Témaindító hozzászólás
|
2006.05.07. 11:38 - |
Michaelangelo leszállt és meglepődött. Amit először valami csoda folytán idekeveredett és megmaradt jégdarabnak nézett (óriási jégdarabnak), arról kiderült, hogy nem jég, hanem üveg!
Fogalma sem volt róla, hogy hogyan került ide, de nem is tudott rájönni. A jelenség olyan érdekes volt, hogy órákig vizsgálgatta, aztán hirtelen rájött, hogy ez az üvegdolog pont olyan, mintha jégből volna: sima, csúszós.
Nem is várt többet: korcsolyázni kezdett. Hamar rájött a dolog nyitjára: ha a szárnyaival rásegített, lehetetlenül sokáig csúszhatott egyetlen nekifutásból. Csak a karcolásokkal kellett vigyázni és hogy ki ne törjön valahonnan egy darabot, mert ez mégiscsak üveg volt, ami igenis vághat.
De mindent összevetve remekül szórakozott! |
[171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Soraja lefékezett.*
- Örvendek! - *fejet hajtott.*
- Mai kívánság? - *kérdezett vissza. Nem értette, mire gondolhat a csődör. Biztosan valakivel összetéveszti...* |
Turbó vágtázva rohant végig a sivatagon.Itt lelassítottt, mert látta a jeget.Hamar fennakadta a szeme gy fehér kancán.Nagyon megtetszett neki, bár neki minden kanca tetszik!Bevágott elé!
-Üdvözlöm hercegnőm!-meg is hajolt előtte egyszer-Ma mi a kívánságod?
Körbejárta, jól végig nézte. |
*Soraja mosolyogva nézett Keirus után.
Aztán megfordult és elcsúszkált arra, amerről jött.* |
- Kösz. Én is remélem. Vigyázz magadra és gyakorolj! - mondta neki egy ravaszkás vigyorral, míg kacsintott.
Aztán kilőtt végig a jégen. |
*Bólintott.*
- Járj szeremcsével! Remélem, még találkozunk... |
Visszakanyarodott a kancához, és párszor körbecsúszta.
- Szép volt. Mások sosem tudtak elesés nélkül utánam eredni....Pár pillanat után elhasaltak, és fel se keltek. Van ehhez tehetséged.
- Most azt hiszem el kell búcsúznom. Meg kell keresnem egy társam. Eltűnt a lápon....Jó lenne tudni miért... |
*Soraja izmait megfeszítve nagyokat lökött magán, de hiába. Keirus gyakorlottsága igencsak megmutatkozott.
Végül kimerülten lelassította a csúszás és hagyta magát megállni.* |
Hátranevetett.
- Hajrá, hajrá! |
*Soraja Keirus után iramodott.
Megpróbálta utolérni az unikornist.* |
- Na, megy ez neked. - vigyorgott.
Begyorsult, és szédítően nekieredt a "jégnek". |
*Soraja megfogadta Keirus tanácsát és össze-vissza cikázott a jégen.* |
- Rendben.
Hatalmasat ugrott, a lejtőre érkezett, de pörögve csúszott le, így a lendülete elfogyott, mire leért.
- Sokat segít, ha elfelejted, hogy a lábaid járásra valók.
-Itt csak szúúússsz! - nyújtotta el az utolsó szót, miközben be is mutatta, hogy mire gondol, és elsuhant a kanca mellett. |
- Amíg lehet, addig élvezzük ki az időt.
*Lendületet vett és lecsúszott ott, ahol imént Keirus. Lábai össze-vissza akartak csúszkálni, de Ő maga alatt tartotta Őket, így sikerült talpon maradnia a csúszás után is.* |
Lefékezett és ravaszkásan elmosolyodott.
- Nem régóta. De nagyon tetszik, így bátran csinálom. És nem félek elesni. Azért megy ilyen jól, mert bár tudom, hogy bajom eshet, nem foglalkozom vele.
Újra nekiiramodott, megvárta, míg egy lejtőhöz ér, ott kifeszítette a lábait, és mint valami síelő, lecsúszott. A lejtő végénél felfutott, és meg sem állt Sorajáig.
- Ha nem arra gondolsz, hogy eleshetsz, akkor sokkal önnyebb jól érezned magad. És egy esés nem olyan nagy ügy.
Felnézett a Napra.
- Hm...lassan lejár az időm.... |
*Sorajának sikerült megállnia, úgy nézte Keirus mutatványait.*
- Mondd, te mióta űzöd ezt a "sportot"? |
Keirus harsogva fenevetett.
- Hát akkor legfőbb ideje felfedezned!
Hirtelen felugrott, bemutatott egy capriolát, és csikorogva visszacsattant a jégre, a lendületet némi csúszással levezetve. A legvégén leült a hátsójára, így megállt.
- Látod? Megvannak a szabályai, de ha megtanulod, egy új életet kapsz! - lelkesedett.
Újra felkelt, begyorsult, majd feldobta magát a levegőbe, nyakát az ég felé nyújtva megpördült, és négy lábára érkezett vissza, a valódi "piruett" után. |
- Ez fantasztikus! - *kiáltotta Keirusnak.*
- Nem is hittem, hogy ez ilyen jó lehet! |
Elvigyorodott.
- Ez az!
Ő is újra csúszkálni kezdett. |
*Soraja igyekezett úgy maradni, ahogy eddig. Lábait maga alatt tartotta.
Késöbb megbátorodott és lökött magát kicsit. Aztán megint meg megint...
Egészen belejött a jégkorcsolyázásba.* |
A szél olyan hirtelen tűnt el, hogy az semmiképp sem volt természetes!
Keirus csúszott egy kicsit, majd lefékezett, és nézte mit csinál a kanca. |
[171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|