Témaindító hozzászólás
|
2006.10.13. 21:35 - |
Méreg önfeledten kószált a labirintusokban!Nagyon szerette ezt a helyet!Ismerte minden zugát, így hát sosem tévedt el! |
[206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Könnyedén repült a sziklákhoz, boldogan mosolyogva végig! |
*Követte anyját.
A járatokban bohóckodva ugrált, majd amikor kiértek, boldogan vetette magát a levegőbe.
Mindennél jobban szerette a szelet és a szabadságot.* |
Könnyedén felnevetett, és vágtázni kezdett kifelé.
Néhány járat múlva hirtelen a felszínre értek, ahol Szerencsecsillag a magasba rugaszkodott, és boldogan mosolyogva száguldani kezdett az égen.
De ügyelt rá, hogy Jövőtváró kövesse! |
- Rendben! - *felelte.
Felcsigázottnak érezte magát, így elkezdett egy helyben toporogni. Hirtelen úgy érezte magát, hogy tele van energiával!* |
-Én nem is tudok igazán eltévedni..........Az Afraiaknak nagyrészt nagy mágiájuk van.Az új csikóknak talán nem.De nálunk majdnem mindenki árva volt.Sok árvából lett egy nagy csapat....
Mesélte önfeledten. |
Egy kicsit habozott.
'Ugyan! Nincs mit veszíteni!' - gondolta
Karát után szaladt. |
-Beljebb menjünk?Tök jó eltévedni!Én birom!
Nem sokat várt a válaszra!
-Nah gyere!-és el is indult befelé... |
Karát után ballagott.
- Bámulatos! - mondta - Tényleg,mintha a végtelenbe vezetnénel. |
-Na itt biztos, hogy biztonságban leszünk!Itt maximum eltévedhetünk!-viccelődött.
-Ez a Végtelen járatok labirintusa! |
Halkan felelt:
- Mert meg kell köszönnöm a nyakláncomat.... |
- Rendben. Nekem végülis mindegy. Azért megkérdezhetem, miért megyünk arra? - *kérdezte klíváncsian.* |
- Miért is ne. De útba kell ejtenük a sziklákat! |
- Nem. Eleddig sosem. - *válaszolta.*
- Elmegyünk oda? - *kérdezte.* |
- Hm......Talán többet kellene mágikus közegben tartózkodnod! Jártál már a Varázserdőben? |
- Nem. Vagyis igen. Jobban mondva nem. Ha egyedül vagyok, és gyakorolnék, nem megy. Sosem ment. Még csak kicsit sem.
- Hogy milyen? - *kicsit elmorfondírozott.* - Az első szó, ami eszembe jut, az az idegen. Mintha nem is hozzám tartozna. |
- Szoktál gyakorolni? - pillantott hátra.
- Milyen szokott lenni, mikor előjön? |
- Rendben - *mondta és bólintott.*
- A varázslással? Hát... Őszintén szólva nem tudom irányítani. Ha szükség van rá, jön, de nem tudom kontrollálni. |
Megcsóválta a fejét.
- Majd rájössz magadtól, hogy nem jó ez így....Én csak arra kérlek, hogy ne sodorj senkit bajba és ne okozz fájdalmat. De mondd, hogy haladsz a varázslással? |
- Részben igen, részben nem. - *felelte lazán és követte anyját ki a barlangból.*
- Így szinte mindenkit megismerhetek. Bár való igaz, hogy ha valakit jobban csípek, azzal sem maradhatok sokkal tovább... De elvagyok. Zajlik az élet! |
- És Te örülsz ennek? - kérdezte hűvösen, miközben kifelé indult. |
[206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|