|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 21:47 - |
 *Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.* |
[402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 *Álomittasan hallgatta végig a csődört. Úgy érezte, mintha valami tündérmesét hallana s közben ő maga is a szereplőjévé vált volna. De azért bólintott a mén kérdésére, majd újra a hajót kezdte vizsgálgatni ámuló tekintettel.*
-Ne haragudj, Doom, azt hiszem, most nem leszek túl jó társaság... -*suttogta csodálattal teli hangon.* -Tudom, azt ígértem, hogy semmin sem lepődök meg. Nos... Tévedtem. Ez a hajó egyszerűen lenyűgöző! -*mondta szenvedélyes hévvel, és tekintetét ide-oda kapkodta.* -Hihetetlen, hogy eddig még... Ez egyszerűen... Annyira fantasztikus, ahogy.... Olyan nehéz elhinni, hogy.... -*elnevette magát.* -...hogy képtelen vagyok kinyögni egy teljes, épkézláb mondatot. |
 - A hajóra - felelte halkan. Oda is értek, finoman koccanva a fehéreskék fához. Mielőtt bárki szólhatott volna, fehér kötelek ereszkedtek le a csónak két végéhez, és a kísérteties sodrás vagy csomózás nélküli kötelek, egészen kígyómód, rátekeredtek a csónak két csúcsára, és kiemelték a vízből!
Az összes többi csónak is így járt: mind emelkedett felfelé.
A fedélzet fölé még beemelték őket a kötelek, de letenni már nem tették le. Úgy tűnt így lesznek szállítva. Doom kiszökkent a csónakból a hajóra, ami irdatlan rándulással indult meg, és kifutott az öbölből.
A többi lény is lassan kikászálódott.
- Tudod - vezette a hajókorláthoz Eldinát - a BoszorkányVidék a Rémségek Szigetén van. Odajutni a tengeren át kell, és úszni kissé hosszú lett volna....Az meg, hogy utat fagyasszunk magunknak, fárasztó. Ez Eris hajója. A Sárkányszellem. Ez az egyetlen hajó, ami a miénk. Mert a BoszorkányVidéken az erisziek az urak....Hisz Ő a Boszorkányúrnő....Soká folyt a vita, hogy legyenek-e odavezető mágikus utak, de Eris maga vetette el, és ezt a hajót kérte inkább. Ő maga varázsolta el. Így nem kell legénység. És mindig nyugodt vízen hajózik....Utasszállító, ritkán van rakomány. Habár láthattad, hogy nincsenek sokan az utasok, Eris ragaszkodott ekkora hajóhoz.....Bizonyára már célja is volt vele, csak nem mondta el....A boszorkányvidéki lények szeszélyesek, rejtélyesek...Láthattad a ki- és beszállásukat! Eris rájuk is tekintettel volt, így soha senkire sem esik közvetlenül fény, a Sárkányszellem ritkán köt ki kétszer ugyanazon a helyen.....és a hajón mindenféle szállás van....Sokat mesélhetnék róla, de éppúgy nem tudnám befejezni, ahogy a BoszorkányVidéket is látni kell, hogy megértsd, hiába hallanád a meséjét. Majd felfedezed....
A hajó közben megdöbbentően gyorsan kezdett haladni, dagadó vitorlákkal, noha szél nem tépte a sörényüket. Szinte mindenütt az orri lámpás kisebb megfelelői függtek, de tény és való: maga Doom is alig látszott, noha a környezete fehér fényben fürdött.
- Keressünk kabint? |
-Mit...? Mi a... ?- *Képtelen volt többet szólni, csak némán tátogott csodálkozó döbbenetében és hagyta, hogy Doom magával húzza és berántsa őt a csónakba. Mintha egy álomban járt volna.*
-Hová viszel? -*kérdezte halkan, mikor végre megtalálta a hangját, és lenyűgözve bámult a hatalmas hajóra.* |
Fejével ekkor a messzeségbe intett.
