|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.21. 19:41 - |
 Fundamentum hatalmas repülésen volt túl. A pusztában elunta magát, miután az elméje minden merengenivalót végigrágott, így valami új helyet akart keresni magának, ami nyújthat neki valami érdekeset.
De semmi ilyesmit nem talált. Ő nem kalandokat keresett és veszélyeket, hanem valamit, ami kellemesen felpezsdíti az elméjét, egy megoldhatatlan rejtélyt, ami végre lerázza róla ezt a bénító unalmat és hétköznapiságot.
De akár egy magához hasonló lénynek is örült volna. Egy értelmes bölcselőnek, aki megérti.
Végül elfáradt és le kellett szállnia egy megfelelő helyre.
A sivatag sziklákkal megszórt része eszményinek tetszett erre a célra.
Leszállt egy hatalmas, a homok és a szél által szürreálisra koptatott sziklatömbre, becsukta a szárnyait és elnézett a távolba.
'Nemsokára ide kell érnie.'
- Megígérte....Megbeszéltük......
Végül lehajtotta a maga elé húzott, földre fektetett szárnyaira a fejét.
'Én várok.' |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 -Na jó, valóban badarság volt!-nevetett fel kicsit, utána csak mosolygott.Remélme, hogy ez a szívből jövő, ám nem őszinte mosoly be tudja csapni Ködlángot...." s reményt ébreszt benne....Legalább egy kis ideig ne kínozza -jogos-féltésével.Ő sem tudta, mire számíthat, s párja szavai hatottak rá.
"...talán ez a mosoly engem is becsap majd..." |
 Hatalmas fekete szeme, ha lehet, még hatalmasabbra tágult.
- MI? Az nem lehet! Te nem vagy gonosz! Miért pusztítanának Miattad a dimenziókban? Egyáltalán jártál arra valaha? - sziszegte vissza tiltakozva. |
| Ismét átfutott az agyán egy gondolat, Ködlángot látva.Átkarolta nyakával kedvesét, majd lassan a fülébe súgta.-S mi van, ha én vagyok az a lény?Elvégre szerelmes vagyok.... |
- Nem kell tenned semmit! - kiáltotta Íziszre, egyszerre dühösen, határozottan és könyörgőn!
- Majd harcolunk....Vagy keresünk más megoldást! Nem hagyom!!! |
-Értem.-nézett a hárpiák eltűnt helyére, s egy pillanatra belegondult, mi lenne, ha egy hadsereg támadná meg a birodalmat...őket talán még legyőznék..de aki őket küldte?Végig futot a hátán a hideg.Kis idő után folytatta.-Ha én vagyok a kulcs, mindent megteszek, hogy kiderítsem, ki ő és mik a szándékai.-közben többször is Ködlángra nézett.
-De ha az is igaz, amit a tábláról gondolok és ti is mondtátok,vagyis, hogy a tábla egy régi történetet mond el, s egy jóslat is egyben:a történet megtörtént, s újra megtörténik, a rajta levő szereplők sem változnak sokban:egy új szerelem...egy új katasztrófa... |
Bólintott. Látta Íziszen, hogy érti a dolgot.
De nem tudta most hogyan tovább.....
 Ingeitum ekkor lépett hirtelen melléjük.
Minden eriszi körbeállta őket! Mindenki rájuk figyelt!
Először is bólintott Braikernek, és hozzá intézte szavait:
- Köszönjük a segítséged! Most fontos dolgokról van szó, és azt hiszem jogod van hallani, és talán jobban is jársz.....
Ekor elfordult, és Ízisszel szembe állt.
- Ne! - nyerítette, és Ízisz elé állt, Kétségbeesetten, vadul nézte a társait.
- Nem tehetitek! Ezt nem! Ne mondhatjátok....
- De igen! - mondta határozottan.
- Megtehetjük, elmondjuk, mert így kell lennie! És joga is van tudni!!! - nyerítette válaszul.
