|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 13:00 - |
 Diadém úgy gondolta, jót tenne neki a hegyilevegő, így eltúrázott a hegyekbe.Hosszú volt az út odáig, és meg is kellett mászni, de megérte, mert a látvány ami elterült előtte leírhatatlan volt.Ezt is gondolta magában:"Ezért érdemes fáradozni!"
Ott időzött egy darabig aztán visszafordult. |
[414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 - Egyetértek! Jó lenne már úszni egyet - sóhajtott, és szeme egy pillanatra boldogan megvillant, ahogy felvonultak előtte a csodás tavak, folyók, folyamok, tengerek, patakok, erek, tócsák, zuhatagok, amiket életében látott.
- De hová menjünk?
 Egy szót sem szólt, csak fintorgott. Ő utálta a Lilia-féle többnapos pancsolásokat.....
|
 -Hm, javasolnék valami vizes, nedves helyet!-kacsintott Icekrystalra. |
- Szerintem nem is kell tovább nyomoznunk...Fogadni mernék, hogy Carsanaum...khm..."gondoskodott" azokról a lényekről.
Kissé lesújtó pillantással fogadta a lelkesedét Liliától, de nem szólt, sőt, mikor nem figyeltek, ő is elmosolyodott.
Aztán horkantott.
- Nekem is úgy tűnt, hogy nem szokott...."gondatlankodni". Merre tovább? |
Első másodpercekben, amikor a dobbanásokat halltto, azt hitte csak Icekrystal tért vissza, nem is nagyon törődött vele.De, amikor az idiegen szag csapta meg az orrát, felugorva és enyhén lapítva várta a pár század erccel később betoppanó unikornist.Csak akkor nyugodott meg, amikor Icekrystal leintette.
Nagyon megörült a jó hírnek.Jó kedvét még fogozta a kanca boldogsága.Nagyot nevetett a felnőtt-csikón. |
 Hatalmas, erős, magabiztos dobbanások...Hol szinte kényemesen lassúak, hol meg sortűzszerűen gyorsak voltak, ahogy átvágtak a hegyeken.
Egy utolsó csúcs, még egy kis mászás, és végre kiérhet ebből az őrjítően unalmas vidékből!
Carsanaum átszökkent egy szakadék felett, csikorogva lecsúszott egy meredek sziklafalon, végigvágtatott egy emelkedőn, és felérve az utolsó csúcsra, körülnézett. És épp idejében hunyta be a szemét, ahogy élők forró illatával telt meg az orra. Kinyújtva érzékeit hamar felfedezte a három alant alvót. Bár egy minha ébren lett volna...Vállatvont, és kisebb kavicslavinát zúdítva lefelé, levágtatott.
Csak a lények előtt fékezett.
- Áh, üdv gyerekek! - nyihogta hideg kacajjal.
Kihívás, mintha rugón feküdt volna, talpraugrott, élből a csapat élére. Leszegte a fejét, végig előre meresztve fém szarvát, és fújtatva készült harcra!
- Ki vagy?! Ne merészel közeledni! - nyerítette fülsértőn.
Lilia ekkor már félúton volt felé a levegőben, és el is sodorta oldalra, de aztán felsóhajtott megkönnyebbülésében, ahogy nevetést hallott. A fekete, csukott szemű, rémületet és vérszagot árasztó unikornis nevetett!
- Kérlek maradj csendben! Nem fog bántani, ha okosan viselkedünk! - súgta olyan könyörgőn és rémülten Kihívásnak, hogy a vörös mén egy hosszú pillantás után bólintott.
Lilia figyelmeztetőn pillantott farkas társukra, majd mély meghajlással a hirtelen megjelent elé lépett.
- Carsanaum! Micsoda meglepetés! Nem hittük, hogy bárkivel találkozunk....Bocsásd meg meglepetésünket!
- Semmi gond! - hörrentette még mindig kitörő jókedvvel.
- Nem semmi ez a kölyök - röhögött Kihívásra.
- Forró démon egyenest a pokol tüzéből! Jó kis partner....remekül használható! Hidd el nekem, öcsém, van rosszabb is, mint amin Te keresztülmentél!
Kihívás csak összecsattintotta fogait, de nem szólt.
Icekrystal így újabb megkönnyebbült sóhaj után fordult a fekete lényhez.
- Mi egy veszett medvével találkoztunk nemrég...Itt pedig egy farkas tetemét találtuk, akitől a medve elkaphatta a kórt...Próbáljuk a veszélyforrást felkutatni... - zavartan hümmögi kezdett.