A Nap lenyugodott már, csak rózsaszín homály kavargott búcsú utolsó intéseképp az égen. Túl rajta a csillagok ragyogtak fel lassacskán, bíztatón hunyorogva.
Az egyik, közel a horizonthoz, különösen fényes és remegő volt....
Aztán kiderült róla, hogy nő!
És ahogy a csillag "közeledett", úgy bonatkozott ki előttük egy kecses hajó, sok-sok vitorlával, egyre növekvőbb irdatlansággal......Orrán egy hatalmas lámpás függött, az adta a fényt, ami távolról a csillagokhoz tette hasonlóvá.
- Egy tündének biztos a csillaghajós Earendil jutna eszébe! Meg a szilmarilja. Erről a monstrumról - szólalt meg végre, mosolyogva fordulva Eldina felé.
A hajó nem messze tőlük horgonyzott le. Nagy csobbanások hangzottak, majd a következő pillanatban lények értek partot csónakokban. Sokuk ezerféle homit hozott, mások csak magukat, és mind gyorsan elsurrantak a két jeges lény mellett. Érdekes módon a hatalmas lámpás fénye mintha őrájuk nem vetült volna...Pedig a fél partot beragyogta! A lények mégis homályosan siettek el mellettük....Mások pedig vissza! A csónakokba!
- Gyere! Siessünk - mondta hirtelen, azzal magávalvonta Eldinát, és bemásztak az egyik közeli csónakba, ami bármiféle irányítás vagy hajtás nélkül indult vissza a hatalmas tengerjáróhoz... |
*Megállt mellette, és tekintetét értetlenkedve végighordozta a parton.*
-Mire? -*suttogta Doomnak, de pillantását nem vette le a tájról.* |
Csak a parton fékezett. Nagyon hosszú, fárasztó útjuk volt, de Doom nem lihegett hanem meredten állt és a vizet nézte. Kevésszer járt itt...
- Most várnunk kell kicsit - mondta halkan Eldinának. |
 - Ééééértem - mondta rosszallóan, de azért mosolyogva.
- Kyrador légy óvatos!
 Nem tudta van-e kedve ilyen furát játszani, de aztán apjára nézett, és tudta, hogy bízhat benne. Lassan neki is megjött a kedve a felfedezéshez.
|
 - Csak játszani. - Felelte Kyarának, és kiscsikójának. - Tudom, hamarosan el kell indulnunk, de azért még játsszunk. - Nézett fiára vidáman, majd besétált az elég nagy, kb. 5-600 méterig elnyúló kis bunkerba.
- Néhány mágiatrükk van benne, vigyázz!- Szólt Kyradornak, majd Kyara felé nézett. - Nem veszélyes. - Mondta, és mikor teljesen bement, egy lilás pajzsféle csapódott le utána.
- Ez az egyik. - Magyarázta belülről Kyarának.
- Akár veszély esetén is használható. |
Értetlenül nézett férjére.
- Bunker?...De minek? - nézte az üreget nagy szemekkel.
- Nekem tetszik! De mire jó? - lelkesült, ahogy bemászott. |
Villantott egyet a szarva, bár mégis megijedt, hogy Kyara hirtelen megszólította. Mosolyogva hátrafordult, és Kyara szemébe nézett. Még egy utolsó simítást végzett mágiával a szarvával, majd Kyradorhoz ment.
- Csináltam egy bunkert. Gondoltam jó móka lesz. Mondta, és rámosolygott fiára. |
Ásítozva emelte fel fejét a csók után.
Körülnézett, és már felállt fiára tévedt a tekintete. Mosolyogva magához húzta, és nagy puszit adott a homlokára.
- Merre van apád?
- Arra! Valamit.....ás - mondta kissé bizonytalanul.
Felállt, lerázta magáról a homokot, és Eweryn felé ügetett.