Ködláng nem mozdult, de dacos pillantásán kívül mással nem szegült szembe. Ingeitum nézte még kicsit, majd Ízisz szemébe fúrta sajátját, nem kifogásolva a köztük álló sötétkék unikornist.
- Ízisz, gondolom már sejted, hogy a kőtábla a régmúlt egy része. És egy jóslat is.......és Te szerepelsz benne! Viszont azt talán nem tudod, hogy már most történik a dolog, aminek részese vagy.....A dimenziókban sötét, rejtélyes dolgok kezdődtek. Valaki akarata áll emögött! Valakié, aki, úgy sejtjük, azonos az uralkodóval az írásból......Nem találjuk őt, nem sejtjük mi is a szándéka, nem tudunk vele mit kezdeni....De ha az írás igaz, Te talán igen....De az is lehet, hogy hatalmas veszélyben vagy! Ami biztos: az illető a dimenziókban hatalmas.....És veszélyes.....Most pedig el kell döntenünk, hogy mit kezdünk azzal, amit megtudtunk.....Az ásatásunknak egyáltalán van-e még értelme....? |
Kissé elszédült-Lehet, hogy istenő voltam, de...az idő túl hatalmas-s a tábla is-hogy vlamailyen formája kapcsolat legyen köztünk.
De aztán hirtelen belé ötlött valami...a hárpiák!Talán az időnek semmi köze hozzá, inkabb csak jóslat...
-De más szemszögből nézve érthető!-mondta határozottan, mintha kicserélték volna. |
Ködláng látta párja arcán a zavar kifejezését, de nem tudott segíteni, így inkább helyén maradt......
- Itt vagyuuuunk! - nyerített harsogón már messziről, és hamarosan bedübörgött, homokot hányva maga után.
- Nem volt könnyű, de azt hiszem Katnabe már...tudta - mormolta halkan.
 Elegánsan, hang nélkül, alig süppedve a homokba vágtázott társai közé, és megállt, hogy körülnézzen. Mindenkinek biccentett, majd várakozni kezdett. Nem is tűnt fáradtnak!!!
A fekete lény elé lépett, és meghajolt neki.
- Katnabe üdvözlünk! Okkal hívtunk ide! Kérlek segíts nekünk! Ezt a kőtáblát - itt szárnyával a vésetek felé intett - kellene megnézned....Kérlek tedd ezt meg nekünk......
Bólintott, és szó nélkül kikerülve mindenkit, a vésetek elé lépdelt. Hosszan nézegette, szarvát is hozzáérintette, majd kihúzta magát.
- Amit sejtetek, igaz! - mondta nemes, erős, sima hangján.
Aztán hirtelen Íziszre nézett, hosszan figyelve sötét pillantásával a lényt, majd újra Ingeitum elé lépett.
- A kőtábla mindenféle idősíkban készült...Talán vándorolni is tud! Igen, a múlt és a jövendő egy lehetséges változata szerepel rajta. És igen, egy szereplőt ismerünk...
Azzal meghajolt, és elügetett, ellenállhatatlanul, szó nélkül. Igaz, senki nem is próbálta megállítani. Ő ilyen volt. És a hírei is megrendítették a lényeket.....
- Ízisz....az az alak igenis Te vagy - mondta ki a magától értetődőt komoran...... |
| Hogy kerülhetett oda?Fejében a gondolatok egyre csomósodtak.Odament a táblához, s csak a képet nézte, s olyan kifejezést keresett, ami magyarázatot adhatott volna, de eddig nem talált... |
| Ködláng is néma maradt, és szinte szoborszerűen álldogált tovább.... |
| Csak bólintott, s gondolataiba mélyedt. |
Ködláng halkan, oldalra biccentett fejjel ezt mormolta:
- Talán nem...Talán.... - nem fejezte be a mondatot, hanem hirtelen megkereste tekintetével Ingeitumot.
Aztán se szó se beszéd odavágtatott hozzá, és csendben beszélni kezdett hozzá, hogy más ne hallja. Néhány percig eltartott, közben többször is Íziszre pillantottak, majd Ingeitum bólintott.
