|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.11. 17:07 - |
 *Elenarya csöndesen állt kedvenc sziklaszirtje tetején és figyelmesen kémlelte a tájat. Hajnalodott, az égen már bíbor fényben fürödtek a felhők, de eddig semmi. Elenarya eddig hiába hegyezte a fülét... mikor már az ég alja is rózsaszínűvé vált, akkor meghallotta. Végre meghallotta, amit várt. Egy nyerítést.* -Hmm. -*mosolyodott el.* -Elbereth ma kicsit elaludt. Máskor sokkal hamarabb hív.-*mondta csöndesen, csak úgy önmagának, majd válaszul ő is felnyerített. Élesen, tisztán, zengőn, szívbemarkolóan csengő hangon. Hangját messzire vitte a szél, és tudta, hogy Elbereth meghallotta. Csikókoruk óta így üdvözölték egymást hajnalban. Elenarya elégedetten tárta ki gyönyörű, hófehér szárnyait, majd lendületet vett, elrúgta magát a földtől és a magasba emelkedett. Nem tudta, merre felé megy, de úgy sejtette, hogy még a mai nap folyamán veszélybe fog kerülni...* |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 -Igen, igen! |
 -Hát akkor mégis Én menjek elöl?Jó, de Te mondtad!
Mosolygott majd elé ügetett. |
| -Nem úgy értettem!-mosolygott.de csak szálló megjéegyzés volt. |
-Én vezetlek, de nekem legyen meglepetés, hogy hova menjünk!Hmm ez érdekes!
Nevette el magát Rolygiano. |
| -Hm...lenyen meglepetés! |
Rolygiano utána indult.
-Na és hova akarsz először menni? |
| -Akkor ketten felfedezhetnénk azt a pár helyet!-mosolygott és elindult. |
| -Ha nagyon akarod körbevezetlek!De Én sem ismerem még egy-két részét! |
| Bólintott.-Nos, én meg itt séta fikálok egymagamban!És nem ismerem még Simbelmyne-t.... |
-Itt szinte senkisem tartja fogságban lényét!....Amint látod, nekünk is van gazdánk, és mégis itt repkedek egymagamban!
Válaszolta újra röviden, de kezdett feloldódni, már nem volt olyan feszült és barátságosabb volt a hangja is. |
Erre elmosolyodott.-Nos, én egy arab nagyúr egyik "felesége" voltam, de csak képletesen:ott annyira tisztelték a lovakat, hogy valaki a feleségének tekintette őket!Engem szeretett a legjobban, mert más voltam mint a többi-nézett a kövére-és minednt megadott!De amire igazán vágytam, azt nem!-komolyodott el-A szabadságomat.Miután az emberek eltűntek a birodalomból, ő is "eltűnt", vagyis elkergették.Engem-hála égnek-nem vihetett magával.Letelepedtem a sivatagban egy oázis mellett.Egy nap unatkoztam, és vándorolni kezdtem...Ekkor jött a mostani gazdám....ő megadta azt, amire vágytam!Az itt létet.Eleinte nem nagyon tudtam elképzelni hogy is működik a "szabad vagy, s közben az enyém" stílus, de aztán rájöttem!Fura!Ő nem is gazdám, inkább a családom fője!-mosolygott. |
 Mirorr a távolbók figyelte az eseményeket |
-Rolygiano ezekre a szavakra nagyot nézett.
-Hááát...erre nem tudok mit mondani!
Mondta komoly hangján. |
| -Fiatalabb koromban szerttem volna szárnakat,...hogy elrepüljek messze, ahol szabad lehetek!Nem pedig arany kalitkában vergődő madár... |
-Igen!Sokkal szebb....
Rolygiano a hegyről lefele nézelődött. |
| -Onnan fentről biztos szebb a kilátás!-nézett fel. |
-Nem!
Válaszolta röviden, mogorván a tájat nézegetve. |
| -Ailin.Mondd csak új vagy itt? |
Nem válaszolt az előző mondatra csak mondta a magáét!
-Rolygiano vagyok!Hát Te? |
| -Üdv!Elég forgalmas a mai nap!-mosolygott. |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Elenarya csöndesen állt kedvenc sziklaszirtje tetején és figyelmesen kémlelte a tájat. Hajnalodott, az égen már bíbor fényben fürödtek a felhők, de eddig semmi. Elenarya eddig hiába hegyezte a fülét... mikor már az ég alja is rózsaszínűvé vált, akkor meghallotta. Végre meghallotta, amit várt. Egy nyerítést.* -Hmm. -*mosolyodott el.* -Elbereth ma kicsit elaludt. Máskor sokkal hamarabb hív.-*mondta csöndesen, csak úgy önmagának, majd válaszul ő is felnyerített. Élesen, tisztán, zengőn, szívbemarkolóan csengő hangon. Hangját messzire vitte a szél, és tudta, hogy Elbereth meghallotta. Csikókoruk óta így üdvözölték egymást hajnalban. Elenarya elégedetten tárta ki gyönyörű, hófehér szárnyait, majd lendületet vett, elrúgta magát a földtől és a magasba emelkedett. Nem tudta, merre felé megy, de úgy sejtette, hogy még a mai nap folyamán veszélybe fog kerülni...*
-Igen, igen!
-Hát akkor mégis Én menjek elöl?Jó, de Te mondtad!
Mirorr a távolbók figyelte az eseményeket