FrissítésSúgó

Ireth	2007.08.09. 19:24 -
	-Hát igen.-sétált végig az útvesztőn Ireth, s közben a verseny élményeir gondolt vissza.

[57-38] [37-18] [17-1]

Sors	Előzmény | 2011.09.27. 20:53 - #57

__________________________________________________

Kabarla

Előzmény | 2007.12.27. 10:57 - #56

-Azt énis nagyon díjjaznám.De remélem nem csak póktársainak hanem mindenféle veleélő gusztustalanságoknak is.-monbdta nagy undorral

Thorin

Előzmény | 2007.12.23. 12:20 - #55

Bólintott. -De szerencsére nem akart bántani. Aféle őr volt.-mondta már újra higgadtan, és nyugtatón átölelte szárnyával Kabarlát. -Remélem, szólt a társainak, és nem fogunk többel összetalálkozni.

Kabarla

Előzmény | 2007.12.22. 21:34 - #54

Kabarla félve ment el a pók mellet de mikor meszebb voltak megnyugodott -Huhh kicsit ilyesztő volt ez az izé-mondta

Thorin

Előzmény | 2007.12.20. 19:13 - #53

Éjfekete szárnyait óvón szerelme elé emelte, majd erőltetve szemét a zaj forrását kereste. Az a valami mocorogni kezdett, majd Thorin nemsokkal később megpillanthatta nyolc elővillanó szemét. Egy pók volt...méghozzá nem kicsi... Farkasszemet nézett egymással a pók és Thorin, majd a mén egyet előre lépett, majd újra megállt. A pók nem mozdult...úgy tűnt, nem akarja őket bántani...mintha csak valami kapuőr lett volna... -Nem akarunk bántani.-mondta lassan, higgadtan. Nem tudta, hogy a pók megérti-e... -Csak átutazóban vagyunk, nem fogunk zavarni.-mondta, majd csönd lett. Pár hosszú másodperc után a pók elállt az útjukból, és visszahúzódott egy falmenti résbe. Megkönnyebbülve sóhajtott.

Kabarla

Előzmény | 2007.12.17. 18:09 - #52

Mentek csöndben előre.....majd hirtelen valami leesett eléjük...Kabarla nagyon megilyedt és Thorin mögé ugrott -M...m...mii..az?-dadogta

Thorin

Előzmény | 2007.12.16. 12:56 - #51

Mostmár mindent értett. Nem is vesztegette az időt, rögtön szerelme mellé zárkózott, s szorosan egymás mellett haladtak végig. Egyelőre még nem találkoztak senki olyannal, akivel nem kellett volna, de sosem lehetett tudni...

Kabarla

Előzmény | 2007.11.27. 16:45 - #50

-Ez a Pókok útvesztője...Innen nem lehet könnyen kijutni.Vagyis nagyon nehéz.És van egy csomó rejtvény is...Nem könnyű-panaszolta Kabarla -Szóval jobb lesz minél elöbb elindulni-majd el is indult előre

Thorin

Előzmény | 2007.11.26. 17:49 - #49

-Mi a baj?-nézett kérdően kedvesére mikor beérte.

Kabarla

Előzmény | 2007.11.12. 20:34 - #48

-Ajaj...-csak enyitt tudott kinyögni mivel ő pontosan tudta hol vannak. Ez nem jó hely-mondta egyeszerű hangon

Leolan

Előzmény | 2007.10.31. 23:13 - #47

Behunyta a szemeit, és arra koncentrált, hogy a Gyógyulás dimenziójába akar jutni...Szíve minden kis pontjával, amit szabaddá tudott tenni az örömtől és szerelemtől (igen nehéz volt) erre törekedett! A következő pillanatban kiröppentek Isthal barlangjainak járatából (talán Leolan varázsa miatt, talán csak valóban egy jó járatban haladtak), és vakító fény ölelte körbe őket!

