|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.14. 07:19 - |
 Angel épp most kelt föl felhő ágyából.Nagyot nyújtózkodik, majd szárnyai kitárulnak, hogy megtegye a napi első repülését a táj fölött. |
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Homály bólintott:-Az én elemem a fény.Hogy hívnak?-kérdezte-én homály vagyok! |
 Szinte lustán evezett a szárnyaival, hogy pont szemben lebeghessen az idegennel. Kissé hűvös hangulatban volt, de megfogadta, hogy udvarias lesz!
- Üdv! - köszönt vissza.
- Való igaz, gyorsan repülök, de ez főleg annak tudható be, hogy az én elsődleges és legfőbb elemem a Levegő. Kevés hozzám hasonló lényt ismerek...Így én természetesnek tartom, hogy ''jó gyorsan repüljek". |
-Szia!-lihegte Homály-Jó gyorsan repülsz! |
Egy csodás csavarral megállt és erre a felhők ide-oda gyűrődött csomóban szintén megálltak körülöttte. Aztán szétoszlottak a lábai körül.
- Tessék. |
| Homály elmerült gondolataiban, de felfigyelt a nagy szélre és épp időben szállt fel, mielőtt az övé is eltűnt.Repülés közben szétnézett, vajon ki kavarhatta fel volna az otthonát.látta, hogy egy pegazus teszi tönkre a felhőket: -Héj! Várj!-kiáltott utána. |
| Hatalmas röptében haladt el a felhő mellett. A szélvihar, amit kavart, lassan, de biztosan és határozottan elkezdte széttépni a felhőket. |
Homály mostmagányos volt...Szenvedély nélkül szomorú, nem vezsett össze vele csak idejött kicsit gondolkodni. Angel is hiányzott neki, de ő párjával van valahol messze.: -Hihetetlen, hogy kirepült a Felhő fészekből!Hát igen így szalad az idő!-elmélkedett-Talán jobb lenne megkeresni Szenvedélyt...bár ő most el van foglalva a közelben lévő viharral, és nekünk pegazusoknak nem ajánlatos vihar közben repülnünk.Inkább itt maradok, és megvárom, majd felrepül, ha végzett.Végülis nekiis van varázsereje.-gondolkodott. |
-Viszlát!Majd még találkozunk!Jó volt veled!...
-Na most mit csináljak? |
- Sajnos...Eriszi vagyok, nem sok helyen bírok maradni hosszabb ideig...
Sajnálkozva nézte Let's Go távolodását, mert ő még a szél szárnyán volt.
- Ég veled! - kiáltotta, ahogy a szél feltámadt és tovasodorta. |
Leci kipihente magát ezért kiugrott az örvényből!A felhő egy másik oldalára értek!Csak állt ott és néma csendben felmérte a terepet!
-Úgyvélem biztonságos!Én itt maradok egy darabig!Velem tartasz vagy mész tovább!
|
| - Igen. Az. - mondta halkan és ő is sodródott tovább. |
-Azért jó ember lehet!Főleg hogy szeret titeket!Gondolom!
Leci tovább élvezte az utazást! |
| - Nem. Ő elvesztette a gyerekkorát. Túl sok és túl nehéz dolgon esett át... A mi életünkről gondoskodik és félelmetes az ereje...De ennek meg kellett fizetnie az árát.... |
| -Sosem játszik veletek?Nem hempereg a fűbe, nem fogócskázik, és egyáltalán nem játszik veletek? |
- Ő sem minket ijesztget! A védelmünkre használja, illetve a saját (elismerem, gyakran érthetetlen) céljaira. Az ereje nagysága ijesztő! Kíváncsi vagyok hol vannak a határai! - magyarázta.
- És az állandó mágikus kapcsolat miatt ő sosem jön ide...És nem hiszem, hogy ő olyan játszós lenne! |
| -A én gazdim nem ilyesztő sose!Minket a boszorkányságával, nem ilyesztget még viccből sem!Mi egyébként is jókat játszunk! |
| - Nem. Ő hatalmasnak született. És csak mostanában teljesedett ki az ereje. Alig tanulta! Csak teszi, amit akar! Néha elég ijesztő. |
| -Ő nem tünde és még nem boszorkány!Halandó, de tanulja a wiccát, szóval a boszorkányságot!...a te gazdiddal mi van?Érdekli az ilyen boszorkányság? |
- Értem. Az jó! A születésnapok mindig jók! És Ő is boszorkány?
- Tudod....Néha irigylem a legendieket! Egy tünde gazdával az idők végezetéig tarthat a barátságuk!
- De én meg így jobban megtanulom értékelni a miénket! |
| -Ő is olyan mint amilyen Erisz!Halandó, de még elég fiatal!Azthiszem 14 éves!Igen júni 8.-án volt a szülinapja!Nem rég! |
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Angel épp most kelt föl felhő ágyából.Nagyot nyújtózkodik, majd szárnyai kitárulnak, hogy megtegye a napi első repülését a táj fölött.
Homály bólintott:-Az én elemem a fény.Hogy hívnak?-kérdezte-én homály vagyok!
Szinte lustán evezett a szárnyaival, hogy pont szemben lebeghessen az idegennel. Kissé hűvös hangulatban volt, de megfogadta, hogy udvarias lesz!