|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 19:39 - |
 Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Kényelmesen leszállt, a maga feszes, örökké elegáns és hatalmas-terjengős módján, majd behúzta a szárnyait és körülnézett.
'Szép, virágos, tavaszi mező, friss fűvel. Sehol senki és semmi. Jó!'
Azzal élvezettel legelészni kezdett, nem kímélve füvet és virágot. Elvégre ínyenc volt!
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Zet Tüske felé fordult.-Nem tudom még soha nem látta ilyen lényeket.-Zet ekkor kiugrott a fényből ls neki ugrott a szörnyeknek.Szarvával sikerült kettöt megsebesiteni.Utána Zet fénygömbökell rohamoszta a szörnyeket.Zet nagyon megrémült amikor az egyik lény párja felé közeledett.Zet elveszitette az eszért és pont gyómorszájon szurtta a lényt és össze esett.-Úgy látszik a fény már nem elég hogy visza tartsuk őket.-Aztán Holdvirághoz fordult.-Jól vagy.-Kérdezte agodóan de már a válaszra se maradt ideje hísz megint támadtak a szörnyek.
 Ekkor egy szürke pegazus jelent meg a szinen.
Zetnek felcsilant a szeme.-Charad de jó hogy jöttél.Honnan tudtad hogy itt baj van?-De Zet utána nem ezzel foglakozott hanem hogy legyőze a szörnyeket és hogy párjának semi baja ne esen.
-Ez most mindedj.-Mondta határozottan és egyet dobantva a lábával földrengést okozott.A szörnyek elestek és most Zet támadt egy fény hullámodt küldödt a lényekre.Ez olyan erős volt hogy még a föld is megremegett bele. |
 -Zet,ezek meg mik?Végülis ők is ketten vannak.De azért ez biztonságosabb-mondta,és újra fehéren kezdett el ragyogni az egész teste.A vakító fény körülvette Zetet és Holdvirágot.-Remélem,könyebb lesz.
Elősenk azt a szörnyet kezde el rohamozni,aki Zetnek ugrott.Hátsó lábával gyomorszájon rúgta.Kicsit lomhább lett.Ám zek alapján a két szörny rájött,hogyha Zetet rohamozzák egyszerre,talán sikeresebbek lesznek.Ketten kétfelől kezdték támadni.A fehér fény miatt,ami most még erősebben áradt Holdvirág testéből,egyre több helyet foglalt.A terv meghiusítás miatt a két szörny kicsit hátrálni kezdett.Ám egy hirtelen pillnatban megidézték egymást.Mostmár nem ketten,hanem négyen rohamoztak egyszerre.
-Tüske!!!-mondta,pontosabban inkább csak üvölteni tudta,mivel éppen hárított egy támadást-Nem tudnál Te is beállni a fénybe??Mielőtt tégd is eltalálnakCsak gyorsan!
Tüske vágtában sikerült "véletlenül" felnyársalnia egyet.-Mondd.Zet,mik ezek?-Kérdezte már a fényben Tüske Zetet
|
Ekkor két óriási szörny ugrott elö és neki rontottak a két lénynek.Zet fényel rohamoztak a lényeket és ezzel sikrült egy kicsit viszatartani őket de nem aták fel és ujra támadtak. |
-Furcsa.Mintha valaki fogyelne-gondolkozott hangosan Holdvirág.-"Nem tudom hogy,hogy mit csinálnék ha Zetnek baja esne"-ezt már csak magában gondolta |
Zet miután párja utol értte vágtába ugrott.Zetnek furcs érzése volt mintha valaki figyelné őket.Párjára nézett és probálta eltakarni az agodott arcát.Éberen figyelte a tályatt vágta közben.Nem akarta hogy Holdvirágnak valmai baj esen. |
-Köszönöm,hogy bevártál.-mondta Holdvirág.
Közben furcsa bizsergést kezdett érezni.Örült,hogy a történtek után Zettel lehetegyütt |
Zet felkapta a fejét párja lágy hangjára.-Miért is ne.-Mondta és lassú ügetésbe fogott aztán megált hogy Holdvirág utolérje őtt. |
-nincs kedved vágtázni egy kicsikét??-kérdezte elhaló és reménykedő hangon Holdvirág Zetet |
Zet elpirult Holdvirág szavaitól-Csöndben ált párjával aki szorosan hozzá simült és úgy érezte hogy semi baj nem lesz."Olyan tökéletes ez pillanat bárcsak örké tartana"gondolta magába. |
Nem is tudom,hogy mit mondjak..-mondta szinte könnyes arccal Hldvirág-Mindig álomdtam,kiskorom óta egy olyan ménről,aki pont olyan mint Te.Hihetetlen,hogy mégis rátaláltam.Hiheteetlenül boldog vagyok,hogy itt vagy velem,Zet!
Mondta,és odasimult Zethez |
Zet tátott szájal nézte párját.Eddig is gyönyrünek tartótta de most ragyogót és egyszerűen meseszép volt.-Gyönyrü vagy-Mondta még mindig kábán. |
-Én is nagyon szertlek.-És ekkor egy nagy fény tört elö a szarvából.A fényből gyönyörü fehér rózsát varázsolt és oda adta párjának.Ez sokal jobban ál neked.-A fehér rózsa csak úgy virított a sötét kancánál. |
Zet!Nagyon köszönöm a bókot,igazán kedves tőled.És remélem tudod,nagyon-nagyon szeretlek |
Zet utána hátra lépett megcsodálta párját és a szép virágot a sörényébe.-Gyönyörü vagy.De ezerszer szebb vagy mint a virág a sörényedben.-Mondta és még mindig csodálva nézett párjára. |
-Ez csak természetes..Legközelebb,bár remélem nem lesz legközelebb,segítek és Veled együtt leszek ott,ahol kell lenni. |
-Igazad van az a lényeg hogy együtt vagyunk.És....nem is voltam bátor.Azt hittem hogy nekik fogok ugrani de nem szeretnék senkivel rosszba lenni.Na lényegtelen nem ez a fontos.-Zet lehajolt letépett egy virágot mind özül a legszebbet és Holdvirág sörényébe tűzte.-Köszönöm hogy meg gyógyitotál.- |
-Tudod,nem akartalak megzavarni,amikor olyan hősiesen védtél,védted magadat,és olyan fantasztikusanbátor voltál,hogy még a szavam is elállt.Nem mertelek megzavarni,bár szívem szerint ha akarod,megtudom gyógyítani a sebedeidet.
Azzal erőt vett magán,és meggyógyította Zet sebeit
-Az a fontos,hogy újra együtt vagyunk és együtt leszünk. |
Zet úgy örült hogy végre láthatja Holdvirágot.Aztán hossú ölelkezés után megtörte a csendet.-Hol voltál?Mindenüt kerestelek.- |
Holdvirág |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Zet Tüske felé fordult.-Nem tudom még soha nem látta ilyen lényeket.-Zet ekkor kiugrott a fényből ls neki ugrott a szörnyeknek.Szarvával sikerült kettöt megsebesiteni.Utána Zet fénygömbökell rohamoszta a szörnyeket.Zet nagyon megrémült amikor az egyik lény párja felé közeledett.Zet elveszitette az eszért és pont gyómorszájon szurtta a lényt és össze esett.-Úgy látszik a fény már nem elég hogy visza tartsuk őket.-Aztán Holdvirághoz fordult.-Jól vagy.-Kérdezte agodóan de már a válaszra se maradt ideje hísz megint támadtak a szörnyek.
Ekkor egy szürke pegazus jelent meg a szinen.
