|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.21. 23:02 - |
 Könnyedén lassított, és megállt. Messzire vágtatott az erdőből idáig, és mostmár pihenni akart. Nagyot szusszantott, és kihúzva magát körülnézett.
Szép volt itt.....Ha kicsit magányos is...
 - Anhar! Üdv! - nyihogta vidáman, és ledobbant a majd' kétszer akkora kanca mellé. Becsukta nagy szárnyait és ő is körülnézett.
- Hm....Elég unalmas itt - jegyezte meg, mert valóban senki sem háborgatta a vidék csendjét. Danahar a kalandokhoz szokott.....meg a veszélyhez.
Mosolyogva hallgatta a másik lényt.
- De szép! - felelte nyugodtan.
Aztán mosolygott. Tetszett neki az itteni béke.
Hirtelen hátracsapta a füleit, és megfeszült. Nagyokat szippantott a levegőből, majd ellazult...
- Jönnek - jegyezte meg nyugodtan.
Vadul fújtatva, dühös tűzzel a szemében vágtatott épp a két kanca felé.
Nyugodt arccal, de félelmetes tempóban vágtatott Fúriot után, szemeiben vad lobogással.
- Üdv! - kiáltott messziről a két ménnek, mire mindkettő csúszva fékezni kezdett. |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
_______________________________________________________________ |
-A tériszonyt legyőzzük. Reméljük mással nem lesz dolgunk. Akkor irány a főváros!!- mondta jókedvűen Zet, aki örült, hogy kedvese máris jobban van.
-Úgy se jártunk még arra sose. És hátha találunk valamit erről a Te növényedről. Mutasd az utat Hakime! -mosolygott társaira a kanca. |
Hakima meglepetten és zavartan húzta össze magát. Orvosként állandóan látta maga körül a lények kórságait, nyavalyáit, elváltozásait, vagy épp....bizonyos életszakaszait.
Szégyenlősen bólintott Holdvirágnak, mint aki megértette a kívánságát, bár nagyon nem értette miért titok a csikó. Fél tőle?
- Oda patán már nem tudunk eljutni. A Sziget majdnem teljesen el lett zárva a Birodalomtól. Vannak társaim, akik oda tudnak minket teleportálni, akár a fél Birodalmat is arrébb tudják költöztetni, ha akarják, csak épp mindig az a kérdés, hogy mit akarnak...
Tűnődve mozgatta meg az orrát. Aztán elkerekedtek a szemei, és lelkesen elmosolyodott.
- Van egy sokkal jobb ötletem! És akkor még a legellenségesebb erisziek sem tudnak majd panaszkodni, ha megjelenünk a fővárosban!!! Sőt, senki se tehet ellene semmit, teljesen biztonságos, és nem kell teleportálni!
Aztán picit zavartan nevetve hozzátette:
- De remélem nincs tériszonyotok.... |
Holdvirág szemei kikerekedtek az utolsó mondat hallatán és kissé morcosan pillantot Hakime-ra miközben kissé megrázta fejét, hogy jelezze, Zet előtt ne beszéljenek erről. Szerencsére a csődör, mint a férfiak általában nem is igazán értette a kérdést.
-Bírom az utazást. Csak legyen,aki tud vinni minket is.Van társad ,aki képes erre, vagy megyünk patán? |
Hakima eltűnődött.
- Fogalmam sincs, hogy pontosan melyik társam is kérhetném meg, hogy segítsen...Engem visszavisznek, de ki elég erős, hogy ti is jöjjetek?
Aztán Holdvirágra nézett.
- A csikó miatt nem szoktál rosszul lenni, ha teleportálnak? A legtöbb betegem szörnyű émelységre szokott panaszkodni ilyenkor. |
-Hát akkor?-kérdezte Holdvirág-Mi lenne, ha körülnéznénk azon a Szigeten?Legfeljebb nem megyünk be a kolostorba?Jobb lenne ha hozzánk kerülne a növényről a tudás, mint valamilyen sötét lényhez.Teleportálni kellene?Vagy van más út is?
-Biztos vagy benne, hogy jó ötlet?Szerintem nem vagy olyan jól, hogy ennyit utazzunk!-súgta Holdvirágnak, aki csak makacsul megrázta a fejét. |
Elmosolyodott a két lény közti kapcsolaton. Szépnek és reménytelinek látta tőle a jövőt...