Lustán ásított és úgy felelt:
- Az érdekel, hogy tudok-e segíteni. Nos, jó napod van, ifjú vízmágus! Illetve nekem van jó napom, amiért Te hálás lehetsz! Mert nemcsak tudok, hanem ezúttal hajlandó is vagyok segíteni...A lények, akiket kerestek, nagy tömegben rohangálnak, illetve rohangáltak a hegyek ezen részén. A Sötét Nagyúr elpusztulta után átkai is gyengülni kezdtek....vagy átalakultak. Szökött szolgái, akaratának hajdani hordozói terjesztik a veszettséget, ami egy ilyen átalakult átok a mocskos lélektől! De mi már korábban felfigyeltünk erre, és vadászni kezdtük őket. Ma már egyetlen völgyben maradtak csak meg. Mély, sötét, meredek falú hely, a legalján, üregekben bújkálnak ezek a halott lelkű, ártó élőholtak. Nem kell már senkinek félni tőlük. A Nagyúr úgy tönkretette ezeket a lényeket, hogy hamarosan mindenképp meghalnak...Csak előtte még pusztítottak, amennyit tudtak....Ennyit arról, hogy mennyire volt bölcs gondolat hozzá csatlakozni annak idején - mormogta, majd egy szót sem szólva vágtázni kezdett tovább lefelé.
- Köszönöm! Köszönöööm! - kiabálta a távozó után boldog mosollyal, majd Kihívás nyakába ugrott.
- Hallottad? Már vége is! - kiáltozta kitörő örömmel, és rohanálni kezdett össze-vissza, mint egy bolond csikó. |
| Hangtalanul szuszogott, s ahogy megjósolta, mindenre felébredt. |
Szárazon elvigyorodott, aztán ő is elnyúlt nem messze Liliától.
Rájuk fért már a pihenés. |
| -Talán nem kell!Ha beteg állat van is a közelünkben, talán nem fog idejönni, ha meglát bennünket...Ezenkívül, mi farkasok igen éberek vagyunk...A legkisebb neszre is felébredünk, bár nem tudni, ez éppen jó agy rossz,ha ki akarjuk magunkat aludni!-vigyorgott. |
Nagyon későn ért csak vissza, fáradtan és szomorúan.
- Eltüntettem, nem találhat rá senki - mondta Kihívásnak és Azúr Szikrának.
- De félek attól, amit találni fogunk...Olyan kihalt itt minden!!!!
- Ugyan már - morrantotta.
- Másutt is vannak kihalt vidékek. Egyébként meg bármit is találunk, a végére kell járnunk. Sok lény nincs beoltva a Birodalomban! A szabadokról nem is beszélve! Eris nagyon dühös lenne, ha megtudná, hogy mi segíthettünk volna, de nem tettük!
Csodálkozva nézett a csődörre. Először tett tanúbizonyságot nemeslelkűségről! És először viselkedett igazán erisziként! Eddig csak őt, Liliát védelmezte mániákusan, de most valami nagyobbat akar!
Elmosolyodott.
- Jól van, jól van....Rendben. De azt javaslom ma már ne menjünk tovább......Aludjunk!
És mivel Kihívás nem tiltakozott, Lilia az egyik közeli, nagyobb szikla tövébe heveredett, és hamarosan elnyomta az álom.
- Vajon kell-e őrködni? - mormogta. |
| Nem zavarta a csödőr nyugtalansága.Gondolataiba mélyedt.Végig nézte a farkasok táplálék láncát, de ezenkívül akár a falka társai taszíthatták betegsége miatt, így volt szabadpréda a medvének...De aztán az is lehet, a medve maga volt már fertőzött a farkas pedig csak egy ismeretlen áldozat...Mennyi lehetőség!Talán Koni kikérdezhetné a lelket...á, ő csak amolyan kapu őr!Nem tud kapcsolatot létesíteni a halottakkal.Pláne nem, ha személyes ügyről van szó!Na jó, ez nem személyes ügy, hisz egy világ sorsa múlhat rajta, de akkoris!A lét magasabb, mint gondolnánk...világok sorsa pitiáner ok hozzá képest.... |
- Nem hiszem, hogy lenne itt akár csak néhány használható nyom mostmár! - vágott vissza, és Kihívásra bökött, aki ide-oda forgatva fejét nézte a talajt.
Icekrystal szemeiben düh és bánat könnyei csillogtak, és úgy tűnt végleg elkeseredett attól, amit találtak.
- Te menj vissza, tüntesd el a medvét! Aztán kitaláljuk mi legyen! - morrantotta hirtelen komolyan, kiegyenesedve.
- Gyerünk!
Ahogy a kanca eltűnt, a vörös csődör toporzékolva kezdett járkálni fel-alá. |
-Való igaz, társas lények vagyunk, de, ha ez az egyed falkában élt volna, társai megvédték volna a medvétől.De valóban aggasztó, hogy honna szerezte ő...
-Óvatosan, Icekrystal!-figyelmeztete a halkan.A víz elmoshatja a szagot és a nyomot... |
Meredten nézte a tetemet....
