradok...engem hajtanak a kalandok de azért szeretem a magányt...-mondta. |
Nevetve körbemutatott a kopár, sötét tájékon, sőt, még nagy szemeket meregetve körbenézett ő is.
- Ugyan miben zavarhatnál? Itt semmi és senki nincs! |
-Az attól függ.Zavarlak? |
Nem lépett a lény után, de fejével utána fordult.
- Soká szándékozol itt maradni? |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
-Az remek!-mondta és egy halvány mosoly csúszott végig az arcán.
- Surreal Queen vagyok! - mondta büszkén, és fény lobbant körülötte, ahogy megbontotta a Sötétség erejét.
- Majd vigyázz, ha Surreal Queennel találkozol! Ő elég....különös lény - szólt még a mén után, aztán ügetni kezdett a mélybe.....