- Hát nem tudom - húzta el a száját a javaslatra - Még ha valahogy el is tudnám intézni, hogy mind átkerüljünk a Szigetre, az Árnyőrök Rendje legutóbb se látott kitörő örömmel, nem tudom mit szólnának, ha most hármasban állítanánk be......Egyébként egy hatalmát vesztett, haldokló szerzetesrend, nem is tudom varázsolnak-e még - tette hozzá magyarázólag - A templomukban egyre nagyobb a csend, a magány, a feledés. Lehet, hogy nem lenne akkora a gond, ha odamennénk, mint hiszem. Persze - elfintorodott, majd pirulva vallotta be - ez attól is függ, hogy rájöttek-e, hogy elhoztam, amit találtam....
Holdvirágra pillantott.
- Biztos vagyok benne, hogy a növény hatalma sokaknak lehet fontos. De nem azért, amiért nekem van rá szükségem. Hanem fegyvernek....Lehet, hogy a múltban sok borzalmat elkövettek általa máguslényeken. Ezért féltik a titkát annyira. |
-Holdvirág barátságtalan?-horkant föl Zet-Olyannak még sose láttam-nyomott egy puszit Kedvese orrára, aki ebbe bele is pirult.
-Biztos nem akármibe nyúltál, ha mindenki ilyen hevesen reagál a képre. -Holdvirág mélyen gondolkodóba esett.-Melyik templom is volt az, ahonnan a képet hoztad?Szerinted nem tudnánk oda visszamenni?Lehet, hogy a mostani zűrzavarban könnyebben odajutnánk.-nézett kérdőn a többiekre |
Mélyet sóhajtott.
- Hát ez az! A növénymágusok közül nem egy, és az összes a Fővárosba költözött javasasszony is mind-mind állítja, hogy ez a növény képes csillapítani a varázserőt! De semmi más fontosat nem tudtak róla elmondani, például, hogy hol találom meg! Feltúrtam érte minden könyvtárat, tudóskört, magángyűjteményt, üvegházat, nemesi kertet, aztán régiségkereskedők titkos kódexeit olvastam végig, de semmi! Csak ez a lap! Egy templom régi pergamenjei közt akadtam rá - elpirult - És hát mondanom sem kell, hogy nem biztos, hogy örülnének, ha tudnák, hogy elhoztam....Így legalább tudom, hogy hogy néz ki. De az elmosódott tintán kívül semmi okosat nem sikerült kiderítsek róla - keseredett el.
- Pedig nagyon kellene...Minden kiruccanásra magammal viszem a képet, és ha valakivel találkozom, megpróbálom kifaggatni róla - fejezte be, és felemelte a darabkát, majd benyomogatta a szügyén egy szíj alá - Legutóbb az a mágus elég csúnyán megbotránkoztatott a viselkedésével, még jó, hogy a tűzelemű társaim védővarázslata elég erős volt rajtam - fintorodott el.
- Te vagy az első, aki nem barátságtalanul reagál a kérdésre - pillantott Holdvirágra. |
Holdvirág alaposan tanulmányozta a rajzot, amit Hakima elétett.
-Valamikor régen, láttam ilyen növényt.-merült el az emlékeiben-De az nem ezen a vidéken volt. Hol is......
-Nézd csak az oldal alját, mintha lenne valami szöveg alatta-mondta Zet- Aba.....abarla........élyén..ízmos. A többit nem lehet elolvasni, megfakult a tinta. |
- Ha segítetek, talán ezt is megtalálom - előhúzott egy összehajtogatott rongynak tűnő valamit az egyik szíj alól, és ügyesen Holdvirág elé dobta. A rongynak tűnő valami szétnyílt, és kiderült, hogy egy nagyon-nagyon régi könyv kitépett lapja, rajta egy érdekes növény ábrájával - Ismeritek? Ha csak a fele igaz annak, ami a könyvben állt, ez a növény csodákra lehet képes! Mindenképp szeretném tanulmányozni!
Aztán mély sóhajjal még hozzátette:
- Nagyon sokan elmentek, vagy el fognak menni.....Azok közül is, akikről tudni lehet merre lehetnek, ha a viharok nem tettek bennük kárt.