- Igen, jól mondod...De a farkas honnan szerezte a betegséget? A legtöbbjük társas lény, lehet, hogy van itt valahol egy veszett falka?! Ez nagyon rossz hír!
- Egyetértek. Sok baj lehet még, ha ez tovább szóródik....Tüntessük el....Meg visszafelé a medvét is.
Elkezdte a kemény talajt nézegetni, nyomok sovány reményében...
Lilia parancsára megremegett a talaj. Víz tört fel a farkas hullája körül, és finom hullámzással elnyelte a föld.
- Jó helye lesz itt, biztonsággal elzárva.....Nyugodjék... |
Egyszer csak megpillantottak a sziklák közt egy szétmarcangolt farkas-tetemet.A lény szájából még megmaradt a hab, azonban látszott rájta, már pár napos holttest.
Azúr Szikrát belül szinte mellbe vágta a látvány!Mivel a farkas a csúcsragadozók közé tartozik, nemigen akad természetes ellensége...Noha sok halott farkast látott, egyikből sem hiányzott a hús...egyikből sem ettek, kivéve a dögevőket...de ilyen magasságban csak a medvék élnek meg!"Szóval innen származik a medve veszetsége.."
-Úgy tűnik a medve éhes volt és bárminek neki esett, ami eheőnek tűnt.... |
Csendben sietett tovább felfelé. |
 -Érdekes!-nézett körül, aztán tovább legelt! |
| -A múlt, az múlt...-sóhajtott-remélhetőleg csak a medve fertőződött meg, s nem többen!-ezzel fejezte be a beszélgetést.Tartani kellett a lépést Kihívással, a beszéd csak plusz energia pazarlás. |
Részvéttel nézett a farkasra.
- Sajnálom a társaid. Tudom mit érzel....Most tennünk kell azellen, hogy szeretteink kerüljenek veszélybe! És jó, hogy Te túlélted.
Nem horkantott, de magában füstölgött a kanca szavain. Minek ennyit törődni a lénnyel? Mind éltek meg sötét dolgokat, és túltették magukat rajtuk valahogyan, és most élnek, a többi lényegtelen, főleg, hogy feladat van. A múltbeli tapasztalat csak egy hasznos eszköz. Minek ennyit beszélni? Az emlékeket meg néha jobb feledni.....
Égett benne a tettvágy. Szinte repült fel a hegyre! |
Elhallotta füle mögött Kihívás nevetésétés érdeklődve hallgatta végig Icekrystalt.
-Hm, akkor már találkoztam vele!-sütötte le szemét.-Nem éltem falkában, de megvoltak a társaim.Nem volt alfa, ki mikor, melyik területen volt otthon, akkor épp ő volt a vezető.Egy kietlen tájon jártunk.Egyszer berobbant közénk egy farkas, véres volt a háta és habzott a szája.Rátámadtunk, s leterítettük, de utolsó erejével még rávetette magát az egyik társunkra és bele mart.Pár nap lappangási idő....Addig mindannyiunkba átkerült a veszettség...Mindenki egymásnak esett. Akit nem öltek meg a többiek, megöltem én.Én azért nem kaptam el, mert már akkor is magamba vonultm, s nem ettem a falka ételét!-mosolygott el a végére keserűen. |
Horkantva nevetett.
- Nem tudod mi az?
Csendre intette társát.
- A veszettség egy nagyon fertőző kór. Ha nem vagy beoltva ellene - ez valami védettséget ad, emberi módszer - akkor ha megharapnak, Te is beteg leszel. Megőrülsz, tombolsz, azokat is megtámadod, akik a barátaid....és előbb-utóbb elpusztulsz....Nincs gyógymód.... |
[414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém úgy gondolta, jót tenne neki a hegyilevegő, így eltúrázott a hegyekbe.Hosszú volt az út odáig, és meg is kellett mászni, de megérte, mert a látvány ami elterült előtte leírhatatlan volt.Ezt is gondolta magában:"Ezért érdemes fáradozni!"
- Egyetértek! Jó lenne már úszni egyet - sóhajtott, és szeme egy pillanatra boldogan megvillant, ahogy felvonultak előtte a csodás tavak, folyók, folyamok, tengerek, patakok, erek, tócsák, zuhatagok, amiket életében látott.
Egy szót sem szólt, csak fintorgott. Ő utálta a Lilia-féle többnapos pancsolásokat.....
-Hm, javasolnék valami vizes, nedves helyet!-kacsintott Icekrystalra.
Hatalmas, erős, magabiztos dobbanások...Hol szinte kényemesen lassúak, hol meg sortűzszerűen gyorsak voltak, ahogy átvágtak a hegyeken. 
-Érdekes!-nézett körül, aztán tovább legelt!