Témaindító hozzászólás
|
2006.06.10. 10:42 - |
Pokoltűz idáig kergette egyik betolakodóját de itt elvesztette monyomát dűhösen kiálltott
-Hol van? Hol van??
Dühösen dobbantott, fejét a magas ba emelte háthe megérzi a szagát! De nem !!!Megint fölkiáltott!!
-Hol van ? |
[132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
- Igen, az jó ötlet. Ha gondolod, egy darabon elkísérhetlek. |
- Ó, szóval ő egy főnökségi lény volt! Akkor ő biztosan nem...De Sunny még új lény....Nem tudom meg tudja-e védeni magát..Te is tudod, hsz azért vagy itt: Sötétséggel el vagyunk látva! - mondta keserűen.
Megrázta a sörényét.
- Később talán majd megkeresem...Most viszont nem vagyok elég erős...Azt hiszem jobb, ha az egyik menedékbe megyek..... |
- Hm. Biztosan Tyrant-tal találkoztál. Nem mondom, nem egy kedves pegazus.
- De szerintem nem esett semmi baja a kis barátodnak. Tyrant biztosan nem bántotta... |
Bólintott.
- A varázsomat például a rámtámadó Gargoyle-ok ellen használtam. Aztán jött egy különös pegazus......Előle menekültem el a bozótba....Nagyon kimerültem.....Ó jaj! - kiáltott fel hirtelen - Nem voltam egyedül! Jaj....Vajon mi lett szegény kis Sunnyval? - keseredett el. |
*Pallas halványan elmosolyodott.*
- Hallottam, hogy jártak erre sötét lények és azok után jöttem körülnézni. - *felelte.* |
Megrázta a fejét, és szélesen elmosolyodott.
- Szerintem hálás lehetek a Sorsnak, hogy Te botlottál belém, és nem egy sötét lény! Te hogy kerültél ide? |
*Bólintott.*
- Így már értem.
- Ne haragudj, hogy úgy beléd rúgtam. Annyira váratlanul ért. Nem sebesültél meg? |
- Kiütöttem magam egy harcban. Túl sok erőm ment el mágiára....- mondta, azzal feltápászkodott, és kimászott a bozótból.
A szemben álló peguni nem tűnt ellennségesnek, sőt. Kecses megnyugodott.
- Üdv! - mondta immár barátságosan. |
*Megkönnyebbűlten sóhajtott egyet.*
- Miért fekszel a földön Kecses? |
Meglepte a válasz. Billentett a fülein egyet, aztán normális hangon válaszolt, de közben a szemei kerekre tágultak.
- Itt meg Kecses.... |
*Pallas hátrált néhány lépést.
Nem tudta, most erre mit kellene mondania.*
- Itt Pallas.
*Végülis a nevéből nem tudhat meg sokat...* |
Ez a hang nem tűnt sötét lényhez tartozónak. De az óvatosság sosem árt!
Kicsit, pár pillanatig őrülten járatta az agyát, aztán mély, rekedtes hangon így morrant:
- Ott ki van?! |
*Pallas előre nyújtotta nyakát.*
- Ki van ott? - *kérdezte bizalmatlanul.* |
Kimerülten nyitotta ki a szemeit.
Nem tudta mi volt az a fájdalom a bokájában, de gyorsan összeébb húzódott a lombok közt.
'Rég el kellett volna mennem innét! Lehet, hogy jobban is lennék!' gondolta, és szorosan behunyta a szemeit. |
*Pallas a dombok mellett haladt a bozótosban, amikor belebotlott valami nagy és kemény dologba.
Átbukfencezett rajta, egyenesen egy szúrós bokorba.
Gyorsan kikecmergett onnan és arra nézett, amerről jött.
El sem tudta képzelni, miben botolhatott meg ennyire!* |
Sunny megdöbbenten pillogott a pegazus után.
-húha, valamit nagyon de nagyon félreértettem ezek szerint! jaj, istenem, de buta vagyok! És most haragszik rám! Nem szeretem, ha valamiért magamra haragítok valakit.-azzal gyorsan feltápászkodott, és gyorsan Kecses után vágtatott.
-Vajon hol járhat?-kérdezte magától. | | |
*Tyrant lesajnálóan pillantott az unikornisra.*
- Azt hiszed, ha bántani akartalak volna titeket, akkor azt már nem tettem volna meg? Hát dehogynem! nem állt szándékomban azt a pegazust bántani. Épp ellenkezőleg! Megmentettem! Amilyen erős, az az egy gargoyle is végzett volna vele! De gondlom, Te csak azt a tűzgömböt láttad... Áhh, nem is érdekel. Ha jól láttam, a kis barátod arra szaladt. - *orrával pont az ellenkező irányba bökött.*
- Amilyen jó formában van, biztosan nem jutott messzire.
- Megjegyzem: nem szokásunk fajtársat bántani! Összetartunk! Védjük egymást! Tegyétek ti is ezt. Nem biztos, hogy minden szükséghelyzetben jelen lesz egy eriszi, főnökségi, vagy legendista.
- Ha teheted, tanuld meg megvédeni magadat! Sok hasznát veszed!
*Tyrant elfordult, elrugaszkodott és eltűnt a magasban a felhők között...* |
Sunny nem találta el a pegazust, így úgy döntött, ő is fut, de mikor leszállt elé az idegen, lemondóan sóhajtott.
-Mondd, mit akarsz? Mit ártottunk neked? Miért akarsz bántani? Miért van ilyen sok rossz ezen a világon? Miért nem lehet mindenki békében egymással? Hát jól van. Akkor ahogy akarod. Bánts. Csinálj amit akarsz. Nem szegülök ellent. Csak egyet kérek: Kecsest, a pegzust ne bántsd. Ő nem bántott téged. Rajta mire vársz? Üss meg. BÁNTS. Vagy nem ezt akarod??? -és Sunny elgyengülve lerogyott, átadta magát bánatának, el akart menni erről a szörnyű helyről amit VILÁGnak neveznek... | | |
*Tyrant felszökkent a levegőbe, amikor az unikornis előreszegezett szarvval nekirontott.
Nem repült el, mert meg akarta leckéztetni a fiatal lényt.
Meglepetésére fényzuhatag kezdett hullani az égből.
Látta, az elfelé igyekező pegazust.
Maga alá pillantott, ahol eddig az unikornis állt. Meglepetten látta, hogy már ő is nyúlcipőt húzott.
Gyorsan utána repült és leszállt elé.* |
Döbbenen, földbegyökerezett lábakkal állt.
Sunny akciója úgy meglepte, hogy minden gondolatot kitörölt a fejéből a tökéletes zavarodottság!
Aztán kapcsolt, de gondolatai is legalább ilyen ellentmondásosak voltak.
Itthagyja Sunnyt? Meneküljön? Az unikornis nem látszott túl erősnek....meddig bírhatja a pegazus ellen? Gyávaság lenne elfutni? Vagy logikus döntés?
Kecses végül nem tudta megmásítani önmagát.
Hatalmas fényzuhatag kezdett hullani az égből. Vakító, kicsiny meteoritként zuhanó fénynyalábok.
- Sunny, fuss! - kiáltotta, aztán megpördült, és rohanni kezdett.
Az utolsó varázs minden erejét elszívta. Rádöbbent, hogy futni is alig bír.
Talált egy lombos halmot, nem messze Nagydomb lábától, még az emelkedőn...
'Nincs jobb esélyem!' gondolta, és beugrott a zöldbe. Aztán összeesett, és elájult. |
[132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|