- A tündérrózsás tónál már jártatok? - tette fel hirtelen a kérdést. |
-Néhány órát?Gyógynövény gyűjtésre?Segítsünk?Hárman többre jutnánk. Nagy szükség van mostanában a védő és gyógyító varázslatok komponenseire-mondta szomorú mosollyal Holdvirág.
-A mi vízesésünk is viszonylag könnyen megúszta.Szerencsére, mi mind együtt voltunk, egy helyen.De a környék sokat vesztett a varázsából.És eltűntek a varázslények.Néhányan felbukkantak az árvaházba, de a többség szétszéledt és eltűnt, talán más világokba. |
Megtorpant, és tanácstalan, riadt szemekkel fordult vissza a fiatal párhoz.
- Hát....ha más birodalmi lényeket kerestek, akkor alighanem azt teszitek, amit mostanság majdnem mindenki, aki nem bújt el a csapatával valahova, ahol biztonságban érzi magát.
Fejével lassan nemet intett.
- Mi sem tudjuk mi történt. Eris majdnem mindenkit a Szigetre hívott, oda is mentünk, mert egyre több különös dolog történt, és mert neki nem szokás ellentmondani. Így kerültünk mi oda, el minden más vidékről, összegyűlve a Szigeten, amit azóta is folyamatosan viharok öveznek. Csaknem lehetetlen a tengeren át odajutni. Viharmágusoknak hála szokott néhány társam átrepülni, vagy teleportálni kell....Mielőtt idekinn megtörtént volna az, ami, a legtöbbünk már ott élt. A Szigetet a Boszorkányúrnő és a mi erőnk védi, talán ezért nem történt ott semmi. Vagy csak szerencsénk volt. Ott csak annyi változott, hogy a Főváros majdnem összedőlt egyetlen nap alatt, és a vidékek varázsa hol eltűnik, hol teljesen megkergül. De nem ijeszt meg minket annyira, hogy ne bírjunk el vele....Eris nem sokat mond nekünk a többi területtel, a Birodalommal történtekről. Talán ő sem tud biztosat, vagy nem akar elárulni nekünk olyasmit, amivel megrémíthetne. Én annyit tudok, amennyit a legtöbb társam: hatalmas viharok söpörtek át a Birodalmon. A határok most olyanok, mintha valaki egy óriási mágikus karddal szabdalt volna szét egy selyemfüggönyt....A birodalmi lények nagy többsége a viharok utánra eltűnt. A vidékek pedig változnak.
Félénk tekintettel nézett az égre.
- Én se maradhatok itt soká. Az úrhölgy pótolhatatlannak tart, így csak néhány órát kapok idekinn, aztán vissza kell térnem a Fővárosba. |
A lény vidámsága még Zetet is kezdte megtörni.-Egy eriszi?!
Holdvirág csacsogni kezdett:- Igazán örülünk, hogy találkoztunk.Tudod, mi azért indultunk útnak, hogy keressünk más máguslényeket és kiderítsük mi történt a Birodalomba.Mindenki eltűnt a környékünkről. Senkivel nem találkoztunk az elmúlt két hétbe.Ti tudtok valamit?
Zet morcosan nézett Kedvesére, hogy ennyi mindent elárult róluk.Bár az erisziek úgyis mindent tudnak. |
- Ó, köszönöm - és elindult a mutatott irány felé - Örülnék, ha nem kerülgetne az utazás undora....Egyébként a Boszorkány Vidék Fővárosából jöttem. Amikor el kellett hagynom az alagutakat, odaköltöztem én is. És az eriszi légiókat gazdagítom - kacsintott nagyvidáman hátra. |
-Ott a nagy tölgynél, a kanyaron túl, ott például volt egy csomó szarvasfű és aranylevélke. Én is feltöltöttem a készleteimet-húzódott még szélesebb mosolyra Holdvirág szája, hogy végre rokonlélekre talált.-És az aranylevélke szerintem jó lesz az émelygésedre is. Honnan jöttél Hakima? Mi a Tündér-vízeséstől, a Nildák családjából.
Ezözben Zet szótlanul kémlelte a környéket, majd a lényen lévő szíjakat kezdte tanulmányozni.
|
Biccentett a két nevet hallva, azután elnevette magát.
