|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.25. 20:18 - |
 Talajt fogott és kényelmesen becsukva a szárnyait, körülnézett.
A szél kavargott, gyönyörű felhő-fantáziákat alkotott, és őt is felüdítette.
'Szép ez a nap....' |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 - Ühüm... - mondta elég ostobán bólogatva.
- Akkor miért nem a Sötétségben próbálkozol? |
 -Néha minden lény vágyik a barátokra ,ha nem volt túl szép múltja!-mondta.
-De azért mégis csak sötét lény vagyok nem kedvelem a túl nagy társaságokat.Egy két lényt azért elviselek! |
- Barátokat? - szakadt ki belőle a döbbent felkiáltás.
Aztán szégyenében elpirult.
- Bocsánat.....Engem csak meglepett, hogy egy olyan lény, mint te, barátokat keres..... |
| -Csak vándorlok és próbálok újra barátokat szerezni!Csupán ennyi!-mondta. |
Kissé elkomolyodva, gyanakvón, riadtan nézte a lényt. A szavaiban tárgyilagosság rejlett, de vajon mit ért azalatt, hogy "okot adnak rá"?
- Pontosan....mi a célod itt? - kérdezett végül, egy aprót lépve hátra. |
-Teljes mértékben bár régi külsőmet nem kaptam vissza azért nem panaszkodhatok!-mondta.
-Tőlem nem kell tartanod!Csak azokat bántom akik okot adnak rá! |
Érdekesnek találta a történetet, de kissé nyugtalanul kérdezte végül:
- Voltakép....mára már szabad vagy? - kérdezte lecsapott fülekkel.
Hallott sok borzalmas történetet, így Nazgult is javarészt szánta.....De az a tény, hogy egy sötét szolga áll előtte, a fénylény előtt, akinek kevés ereje van.....Bizony meg volt ijedve egy kissé, ha próbálta is nem mutatni! |
| -Egy lény amit megfertőzött hajdanán a sötétség.Régen egy nagy király lova voltam de egyszer kapott egy gyűrűt és elemésztette a homály.A sötétség szolgái lettünk!Velem együtt kilenc ilyen lény volt és kilenc démoni király!Nagyjából ennyi!-mondta. |
Még mindig durcásan biccentett.
Aztán szemügyre vette az új lényt.
- Te miféle teremtmény vagy? Csak keveset láttam hasonlót.... |
| -Kohelein-t és Cross-t is elszólította a kötelesség!nem pedig szórakoztak veéed!Hidd el maradtak volna de elszólította innen őket a kötelesség. |
Horkantott.
- Nem zavarsz, de nem szeretem, hacsak jönnek-mennek a lények és szórakoznak rajtam! A nevem meg az én dolgom.... - mormogta duzzogva. |
Mint mindig most is nyugodtan szólt.
-A nevedre értettem ,gogy gyönyörű és ,hogy hozzád illik!Amúgy nem terveztem ,hogy megyek de ha zavarlak akkor távozok! |
Mostmár igazán mérgesen horkantott meglepetésében!
'Mi folyik itt? "Cserélgessük a kancát!" játék?!'
Nem is köszönt Crossnak!
Mérgesen és gyanakvón nézte a legújabb megjelentet. Meg sem lágyult az arca a bókra!
Hiába nevelték udvariasságra, szenvedélyes énje a felszínre tört:
- Üdvözöllek Nazgul! Mondd Te mikor mész? Nem érdekel mennyire vagyok gyönyörű, ostoba nem vagyok! |
-Az enyém Pedig Nazgul és tégedd Crosst szólid az Úrnőnk!-mondta.Cross bocsánat kérően nézett a kancára.
-Bocsáss meg de szólít a kötelesség!-mondta és elügetett abban a sötét gömbben amiben jött.
-Ha jól tudom Te Keselyüstök vagy!Ahogy Cross is mondta valóban gyönyörű! |
 -Szép név!Az enyém Cross!-mutatkozott be és köben fejet hajtott. |
Ekkor tűnt fel neki, hogy nem maradt magára!
- Üdv! - köszönt.
- Keselyüstök a nevem.... - bólintott kedvesen az illedelmes szavakra. |
| -Megtudhatom kegyed nevét?-kérdezte. |
| Keselyüstök elcsodálkozva nézte az idegen "érkezését" aztán teljesen elhűlt a pegazus hirtelen távozásán. De csak búcsút intett neki, majd elgondolkozott, hogy most mihez is kezdjen..... |
Egy sötét gumó jelent meg.A gumóból egy fehér lény lépett elő akinek csak a feje volt fekete.Kohelein barátságosan nyerített neki mire az idegen csak biccentett egyet.
-Kohelein várnak!-mondta.
 -Értem!Köszönöm!Nos Isten veled Keselyüstök!-mondta.
-Remélem még látlak!-mondta és felröppent és eltünt a felhők között. |
| Lehajolt a bokrok közt, és matatni kezdett. |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Talajt fogott és kényelmesen becsukva a szárnyait, körülnézett.
- Ühüm... - mondta elég ostobán bólogatva.
-Néha minden lény vágyik a barátokra ,ha nem volt túl szép múltja!-mondta.
-Szép név!Az enyém Cross!-mutatkozott be és köben fejet hajtott.
-Értem!Köszönöm!Nos Isten veled Keselyüstök!-mondta.