Témaindító hozzászólás
|
2006.06.06. 20:23 - |
*Lúthien felért a csúcsra, majd visszaforult és felnézett az égre. Látta, hogy Fényvihar magasan fölötte szárnyal, majd szédületes zuhanásba kezd, és épp az utolsó pillanatban lelassítva kecsesen leszáll mellé a hegy csúcsára.*
-Nos? Mi a megítélésed? Elég friss itt a levegő? -*kérdezte kicsit vacogva Lúthien Tinúviel.* |
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
-Igen-válaszolt halkan.Álmosnak tűnt, pedig volt energiája bőven! |
Látta Ízisz arcát, így óvatosan megkérdezte:
- Minden rendben? |
Behunyta szemét és csöndben maradt.Majd lassan, mintha álomból ébredne kinyutotta azt..... |
Ködláng egy pillanatra megrezzent Ízisz érintésétől (még mindig).
Aztán feloldódott, és a kancához simult.
- Örülök, hogy tetszik. - sóhajtotta halkan......és elmosolyodott. |
Eltátotta száját!
-Ez valóban csodálatos!
S önkéntelenül is közülebb húzódott Ködlánghoz. |
Mielőtt a lefelé vezető útra fordultak vona, Ködláng hirtelen megtorpant.
- Nem mutattam meg azt, amit ígértem! - mondta.
Egy nagyon meredek útra fordult, és vágtázni kezdett.
- Gyere!
Nem volt hosszú futás, de Ködláng nagyon különösen érezte magát végig.....mintha nem korábbi önmaga lett volna!
Kissé merengőn fékezett le az út végén.
- Ezt nézd, Ízisz! - mondta, és a messzeség felé intett.
Előttük terült el az egész Birodalom! |
*Üstökös egy kis ideig még maga elé meredt, aztán elugaszkodott Ő is és elrepült.* |
- Majd megpróbálok. - mondta halkan, majd hihetetlen erővel elrugaszkodott, vad légtölcsért hagyva maga mögött, és nemsokára már csak a csillagok és a felhők voltak a társai. |
- Úgy vélem, lesz. De majd Ő eldönti.
- Vigyázz magadra! |
- Köszönöm..... - suttogta.
Keserűen elfintorodott.
- Joga az van....Csak vágya lesz-e.....
- Ég veled... - modta lehorgasztott fejjel, és elfordult. |
- Rendben van.
- Te is tudod, hogy ennek valamiért így kellett lennie.
- A csikóért nem kell aggódnod. Vigyázni fogok rá. Viszont egy valamire én is megkérlek téged: néha legalább látogasd meg. Joga van ismerni az anyját! |
Hátrahőkölt a csődör tollaitól, de aztán döbbent arcán egy reszkető mosoly árnyéka futott át.
Aztán lehorgasztotta a fejét.
- Szerettelek....Tényleg...De aztán...elmúlt....Te is érezted, igaz? Ezért....váltunk el.....Köszönöm....Én...nem tudtam volna megtenni....A csikó.....nincs jogom azt mondani, hogy hiba volt...Egy élet sosem lehet hiba...
Nagyot sóhajtott, és újra beszélni kezdett.
- Nekem új gazdám van, Üstökös! Egy...hihetetlenül új.....Ő látta rajtam, hogy....hogy baj van! Így...döntést hozott...Helyettem és értem...Elválaszt a korábbi életemtő...Új esélyeket ad...Még szerencse is, hogy elváltunk...De a csikó...Nem maradhat velem...Veszélyekbe is küld az új gazdám, és Veled, csak Veled lesz biztonságban, csak ott lesz jó helye, tudom! Kérlek....úgy érzem ez széttép.....de azt is érzem, hogy tudnom kell ki vagyok! Meg kell keresnem az utam....kérlek...érts meg....
Felnézett, bele Üstökös szemeibe, és újra peregtek a könnyei.
- Annyira szép lehetett volna....De....máshogy alakult...
- Kérlek neveld fel a csikónkat! Én.....nem tudom..... - suttogta. |
*Miközben hallgatta Szerencsecsillagot, leereszkedtek a néhány méterrel alattuk lévő hegycsúcsra.*
- Biztosan ezt akarod? - *kérdezte nyuodt, kemény hangon.*
- A csikónak az anyjával van a helye...
*Felemelte egyik szárnyát és felitatta vele a kanca könnycseppjeit.* |
Szerencsecsillag lejjebb ereszkedett, megvárta, míg teste kihunyt, és csak ekkor fordult igazán Üstökösöz. Még mindig folytak a könnyek az arcán....
- Üstökös.....Üstökös én beszélni szeretnék veled!
Remegőn sóhajtott.
Aztán újra belefogott, hogy a csődör nehogy közbeszólhasson.
- Végig akarom mondani! Fontos...nagyon-nagyon...fontos
- Üstökös, én tudom, hogy elváltak útjank, és elfogadom!
- Mert.....mert nekem is új dolgok kezdődnek az életemben....
- Meg kell kérjelek valamire! Ígérd meg, hogy megteszed! Neveld fel a csikónkat.....Kérlek....
Megrázta a fejét.
- Igazságtalanság ez az egész....De....muszáj.... - sóhajtotta, míg újból ömleni kezdtek a könnyei. |
*Üstökös arra fordult, amerről a nevét hallotta.
Meglepetten nézett a gyorsan közeledő pegazusra.* |
Szerencsecsillag hihetetlenül messze vette észre az alakot, akire már annyit várt.
- Üstököööööös! - zengte, és begyorsított, amennyire tudott.
Nemsokára egy hullócsillag ragyogásával zúgott a csődör felé.
Észre sem vette, hogy közben potyogni kezdtek a könnyei. |
*Üstökös a levegőből még egyszer visszanézett, majd tovatűnt az égen...* |
Már nem szólt utánna!Nem akarta felidegesíteni!Olyan békésen jött, ne menjen el olyan idegesen! |
- Ajánlom is. - *felelte.
Megfordult, elvágtatott a csúcs széléig, majd elrugaszkodott és felszállt a levegőbe...* |
-Jaj Istenem!ezek az aggódások!Nem kell engem félteni, tudok vigyázni magamra!...Nyugi!Jó kisfiú leszek!
Mondta gúnyosan! |
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|