Ködláng ekkor hátrahúzódott, és Ingeitum felemelte hangját:
- Figyelem! Figyeljetek rám! - nyerítette felágaskodva.
- Szükségünk lesz Katnabe segítségére! - hirdette ki komoran, és döbbent csend söpört végig a tömegen.
- Ki vállalja, hogy megkeresi és idehívja? Nélküle felesleges minden további erőfeszítésünk!
- Majd én - lépett elő némi csend után komoran a nagy lény.
- Megkeresem amilyen gyorsan csak tudom! - fogadkozott, és miután Ingeitum bólintott neki, vágtába ugrott, és hamarosan eltűnt a sziklák közt.
Visszasomfordált Ízisz mellé.
- Most majd meglátjuk lehetséges-e vagy sem.....És abból sokminden ki fog derülni..... |
Először elmosolyodott.-Nem, félreértettél...A nevét vésték ki!
Aztán furcsálva odament megnézni, igaz e.Döbbenten kapta fel a fejét.-Én?...Ez lehetetlen... |
Meglepetten, elgondolkozva nézett párjára, a barna idegennek, aki odalépett hozzájuk, nem is köszönt vissza!
- Tehát valaki idejött és felvéste a kőre.....Méghozzá egy olyan történetet, ami sokkal régebbről szólt... - mormolta.
Aztán némi hallgatás után a kőtábla egyik széléhez lépett, és patájával elsöpörte azt a homokdűnét, ami takart egy aprócska részletet. Csak véletlen vette észre, hogy ott is van valami véset.....
- Nézd ezt az alakot.... - mondta halkan, Íziszt maga mellé hívva. A soroktól messze, egy kicsiny kép látszott a kőre vésve, félig a történethez tartozó dísznek tűnt, félig viszont valami véletlen odadobott képnek.....Egy nőalak képe volt....Szárnyakat viselt, és királynői koronát.....
- Ez nem Te vagy? - kérdezte halkan Ködláng. |
-Üdv viszont!-mondta, de szemét le nem vette a tábláról.Nagyon izgatott lett...Maga nem tudta elolvasni, de ismerős történet volt....
-Nos félig-meddig eltudtam olvasni, de ugyanazokat tudtam meg, mint Hrippa mondott-intézte szavait Ködlánghoz.-De egyet biztosan tudok:A történet régebbi, mint talán ti is feltételezitek.Az írás viszont fiatalabb, igaz, becsaphat a nagyon régi rovás írás mód...Az istenek közt volt egy Toth néven emlegetett isten!Ő volt az írás és egyéb műveltségek istene elsősorban, nála volt nagy divat a történetek korukbeli írásmóddal való írása.Kis koromban sokszor oktatott, de olyan kicsi voltam, hogy nem jegyeztem meg az összes történetét, s erre a "kezdetleges" rovás írásra sem figyeltem annyira!
-Sajnos a lény nevét nem említi a történet...a nevet kivésték.-mutatott több pontra, ahol valóban már simára koptatott (homok miatt) kis felület úgy nézett ki, mintha kiradirozták volna...
-Viszont ennek a történetnek Toth könvtárában kéne pihennie...nem tudom hogy kerülhetett ide! |
 Ő is odament a táblához.Vizsgálgatta egy darabon,aztán felfigyelt két egyszarvúra,akik egy kicsit kilógtak a csapatból.Odaügetett hozzájuk.Úgy látta,hogy a többiek elmerültek a "munkában",így gondolta odamegy hozzájuk társalogni.
- Üdvözlet! - köszönt nekik barátságosan. |
A többiek - szkásukhoz híven - vitatkozni kezdtek, teljesen megfeledkezve a külvilágról, így ő könnyedén párja mellé léphetett.
Amúgy sem volt tudós...
