|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.10. 20:13 - |
 *Sugár kecsesen szárnyalt a felhők között, a közben az alant elsuhanó tájat fürkészte.* |
[247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Lelassította repülési sebességét, hogy ne csapódjon bele a csikóba.*
- Te vagy Rolír? - *kérdezte cseppet sem barátságosan.* |
 A kiscsikó álmában sem hitte volna, hogy az erdő olyan izgalmas lehet és nagy és színes és kalandos, amilyen lett, de egy idő után elunta magát. Óvatlanul kezdett kóborolni, és végül nem figyelt hova lép....aminek eredményeképpp belesétált egy gigantikus medve hátába!
Rolír halálra rémült a jogosan felháborodott málnázó bömbölésétől, és kétségbeesetten kezdett futni előle!
A medve persze nem eredt a nyomába, hisz alig érdekelte a csöppség, annál jobban megzavart ebédje, így Rolír gyakorlatilag biztonságban volt végig. De ezt egyáltalán nem tudta, így csak futott, futott, elfeledkezve arról, hogy repülni is tud, és már nagyon visszavágyott anyjához.
Jókora kerülő után végül lihegve fékezett egy tisztáson. Ahol végre eszébe jutott a repülés! Azonnal küszködni kezdett felfelé, mert a felszállást sosem tudta megtanulni, de idővel szépen feljutott a magasba.
- Mamiiii! Maaamiii! - kezdte kiáltozni magas csikóhangján, és elindult egy irányba.
Nagyon meglepődött, mikor hirtelen feltűnt előtte egy nagy, tűzszínű pegazus, aki lefelé figyelt.
'Nincs más lehetőségem' gondolta, és eléröppent, hogy segítséget kérjen.
- Láttad a mamimat? - nézett fel a lény arcába.
 Yanna ezalatt szinte teljesen belebonyolódott az erdő mélyébe.
|
*Tyrant maradt a fák lombjai fölött, onnan figyelte a fehér pegazuskancát, ezzel egyidőben igyekezett pásztázni az erdőt, hátha lát egy csikót.* |
Gyorsan és vigyázatlanul kezdett szlalomozni a fák lombjai alá.
- Rolír!!!! ROLÍR! - kezdte újra. |
*Tyrant összefogta a szárnyait és zuhant-zuhant lefelé.
A kellő magasságba szétvágta szárnyait és lelassította magát.* |
| - Köszönöm! - rebegte, és rögötn el is indult egy szédítő spirálban lefelé. |
*Összeráncolt homlokkal nézte a fehér pegazust.*
- Az nem segít, ha itt siratja... Inkább nézzük meg az erdőben.
- Végülis segíthetek. - *ajánlotta.* |
Reszketett, mint a nyárfalevél, és rémülten, nagy szemekkel meredt a pegazus csődörre.
- Alig pár hónapos! Most kezdett beszélni....De már jól repül! Ó..... - újra elsírta magát.
- Lehet, hogy lement az erdőbe! |
- Biztosan itt van valahol a közelben! - *próbálta a kancát nyugtatni.*
- Mennyi idős? ha fiatal, nem hiszem, hogy ellógna... |
Halálra rémült az idegentől!
Hátrazúgott, aztán rájött, hogy nincs veszélyben.
- A fiam! - mondta kétségbeesetten, és újra potyogni kezdtek a könnyei.
- Eltűnt a fiam! |
*Az újabb kiáltás olyan közelről szólt, hogy úgy érezte, megsüketül.
Bosszúsan nézett maga fölé és egy fehér pegazust vett észre.
Elkezdett emelkedni, majd mikor a pegazus elé érkezett, megszólította.*
- Csak nem keres valakit? |
A könnyeitől egyre homályosabban látott.
- ROLÍÍR! - sikoltotta reményvesztetten. |
*A felhők alatt suhant, amikor meghallotta a kiáltozást.
Átfordult, így a hasa volt az ég felé és átsuhant az egyik felhőrétegen. Amikor felért, visszaforgott és körbepillantott.* |
Magán kívül volt!
Kétségbeesetten száguldott, sikoltozva az egyetlen nevet, ami az egész lényét betöltötte:
- Rolír! Rolír!!!!! - zokogta, egyre jobban kifárasztva magát a pánikkal. |
 Nika hirtelen az égre nézett.
-Bocsáss meg.
Szólt, megpuszilta a csődört és eltűnt a felhők között. |
 - Biztos vagyok benne, hogy azok ott sziklák! - mondta magabiztosan.
Szárnyával is mutatta a nagy, fehér alakokat a messzeségben.
- Megbízol bennem? |
-Milyen valamik?Mik azok?
Kérdezte, mert nem értette Bukhepalos miről beszél. |
Könnyedén újra és újra végignézett az egész horizonton.
Végül a párafelhők felé bökött, amiknek hála remegett a kép:
- Ott, a tengerpart környékén! Azok a nagy fehér valamik! |
-Igen gyönyörű, de nem látok sziklákat és köveket!
Gúnyolódott. |
Kicsit magasabbra emelkedett, mint tervezte, de legalább átláthatta a tájat!
- De szép.... - sóhajtotta a kilátást nézve. |
[247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Sugár kecsesen szárnyalt a felhők között, a közben az alant elsuhanó tájat fürkészte.*
A kiscsikó álmában sem hitte volna, hogy az erdő olyan izgalmas lehet és nagy és színes és kalandos, amilyen lett, de egy idő után elunta magát. Óvatlanul kezdett kóborolni, és végül nem figyelt hova lép....aminek eredményeképpp belesétált egy gigantikus medve hátába! 
Yanna ezalatt szinte teljesen belebonyolódott az erdő mélyébe.
Nika hirtelen az égre nézett.
- Biztos vagyok benne, hogy azok ott sziklák! - mondta magabiztosan.