- Mit csinálsz? |
| Ew jó hosszú, majd' három napos alvás után kel fel. Szeme pislákolni kezd, majd a mellette fekvő kancára néz. Elmosolyodik, s megcsókolja párját. Fejével hozzásimul a kanca fejéhez, s boldogan áll fel nyújtózkodva. Odamegy Kyradorhoz, és ugyanaztcsinálja neki, mint párjának. ( A csók kivételével :D ) Hatalmasat nyújtózik, majd elmegy egy kicsit odébb, az erdőszélbe. Mágiával kialakít egy üreget, és azt teszi egyre jobbá. |
| Eweryn mellé heveredett, Kyrador meg őmellé, és ők is elaludtak. |
- Rendben. - Mondta a kancának, majd lehajtotta a fejét, és elalundt.
 Danyel, mivel nem tudot mást csinálni, biccentett egyet, és a következő pillanatban már az ég levegőjét kavargatta szárnyával.
|
Ewerynez lépett, és fejéhez döntötte a sajátját.
- Akkor most pihenj! Holnap majd elmegyünk a rétre! |
Kis gondolkozás után bólintott, majd kérdőn gazdájára nézett.
- Nincs ellene semmi kifogásom. De azt hiszem, még egy ilyen, és... - Nem fejezte be a mondatot. Inkább mégsem. |
Kis ideig töprengett.
- Én a réten jól éreztem magam mindig is! Szép hely, és ha járnak is oda mások, el lehet kerülni őket. Én odamennék. |
- És mégis hova, ha szabad megkérdeznem? - Kérdezte, majd Ew felé pillantott.
- Én is csak ezt tudom kérdezni. |
Biccentett, és szárnyát Kyrador vállára tette.
Fia egyébként sem akart elmenni mellőle, de most egyfajta egységet képeztek Eweryn egyik oldalán. A másik oldalán meg ott állt a nevelő. Furcsa kis kör volt, de Kyara úgy érezte Anduryának nagyon igaza volt: uralkodnia kell magán.
Megrázta a sörényét, és toppantott egyet.
- Mégsem volt jó ötlet idejönni. Talán egy békésebb hely jobb lenne. Eweryn, én azt szeretném, ha teljes biztonságban lennénk! |
Nemsokára megérkezett Danyel. Még látható, a felszáradással határos könnycseppeket lehet látni az arcán. Majd Ewhez fut.
- Istenem! Ew! A frászt hoztad rám! Mi lenne nélküled velem.... - Szól, majd megöleli az unikornist. Kyaráékra épphogycsak rápillant. Majd köszön. Tudja, hogy Kyara miatt volt ez most. De nem akar összeveszni a pegazussal. Egyszer már ő is megbocsájtott. Kyradorra pillant, aki oly szemtelenül viselkedett nemrégiben vele.
- Üdvözletem. - Biccent Kyara felé. |
[402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.*
*Álomittasan hallgatta végig a csődört. Úgy érezte, mintha valami tündérmesét hallana s közben ő maga is a szereplőjévé vált volna. De azért bólintott a mén kérdésére, majd újra a hajót kezdte vizsgálgatni ámuló tekintettel.* 
- A hajóra - felelte halkan. Oda is értek, finoman koccanva a fehéreskék fához. Mielőtt bárki szólhatott volna, fehér kötelek ereszkedtek le a csónak két végéhez, és a kísérteties sodrás vagy csomózás nélküli kötelek, egészen kígyómód, rátekeredtek a csónak két csúcsára, és kiemelték a vízből!
- Ééééértem - mondta rosszallóan, de azért mosolyogva.
Nem tudta van-e kedve ilyen furát játszani, de aztán apjára nézett, és tudta, hogy bízhat benne. Lassan neki is megjött a kedve a felfedezéshez.
- Csak játszani. - Felelte Kyarának, és kiscsikójának. - Tudom, hamarosan el kell indulnunk, de azért még játsszunk. - Nézett fiára vidáman, majd besétált az elég nagy, kb. 5-600 méterig elnyúló kis bunkerba. 
Danyel, mivel nem tudot mást csinálni, biccentett egyet, és a következő pillanatban már az ég levegőjét kavargatta szárnyával.