- Ismerős? Hrippa nagyon sokat látott már, hisz állandóan utazik és komoly felelőssége van, de ő sem ismerte....Te láttad már? |
| Közelebbről akarta megnézni a táblát...Valamennyire értette az ék írást, de idő kellett, míg felidézi tudományát...addigis erősen törte a fejét és teljesen belemerült a tábla vizsgálásába.... |
Az egyik pillanatban valami furcsaságra kapta fel a fejét.Furcsára és gonoszra.
'Mi lehet ez?' - kérdezte magában,majd látta,hogy Hrippa sietősen tovaszáll arra,amerre mintha a veszély lenne.
Túl késő lett volna utána menni,hisz a suhanó pegazust olyan gyorsan szállt,hogy a földön képtelenség lett volna utolérni.Ígyhát várt.Azon a ponton mágiák szabadultak fel.Sőt!Még eső is szakadt.Hosszú percek múlva felfigyelt a csapatra és elébük ügetett.Gondolta,hogy ők lehetnek a felfedezők,akikről Hrippa beszélt.Mindannyiukat üdvözölte.
Elmondott nekik is minden fontos információt,amiről a pegazus kancával beszélt.Igyekezett ő is bekapcsolódni a kutatásba.Egészen izgalomba jött és valami azt sugallta,fontos dologról van szó. |
Ködláng nem felelt, csak előremeredt, és gondolataiba merülten taposta tovább a homokot.....
Jópár óra volt így, lelassulva az út, de legalább épen elértek a hatalmas kőtáblához, amin túl letáboroztak újra.
Aztán követték Hrippát a kőtábla elé.
 Mikor már mind körülvették a hatalmas sziklát, aminek sima oldalán, feléjük magasodva ott sorakozott a különös írás, beszélni kezdett:
- Braiker ezt találta....Nem értjük az írást....De érdemesnek találtam a kutatásra és......és..... - kis zavart szünet következett, majd folytatta - van néhány nagyon furcsa ábrárja...
Felröppent, és néhány rajzra mutatott a véset közepe táján.
- Úgy néztem egy történet....Amennyire én értettem....arról van szó, hogy egy lény egész korszakokkal ezelőtt virágzó birodalmat épített fel itt. Hogy hogyan, nem írja, nem mutatja. És rátalált a szerelem. Nagyon boldog volt így és hatalmas, de aztán egy nap történet valami....Itt nem értem az ábrát, de a lényeg, hogy a csodálatos királyság elpusztult, és a lény elveszett...Legalábbis azt hiszem!
Újra leereszkedett.
- Nagyon sok helyen nem értem....És az írást sem...Lehet, hogy félreértettem.... |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fundamentum hatalmas repülésen volt túl. A pusztában elunta magát, miután az elméje minden merengenivalót végigrágott, így valami új helyet akart keresni magának, ami nyújthat neki valami érdekeset. 
-Na jó, valóban badarság volt!-nevetett fel kicsit, utána csak mosolygott.Remélme, hogy ez a szívből jövő, ám nem őszinte mosoly be tudja csapni Ködlángot...." s reményt ébreszt benne....Legalább egy kis ideig ne kínozza -jogos-féltésével.Ő sem tudta, mire számíthat, s párja szavai hatottak rá.
Hatalmas fekete szeme, ha lehet, még hatalmasabbra tágult.
Ingeitum ekkor lépett hirtelen melléjük. 
Elegánsan, hang nélkül, alig süppedve a homokba vágtázott társai közé, és megállt, hogy körülnézzen. Mindenkinek biccentett, majd várakozni kezdett. Nem is tűnt fáradtnak!!!
Ő is odament a táblához.Vizsgálgatta egy darabon,aztán felfigyelt két egyszarvúra,akik egy kicsit kilógtak a csapatból.Odaügetett hozzájuk.Úgy látta,hogy a többiek elmerültek a "munkában",így gondolta odamegy hozzájuk társalogni.
Mikor már mind körülvették a hatalmas sziklát, aminek sima oldalán, feléjük magasodva ott sorakozott a különös írás, beszélni kezdett: