|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 16:02 - |
 Könnyedén kiügetett az erdősávból, majd megállt, körbenéeztt és nekiesett a fűnek.
A mezőn nem volt mindenütt jó fű, de az erdő mellett különlegesen finom, selymes, lédús virágok nőttek. |
[358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 *Csillagfürt szemeivel pásztázta a különböző tájakat, amik fölött elhaladt. Egy bizonyos alakot keresett. Úgy vágyta már látni!
Amikor erdőkhöz ért, alacsonyabbra ereszkedett, hogy jobban lásson. Amikor már visszafelé haladt, kissé csalódottan és orrlógatva, megpillantotta!
Gondolkodás nélkül élesen lekanyarodott, jónéhány lombkoronán keresztül vágott, míg talajt nem ért. Lábai kicsit megroggyantak a kemény földetéréstől, de nem foglalkozott semmivel, boldogan párja nyakába vetette magát és átölelte.*
- Csendbüszkeség! Úgy örülök! |
- Gyere, Lwyll! - mondta nyugodt, zengő hangján halkan és nyugodtan.
A csikó mögötte gyakran lemaradt vagy megijedt, de Csendbüszkeség világéletében türelmes volt, így most is csak bíztatón pillantott a fiatalra, és várt, hogy jöjjön.
- Minden rendben - tette még hozzá.
 - Értem - mondta magas, cérnavékony hangján a kis kanca, és még mindig ide-oda pillantgatva előreügetett a mén közelébe.
Nem mintha nem bízott volna a ménben, de gyakran érezte elhagyatottnak magát a régi iskolatársai nélkül. Az új helyek pedig nagyon idegenek voltak!
Felnézett nevelőjére. Csendbüszkeség hatalmas volt hozzá képest és mindenkihez képest izmos, de nagyon-nagyon-nagyon hallgatag. Lwyllt eleinte ez zavarta, de hamar megtanulta, hogy nem arról van szó, hogy valami rosszat csinált volna, így mostmár békésen követte a pegazust, néha elmerülve gondolataiba. |
 Hosszan nézett oda, ahol Eweryn eltűnt. Nem tudta meddig állt ott, nem tudta mit érez...Ezernyi és ezernyi meg még ezernyi dolog kavargott a belsőjében, s csak nézett maga elé meredten, mint egy kőszobor.....
 Csendesen odalépett anyjához a magas fűből. Odabújt hozzá, és úgy álltak jó darabig, de végül csak megszólalt a fehér csikó:
- Anya.....Mi történt?
Végül csak magához tért a révületből, és lenézett fiára.
- Tudod - kezdte nagyon nehezen, rekedten, tanácstalanul - apádnak el kellett menni megint....Fontos....dolog miatt...
Hirtelen nagyon komolyan nézett fiára.
- Elég idős vagy, hogy dönts....Ha vele akarsz maradni, elkísérlek hozzá...Megértem.....
- Nem, Anya - mondta szinte rögtön, halkan. Egy pillanatig elmerengett a csodás, együtt töltött hónapon.....aztán tudta, hogy mit akar.
- Veled akarok maradni! Hová megyünk? - és ugrándozott kicsit, ahogy a csikók szokták, hogy anyját felderítse.
Döbbenten nézett egy darabig a fiára, aztán hirtelen a régi Kyara elsöpörte az újat, és szélesen elmosolyodott.
- Elmegyünk megkeresni a barátainkat! Thalionékat!
Fia ujjongva követte őt magasba. |
 Csodálkozva nézett a kancára.
- Én nem várom el, hogy mindig mellettem állj! Ki mondta ezt neked?! És azt sem, hogy mindent megbocsáss! És képzeld el, nekem számítassz!
Haraggal nézett a kancára, és könycseppek csordultak ki a szeméből.
- Ha azt akarod, hogy elmenjek, akkor elmegyek! - S azzal egy villanás kíséretében eltűnt, hogy újra felbokkanjon a könnyek tavánál. |
- Rendben. De akkor ne sodorj miket bajba Kyradorral - felelte hihetetlenül hűvösen.
- Tudod, ha egy eriszi képességei indulnak változásnak, általában keres magának egy tanítót és azzal vonul valami olyan helyre, ahol senkinek sem árthat, vagy ha nincs segítő, akkor egyedül megy. Tombol, kipróbál mindent, megtanulja az új képességei lehetőségeit és kontrollját és csak azután megy vissza a barátaihoz, a családjához.
Kihúzta magát.
- Tudom, hogy Veled más a helyzet, de tudod elég volt a veszélyből és abból, hogy bármi történik, Te azt várod el, hogy én mindig Melletted álljak, mindig mindent megbocsássak, s közben egyre kevésbé érzem azt, hogy számítok, akár egy kicsit is. Ez így sehogy sem jó! |
-Danyel azt mondta, hogy... -
Nem fejezte be. Mit érdekli, hogy Danyel mit mond?
- Ki kell bontakoztatnom az erőm. Ha nem hagyom, ki tudja, mi történhet... - kezdte el magyarázni. Szarva bátorítóan megvillant, és már a patáiról is eltűntek a fények. |
- Látom - mondta fintorogva és aggódva.
- Fojtsd el az erődet. Végy mély levegőket, akarj itt maradni! Miért nem próbálod kontrollálni a varázslataid?
Bár nem akart szemrehányó lenni, mégis végül megróvó lett minden szava. Belefáradt Eweryn változásába, főleg hogy ha nem vigyáz, bajt csinálhat. De elhagyni sem akarta, ha már ennyi mindent kibírtak együtt. |
Ew nem érezte tisztességesnek az ereje felhasználását, így úgy döntött, hogy a lábai segítségével kapja el a kancát. Pár lépés után viszont elesett, majd nevetve állt fel.
- Uramisten - nyihogta nevetgélve.
Majd hirtelen kettőt-hármat villant. Ám nem maga, hanem a patája. Lépet vele egyet. Semmi sem történt. Sétálni kezdett Kyara felé, majd azon kapja magát, hogy az égbolton van. Rázza a patáit: Nem tud megszabadulni a világítástól.
Egy lépés: Máris Kíaránál találja magát. Két lépés: Már a tengerpart homokját tapossa. Visszamegy nagy nehezen Kyarához.
- Kyara... valami nem stimmel a patáimmal.
|
- Nem hittem volna, hogy teleportáló leszel...De jó, hogy nem esett bajod! Sok borzasztó balesetről hallottam már...
Közben közelebb lépdelt Ew-hez, és átölelte.
- Szeretlek...Azért maradtam Veled! Nekem is hiányzik jónéhány társam és a nevelőm, de tudom, hogy jól vannak. Enyi elég nekem. És Te nem is oly rég láttad a gazdád...most meg a bátyád! És ha arra gondolok, hogy hogyan jutottál vissza..... - mondta halkan párjának.
- Nem akarsz játszani? - kérdezte hirtelen, megcsillanó szemekkel.
Aztán arréb szökkent, és magasra kapkodva lábait, szinte helyben ugrándozva ügetett kicsit, csábosan visszamosolyogva.
- El tudsz kapni? |
- Csak a testvéremhez mentem... - Mondta sajnálkozva.
- Olyan rég láttam... meg a nevelőm is.. - Egy könycsepp kihull a szeméből.
- De nem baj. Nekem ti vagytok a családom. |
Kyara riadtan ugrott hátra. Párja egyszerűen eltűnt mellőle egy időre!
- Mi volt ez? - rebegte. |
| Ismerős fények - és Ew sehol. Odébb tűnik fel testvérénél, rámosolyog egyet, majd mielőtt Kyara aggódhatna, és észrevenné, két villanás kíséretében a helyére kerül. Reméli, nem vett észre semmnit. |
| Ő is Ewerynhez bújt, miközben Kyrador elvágtatott játszani. |
Ew hozzásimult a párjához,majd megérezte a jelenlétét testvérének nem messze innen.
' Khorall... ' Tűnődött. |
- Milyen szép itt! - sóhajtotta boldogan.
Ott álltak az erdő szélén, előttük terült el a mező, és Kyara úgy érezte, mintha a lelke egy madár lenne, ami kiszabadult a lelkéből, és most ott szárnyal a szabad vidék felett! |
 Vonulnak a viharok, neki is mennie kell.Meghajolt.-Sajnálom, de utam tova visz, remélem még találkozunk!-azzal szárnyra kapott és eltűnt a felhők közt.
|
| -Viharszem. |
 -Sziasztok!A nevem Enfatnum.-mutatkozott be a csődör. |
| Meghajolt. |
 Az idegen felé fordult.
-Üdv!-köszöntette a jövevényt.
-A nevem Trill!Ő pedig Viharszem! |
[358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Könnyedén kiügetett az erdősávból, majd megállt, körbenéeztt és nekiesett a fűnek.
*Csillagfürt szemeivel pásztázta a különböző tájakat, amik fölött elhaladt. Egy bizonyos alakot keresett. Úgy vágyta már látni!
Hosszan nézett oda, ahol Eweryn eltűnt. Nem tudta meddig állt ott, nem tudta mit érez...Ezernyi és ezernyi meg még ezernyi dolog kavargott a belsőjében, s csak nézett maga elé meredten, mint egy kőszobor.....
Csendesen odalépett anyjához a magas fűből. Odabújt hozzá, és úgy álltak jó darabig, de végül csak megszólalt a fehér csikó:
Csodálkozva nézett a kancára.
Vonulnak a viharok, neki is mennie kell.Meghajolt.-Sajnálom, de utam tova visz, remélem még találkozunk!-azzal szárnyra kapott és eltűnt a felhők közt.
-Sziasztok!A nevem Enfatnum.-mutatkozott be a csődör.
Az idegen felé fordult.