- Semmi bajom, csak mindig megvisel ez a varázslat! És nem, nem igazi teleportálás volt, inkább egy másik fajta utazás két hely közt. Lényegesen megrázóbb, mint a teleportálás, de más lény nem volt a közelben, hogy segítsen, mint az a mágus, aki ért ehhez. És nekem sietnem kellett. Mindjárt itt az ősz, és a nyárvégi gyógynövények kellenek nekem! De persze, ha akarod, nevezheted teleportálásnak. A másik neve rosszabb.
Végignézett a szíjain, hogy egyik se tűnt-e el véletlen, míg ideért.
- Én nem tudok varázsolni - vetette még oda mellékesen. |
Kis híján átestek a jövevényen, aki épp a lábuk előtt materializálódott. Megijedtek, majd csendesen összemosolyogtak.
-Szervusz Hakima! Jól vagy?-kérdezte kissé bizonytalanul Holdvirág, miközben kíváncsian nézegette a lényt valami külsérelmi nyom után kutatva.-Én Holdvirág vagyok, ő pedig a párom, Zet.
-Teleportálás?!-kérdezte viszolyogva Zet, hisz ő nem volt nagy mágiapárti.-Mire ez a nagy sietség,hogy nem érsz rá patán közlekedni?-kérdezte kissé lágyabb hangon a csődör. |
Létrejött a semmiből, és annak rendje és módja szerint azonnal összeesett, és émelyegni kezdett.
- Nem....nehehehehem.....éééén eeezt nem tudom megszokni! - hajtogatta remegő hangon, és küzdött, hogy legalább ne kerülgesse az ájulás ilyen erősen!!
Aztán idővel rájött, hogy nincs egyedül.....
- Hoppá - suttogta, és gyorsan talprakászálódott, majd meghajolt - Szép jó napot! A nevem Hakima! - mondta tisztán és érthetően, és várta a hatást.
Az meg sem fordult a fejében, hogy a semmiből előtoppanó, összerogyós magánszámával, a kutyaközönséges, éppcsak kicsit derengős szürkésfehér arab telivér ló külsejével, a fél törzsét át- meg átogó széles szíjakkal ő már eleve milyen hatást okozhatott...... |
Csendesen andalgott egymás mellett a Nildák szerelmes párja, össze-összenéztek és szemükben újra fellobbant az előbb átélt szenvedély. Tudták, hogy sietniük kellene, még a Nagydomb tetejére is fel szerettek volna jutni, mielőtt visszakanyarodnak a Tündér-vízesés irányába, hogy megvitassák a látottakat társaikkal. Ennyi pihenő azonban nekik is járt. Egy kis ebéd utáni enyelgés a lombos fák alatt a nyári forróságban...
Sajnos nem sok jóval szolgálhattak ők semmi a Birodalomban tett utazásukról. Egyszer feltünt előttük egy kisebb ménes, a nyomukba is eredtek, de nem érték őket utol. Ez egy újabb aggasztó dolgot jutattott az eszébe. Holdvirág valahogy nem volt ereje teljében mostanában és ő nem akarta magára hagyni, hogy az idegenek nyomába eredjen. Már kérdezte Kedvesét, de ő semmit nem mondott inkább elterelte a beszélgetést. Nem látszott rajta semmi különös, nem tűnt betegnek, de valahogy mégis megváltozott.
Sokszor tűnt el mellőle, vagy csak ült maga elé meredve mikor pihenőiket töltötték. És mintha lelassult volna. Párjára nézett, aki arcán most is azzal a furcsa, sejtelmes mosollyal nézett szét az őket körülvevő világba.
Mikor észrevette, hogy Zet figyeli, fejét hozzádörgölte és a fülébe suttogta mennyire szereti. Még csak sejtette, hogy valami változik, növekszik benne, nem akarta ezzel is terhelni Szerelmét, aki amúgy is féltette az utazástól. És nem akarta elkiabálni a dolgokat, hátha mégis rosszul gondolja.... |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Könnyedén lassított, és megállt. Messzire vágtatott az erdőből idáig, és mostmár pihenni akart. Nagyot szusszantott, és kihúzva magát körülnézett.
- Anhar! Üdv! - nyihogta vidáman, és ledobbant a majd' kétszer akkora kanca mellé. Becsukta nagy szárnyait és ő is körülnézett. 
