Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 17:19 - |
Fényvihar a Nagydomb tetején állt.
A csatán merengett.
'Mindnyájunkban mély nyomokat hagyott...Talán (remélem) nem felejtjük el soha....'
Ő, csodával határos módon sérülés nélkül úszta meg. De társai sokáig jártak a fejében. És a csata mozzanatai is.... |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- Islanzadí a nevem. - mondta fejet hajtva.
Látta, hogy Charisse habozik, kérdőn pillantott rá.
- Parancsolsz? - kérdezte nyugodtan. |
- Számomra igen. - *felelte gyorsan.*
- Az Én nevem Charisse. - *folytatta.
Aztán egy kicsit habozott. Már nyitotta volna a száját, amikor meggondolta magát.* |
Kis ideig újra várt.
Aztán egy apró, könnyed levegővétel után így szólt:
- Talán egyszerűbb így. Az ősnyelv akaratlanul mágiát szabadíthat fel, amire most semmi szükség. Valamint könnyebben megérthetsz, ha nem tévedek. Így sokkal dinamikusabban társaloghatunk. |
*Koncentrálnia kellett, hogy megértse a nyelvet.*
- Igen. |
Egy darabig csendesen állt, és nemes pillantásával figyelte a lényt.
Végül így szólt:
- Ono fricai? Eka fricai, hjarta iet mor'ranr. |
*Ferdén pillantott a pegazusra, aztán leesett neki, miféle nyelven szóltak hosszá.
Kíváncsi volt, miféle meglepetésekkel tud még a pegazus előállni.* |
- Atra du evarínya ono varda! - mondta kis mosollyal, biccentve. |
*Odaügetett a hófehér pegazushoz.*
- Üdv! |
Islanzadí megállt, és királynői tartással figyelte a közeledőt. |
*Charisse a Nagydomb mellett elterülő erdőből lépett ki, amikor meglátta a hatalmas pegazust. Megtorpant és tétovázott, hogy kibújjon-e az erdő védelmező fái közül, vagy sem.
Végül úgy döntött, megnézi közelebbről is a pegazust.
Magasra emelte fejét és peckesen kiügetett az erdőből.* |
A hatalmas, büszke kanca leszállt a nagydomb tetejére.
Kihúzta magát, és nemes tartással elindult lefelé, rövid szemlélődés után. |
Kecses, ahogy a hatalmas csapat felé zúgott a szélben, tudta jól, hogy fizikai küzdelemmel nem megy majd semmire.
Így azt tette, amit tudott: vadul fohászkodott egy sort, hogy a varázs most tegye, amit kell, és a lényeknek ne legyen védelme.
Az ég ma kegyeibe fogadta: hatalmas, fényes, égető sugarak csaptak le a magasból és pillanatok alatt elégették a sötét lényeket.
Kecses leszállt, és lassan lépegetve elindult lefelé.... |
-Rendben. Légy Óvatos!-kiáltotta a kanca után, bár nem volt biztos benne, hogy hallotta. Aztán nekieredt. Miközben futott, fejében kergették egymást a gondolatok:
Most mi lesz? Vajon Kecses képes lesz elbánni a gargoyle-okkal? Én miért nem tudok harcolni? Harcolni szeretnék, védeni a többieket, de nem vagyok képes rá. Még rengeteget kell tanulnom. És csak futott, futott,míg egy tisztásra nem ért... | | |
- Szerintem Te fuss. Én majd teszem, amit tudok. - mondta tárgyilagosan és nyugodtan.
Aztán nekifutott, felugrott a szélre, és a gargoyle-oknak indult..... |
-Rendben. Értem.-Sunny tudta, mikor kell TÉNYLEG komolynak lenni, és megkeményedett, mint a kő. Kérdezett:
-És most? Mi legyen? | | |
- Ezek meg akarnak ölni.- mondta hidegen és rendreutasítón.
- Mint a legtöbb sötét lény. Ők az ellenségeink, és mi harcolunk a világunkért. |
-Úristen!-sikoltotta Sunny- és ezek bántani akarnak? Mert ha igen, akkor nagy bajban vagyunk!-mondta egyre rémültebben. | | |
Alaposan megnézte a pilléket.
- Ezek nem normális lepkék! - kiáltotta.
Gyorsan hadarni kezdett:
- Itt sokminden mágikus. Normális lények is élnek itt (és persze bennük is van varázs, ami az Élettel jár), de néha a közönséges külsejű lények is....másokká lehetnek itt! Ezek a pillék valamiféle őrzők lehetnek. Téged akarnak riasztani, azt hiszem! Valami nem jó jön......
A távolt kezdte fürkészni. Arcán rémület futott végig.
- Gargoyle! - sikoltotta.
Nagy, szürke, denevérszerű, nagy karmú, gonosz tekintetű lények közeledtek....
- Azt kérdezted mennyire szaporodott el a Sötétség....Itt a válasz. Mindenütt ott van már...alig pár menedék van.... - mondta csüggedten, visszafordulva Sunnyhoz. |
-Értem. És most a sötét erők mennyire vannak elszaporodva? mármint hogy...-itt azonban félbe kellett szakítania a mondatát, mert annyi lepke gyűlt össze a lábánál, hogy alig bírt mozdulni.Meglepetten szólt:
-Hé! Ez a sok lepke mit kerews itt? Láttál már ilyet?-fordult Kecseshez-szeretem a lepkéket de ez már túlzás! |
Kecses elmosolyodott.
- Nem a Sötétséggel van a baj. Sok sötét lény él a Birodalomban. Soknak nevelője van. Ők is segítenek nekünk. A baj ott kezdődik, ha valaki a Sötétségbe gonoszt kever..... |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|