Ustokos

Előzmény | 2007.10.31. 23:10 - #46

*Kihívóan pillantott Leolanra.* - Ha Te valóban gyorsan meggyógyulsz ott, akkor mit nekem egy kis kockázat? *Egy széles kanyarral a dimenziók felé kanyarodott.*

Ireth

Előzmény | 2007.10.31. 17:36 - #45

Ireth elgondolkodott. Vajon miért nem figyeltek rá? Megvonta a vállát. Mindegy. Ezzel elrepült.

Leolan

Előzmény | 2007.10.30. 21:02 - #44

Elmosolyodott, majd távoli lett a pillantása, és rejtélyesen merengett egy pillanatig..... - Talán - kezdte lassan - elmehetnénk a Dimenziókba......Van ott egy hely, ahol minden sérülés és betegség meggyógyul.....Ha vállalod a kockázatát....

Ustokos

Előzmény | 2007.10.30. 20:58 - #43

*Csak Leolan kérdései után vette észre, hogy egy helyben lebegnek.* - Azt csináljuk, amit szeretnél. Bár nem ártana, ha látna egy gyógyító. - Nyugodtabb lennék... - *tette még hozzá*

Leolan

Előzmény | 2007.10.30. 19:56 - #42

Kis idő múlva, vagy talán egy egész élettel később, ő is kinyitotta szemeit. Találkozott pillantásuk Üstökössel, és ahogy kissé zavartan hátrahúzta fejét a csókból, el is pirult, de mosolygott. Még mindig zavarban volt! De már nem tudta csak úgy elfojtani azt az elemi érzést, ami elborította! Annyival szebb és jobb lett így a világ! - Elmegyünk innét? - kérdezte mosolyogva. - Vagy maradunk?

Ustokos

Előzmény | 2007.10.30. 19:49 - #41

*Ki tudja, mennyi ideig voltak így? Üstökös nem törődött az idővel. Végre boldog volt! Ha tehette volna, megállította volna a pillanatot, hogy örökké tartson... Amikor újra kinyitotta a szemét, mindent szebbnek látott. Bármiféle probléma olyan kicsinek hatott, hogy gondolni is felesleges volt rá!*

Leolan

Előzmény | 2007.10.30. 19:38 - #40

Leolan úgy érezte kiröppent a valóságból, valami olyan helyre, ahol nincs semmi más, csak boldogság! Mintha a szárnyaló testek eltűntek volna, és olyan helyen lenne Üstökössel, ahol a lelkük szárnyalhat együtt! Mámor.....az öntötte el, és vad, szinte őrült boldogság! Igazi, valódi, hatalmas boldogság! Már nem is hitte, hogy erre rátalálhat! Túlcsordult a lelke, és igazi örömkönnyek peregtek le az arcán. Felragyogtak, mint a gyémánt! Úgy érezte örökké tart ez a pillanat.....De nem bánta.....

Ustokos

Előzmény | 2007.10.30. 19:31 - #39

*Repülését szárnyai teljesen lelassították, annyira, hogy már csak lebegtek. Az egyenletes szárnyacsapások közben hátrafordult és lágyan megcsókolta szerelmét. Úgy gondolta, a válasz így teljességgel egyértelmű.*

Leolan

Előzmény | 2007.10.30. 19:24 - #38

- És néha épp velük van a legnagyobb gond - mondta halkan. Eszébe jutott az összes erisziekhez került anya is, akiknek csikója Üstökösé volt....Vajon ők mit fognak szólni? - Azt hiszem...még mindig félek....- kezdte nehezen, lehajtott fejjel, komoran, sőt szinte sötéten - hogy hibázom és valakinek baja esik...Hisz...már nem vagyunk gyerekek! Most.... - keresélte a szavakat, de hiába kínlódott, csak ennyit nyöghetett ki: - Akkor mi most.... Összerezzent. Aztán hatalmasat sóhajtott....Aggodalma, sőt, rettegése, zavara és kételye, mindennek vad káosza eltűnt belőle, és valami...újat érzett, de csak annyira, ahogy egy rózsa próbálhat kinyílni, és bármi megölheti még. - Örökké, Üstökös? - kérdezett halkan, csak remélve, hogy a mén megérti.

[57-38] [37-18] [17-1]