|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
 *Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 *Minden bizonnyal kellemetlenül érezte volna magát, ha marad, így gyorsan megszólalt.*
- Egy darabon mehetnék Veletek? - *kérdezte Marannát.* |
 Elmosolyodott, és előlépett. Elkapta a lányát, és megcirógatta az üstökét.
- Szép volt, de mára elég legyen ennyi. Jó volt a repülésed! - mondta halkan.
 Kryanna mérgesen nézett Diaharra, leugrott Triopóról, és anyjához szaladt.
 - Te is csaltál kicsit, Kryanna - mondta komoran, majd felemelte lányát, és a hátára ültette kicsit vigasztalón.
- Azt hiszem megkeresném a társaim.... - mondta nyugodtan.
- Örültem, hogy találkoztunk - bólintott Viharéknak.
Aztán kérdőn pillantott Triopóra. |
| Játékosan ugrált és bakozott, miközben Kryannát üldözte.Huncutul elmosolyodott és pár szárnycsapással pajtása szintjére került és megbökte.-Megvagy! |
Maranna szégyenkezve és mérgesen nézett lányára.
- No de Kryanna! Miért csináltad ezt? Ez nem tisztességes és udvariatlan!
Bocsánatkérőn nézett Triopóra, és nyúlt a lányáért.
Kryanna viszont lelapult Triopo hátára.
- Jó itt! |
*Triopo meglepetten vette tudomásul Kryanna akcióját.*
- Na de kisleány, ez nem fair a játszópajtásoddal szemben. - *dorgálta.* - Illene leszállnod a hátamról. |
Maranna elmosolyodott újra.
- Akkor jó...Néha elmerengek vajon az én múltam mennyiben más, mint a többi lényé....
Lányára pillantott, és elcsodálkozott. Kryanna nem volt igazán fáradhatatlan, de egy egyszerű fogócskában biztosan nem fáradhatott el!
Kryanna Diaharra sandított, és a következő pillanatban hihetetlenül sebes kanyarral megpördült, és kilőtt a messzeségbe!
Illetve a felnőttek felé....
Berontott a lények lábai közé, szédületes kanyarokat téve, majd Maranna szárnyán felrohanva, átszökkent Triopóra!
A hatalmas pegunin már biztonságban érezte magát..... |
Peckes ügetésben írt le egy kört, majd játékosan szarvát Kryannának szegezte.
-Na gyerünk!Ne akard, hogy elkapjalak!-kiáltotta vidáman, s óvatosan noszogatni kezdte a pajtását.Amíg bírta jó kedve, bírta szusszal is! |
| - Leginkább csak a szép emlékekre gondolok vissza. - *válaszolta.* |
Lágyan elmosolyodott.
- Én is...Remélem a Te emlékeid szépek..... |
*Pillantása Marannára tévedt és észrevette, hogy a pegazus figyelte.
Kicsit zavartan megrázta sörényét.*
- Kicsit elméláztam - *magyarázta.* |
Maranna érdeklődve nézte Triopo arcát.
Látta, hogy mereng és nagyon mosolyog valamin, de nem akarta megzavarni és a magánéletébe tolakodni. Inkább ő is a csikókat nézte, és ő is mosolygott.
Ezt kereste eddig...Békét és jókedvet.
A saját csikókora furcsán telt, örült, hogy Kryannának jobb jut!
Elszántan, eltorzult arccal vágtatott a másik csikó után, ahogy mérge hajtotta! El akarta kapni a kis pegunit! Futott, futott, nagyokat szusszanva.
Végül nagyot ugrott, majdnem Diaharra érkezve, de mielőtt a csikó-pajtás tovább futott volna, rácsapott.
- Megvagy! - kiabálta kissé kifulladva. |
*Triopo magában jókat nevetett saját gyerekkori emlékein. Mindig is imádott volna repülni, alig várta, hogy a levegőbe emelkedhessen... és mennyi bénázott!
Elmosolyodott, miközben szemeit a csikókra függesztette.
Neki ráadásul 3 alkalommal kellett megtanulni repülni. Biztosra vette, hogy az utolsó fog a legjobban menni, de tévedett. Minden alakjában a repülés más-más nehézségekkel nehezítette a dolgát. Így visszatekintve jókat mosolygott rajta, de akkor teljesen máshogy gondolta.* |
| De Diahart se kell lebecsülni!Ot futosott Kryanna sarkában, míg végül el nem érte szárnyával az oldalát.-Megvagy!-harsogta és gyorsan szaladt is a másik irányba. |
- Kryanna még nem tud repülni? - kérdezte, miután figyelte kicsit a csikók játékát, akik nagy megnyugvására nem mentek messzire.
- Nem, még nem. Elég fiatal, és annyira nincsenek jó emlékei, hogy megérje már elkezdenem....Azt hiszem várni fogok, míg megjön hozzá a kedve.
Kryanna közben futott, mint a szél. Nagyon kitartó volt a kis hercegnő! |
Nevetve ugrott utána, néha szárnyaival is lökögetve magát. |
- Nem, nem, dehogy! - vágta rá gyorsan kissé hebegve.
Aztán lehajtotta fejét, hogy lehulló sörénye eltakarja mosolyát. |
| - Nem, nem untattok. De ha zavarok, elmehetek... - *hadarta.* |
Maranna Triopóhoz fordult.
- Ha untatunk, megértem, ha szeretnél elmenni...... - mondta csendesen....
- De örülnék, ha néha találkoznánk....Kryanna miatt! Ő nagyon kedveli a....szárnyaid - mosolygott zavartan. |
- Üdv. - *viszonozta a köszönést az érkezőknek, majd a két csikót nézte.* |
- Ó, azt hiszem itt mindjárt nagy erőpróba fog elkezdődni......
Kryanna már meg is pördült, és úgy lőtt ki, visszakiáltva:
- Akkor kapj el! |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.*
*Minden bizonnyal kellemetlenül érezte volna magát, ha marad, így gyorsan megszólalt.*
Elmosolyodott, és előlépett. Elkapta a lányát, és megcirógatta az üstökét.
Kryanna mérgesen nézett Diaharra, leugrott Triopóról, és anyjához szaladt.
- Te is csaltál kicsit, Kryanna - mondta komoran, majd felemelte lányát, és a hátára ültette kicsit vigasztalón.