Témaindító hozzászólás
|
2006.06.09. 15:57 - |
Michaelangelo kilépett a Sötétség falán át.
Gyenge volt, kapkodta a levegőt és remegtek a lábai.
Azt hitte össze fog esni, és a feje is zúgni kezdett.
Behunyta a szemeit. És elképesztő dolog történt!
Egy kép villant az elméjébe: egy rét, rengeteg virággal és fűvel a közepén.
És a következő pillanatban megremegett alatta a föld és ő, mint egy megsüketült ember, aki újra hallani kezd, újra érezte magában a mágiát és a föld erejét!!!! Mintha az élet elérte volna, mint egy halott fát és feltöltötte volna!
Kihúzta magát és széttárta a szárnyait.
És látni kezdte a földet magát. Az ereje egyre nagyszabásúbb lett! Látta a földben motozó állatokat és gyökereket, a hatalmas földalatti folyókat és barlangokat és a vad születést is: az irdatlan sziklák kiválását a forró, felfoghatatlanul folyó lávából.
A következő percek alatt a látomás tovatűnt, de ő és a föld újra egyek voltak.
És az színe, teste is a régi lett: gyöngyházas derengés mindenütt.
'Újjászülettem hát!' |
[291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Csodálkozva nézte Chayt.
- Ugyan. Szóra sem érdemes.... - mormogta végül zavartan, elfordítva fejét.
- Te is megtetted volna értem! De hogy kerültél ide? |
![](//gportal.hu/portal/simbelmynes/image/news/Chay_mini.JPG)
Elmosolyodott, majd megrázta fejét, csendre intve a mént.
-Semmi baj.-mondta.-Én még annak is örülök, hogy itt maradhattam, ebben a világban...hiszen nélküled már itt sem lennék.-mondta őszintén, szemei mélységében több mindent lehetett látni, mint azt maga Chay gondolta volna. |
Swallow elkerekedett szemekkel nézte a kancát. Aztán szélesen elmosolyodott.
- Örülök, hogy jól vagy! - mondta vidáman, habár lángjai susogásától-harsogásától elég különös lett a hangja.
- Sajnálom, hogy nem maradhattam veled..... |
![](//gportal.hu/portal/simbelmynes/image/news/Chay_mini.JPG)
Megkönnyebbüléssel nyugtázta, hogy a mén megállt.
Elmosolyodott, és nagyot rugaszkodva, patáiból szikrák pattantak ki, és ( bár még nem tért vissza teljesen az ereje ) egy hatalmas ugrással, és pár kesces, kiegyensúlyozott lépéssel már Swallow előtt termett!
-Üdvözletem.-köszönt, széles mosollyal az arcán, bár valójában kicsit türtőztetnie kellett magát, hogy ne ugorjon Swallow nyakába. |
Hirtelen valami hangfoszlány ért el hozzá. Felkapta a fejét, de alig lassított futásán.
Körülnézett, néha pördülve egyet, és szeme felfedezte a távoli apró fényt. Megállt, és rámeredt.
'Mi lehet az?' |
![](//gportal.hu/portal/simbelmynes/image/news/Chay_mini.JPG)
Merengése közepette furcsa dologra lett figyelmes. A talaj remegni kezdett...enyhén, de Chay még ezt is érezte. És valahogy úgy érezte, ez a remegés ismerős neki...csak egy, egy lényt hallott még így száguldani saját magán kívül.
'Swallow!' döbbent rá, és csakugyan: hirtelen a láthatáron egy tüzes csík villant fel, nem is olyan messze.
Előrelépett egyet. Kételkedett, hogy a mén észreveszi-e ekkore száguldás közepette.
-Swallow!-nyerítette csengő hangján, sörnyée egy pillanatra lángra lobbant az elfojtott izgatottságtól. |
Lángolt. Szinte az egész teste égett, miközben a talaj remegett alatta, ahogy vágtatott. Nem volt gyors olyan nagyon, hogy a szemek talán csak villanásnak láthatták volna, de olyan ősi démonnak látszott így száguldva, hogy valószínűleg amúgy sem akarta senki sem látni! |
![](//gportal.hu/portal/simbelmynes/image/news/Chay_mini.JPG)
Bágyadtan sétált a mezőn, a gyenge, kellemesen hűvös szellő épphogy meglibbentette sörényét, mégis, ez az apró szellő elég volt hozzá, hogy minden fűszálat meghajlásra kényszerítsen.
Milyen érdekes...
Megállt, és a messziséget fürkészte, de közel s távol egy lélek sem volt. |
- Keveset tudhatsz még a félsárkányokról - mondta halkan, apró mosollyal, azzal ő is elfordult, és vágtatni kezdett a messzeségbe. |
-Hát szeretjük egymást!..Idéző jelben!Mert Ő félsárkány és elég makacs és sok vele a gond!És szinte senki nem tudja, hogy tesók vagyunk!
Sóhajtott egyet majd biccentett Marablenek.
-Köszönöm a megértésed és jó volt veled beszélgetni!-köszönt el majd elvágtatott. |
- Ó! - lepődött meg.
- Neked van testvéred? Milyen jó lehet - mosolyodott el merengőn.
- Persze, megértem....Menned kell..... |
-Nah szerintem lassan meg kéne keresnem az öcsémet!-mondta felelősség teljesen, de egy kicsit elszomorodva. |
- Nos, sokak szerint fontos lehet, főleg, ha eltévedsz.....Az iskolában is tanítják.....De szerintem nem baj. Illetve, nem tudom, én eddig jól boldogultam nélküle, igaz, hogy elvonuló életet éltem..... |
-Az baj?Én sem tudom megkülömböztetni...és nem is akarom!-mondta. |
Finoman megrázta szürkesörényes fejét.
- Szintén. Csak hasonló vidékeken jártam, mint ez a mező....A Birodalomban még sehol másutt, és ide is csak véletlen vetődtem...Tudod, számomra a legtöbb vidék egyforma, mivel nem érzékelem a mágiát....Egy mágikus hely vagy egy normális - nem tudom megkülönböztetni, ha nagyon fontos, akkor se.... |
-Nem!Itt a Birodalomban ez az első hely ahol járok!
-Hát Te? |
- Sok vidéket bejártál már? - kérdezte kedvesen. |
-Én nem válogatok!Mindenféle helyet szeretek!. |
- Én is vándorlok, de a nyílt helyeket szeretem. A mezőket, réteket, néha a pusztákat vagy laza ligeteket.....Szeretem a szabadságot, még ha néha ára is van.... |
-Nem!-ingatta fejét-Van egy saját palotám, Emeras.De mióta a szüleim meghaltak már nem is járok oda.Jóformán azt sem tudom holvan.Szóval igazából vándorló vagyok!
-Hát Te? |
[291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|