|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.19. 21:00 - |
 *Míryel még pár lépés erejéig előreküzdötte magát a magas, keményre fagyott és csontig hatóan hideg hóban, majd kimerülten megállt és megfordult. Tekintetével a csődört kereste.*
-Jól vagy? -kiáltott hátra kissé aggodalmasan. |
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Érdekes látványt alkottak, ahogy nekiindultak a völgybe.
A pegazusok egyszerűen leugrottak a mélybe, és a szárnyaikat szétdobva, saját lendületüket meglovagolva felsuhantak a magasba. Ezütszél, mintha semmi sem érdekelné, nekifutott a hónak és a jégnek, de ő valóban nem csúszott meg egyetlen egyszer sem!
Vino óvatosabban mozgott ugyan, de láncait kapaszkodónak, vagy épp támasznak használva szintén gyorsan haladt.
Vindorex maradt utoljára.
Egy darabig nézte még a szédítő mélységet, az eget, aztán egyszercsak leugrott ő is, mintha szárnya lenne!!
Vagy száz méterrel később fogott talajt, iszonyatos kő- és jéglavina zúdult erő hatalmas erővel becsapodó patái alól! Csúszott egy darabig, majd hatalmas, elképesztő ugrással a magasba dobta magát, és ugyanúgy fogott talajt, csak épp ötven méterrel magasabban, és vagy húsz méterrel odébb. |
Dahak és Acuteness apró fejbólintással elfogadták a döntést.
- Legyen úgy. - válaszolta ezúttal Acuteness. |
Mivel erre az összes társa megint ránézett, javaslatot, utasítást, engedélyt várón, Vindorex elfojtott egy sóhajt, és újra a végtelen mélység és a meredély széle felé fordult.
- A rokokhoz ezután nem mehetünk - mondta halkan, de tudta, hogy minden tisztán hallja - A gnómok vannak még mindig a legközelebb, és most, hogy vorstandiak vannak velünk, akár mehetünk hozzájuk is, hogy megtudjuk, náluk hogyan változott meg a világ. Ez már teljesen hivatalos küldöttség....
Oldalt meghajlítva a nyakát felnézett a sziklafalra, ami az égbe nyúlva határolta a látóteret balról.
- Vagy elnézhetünk az Utolsó Remény völgyébe. Jó lenne tudni ott mi a helyzet....
A többiek mind összenéztek. A völgy! A menekvés egyetlen módja a régi harcokban, míg a Szigetre rá nem akadtak.....Nagyjából minden eriszi elfeledkezett róla, amióta összeköltöztek a BoszorkányVidékre. De ők vállalták, hogy vigyáznak rá, akkor is, ha nem lesz rá szükség...
- Nézzük meg a völgyet! - mondta halkan Vino, megfogalmazva valamennyiük gondolatait. |
Dahak jóságosan nézte az utolsónak megszólalót. Ő is hasonlóan érzett, csak más személyt szeretett volna maguk mellett tudni.
- Ez esetben tegyük azt, amit jónak láttok. Amennyiben úgy rendeltetett, végül úgyis megleljük utunkat a társainkhoz, vagy esetleg ők hozzánk. - véleményezte Acuteness, elismerve ezzel az erisziek vezetését. |
Nem bántón ugyan, de felhorkantott.
- Nem tudom mennyire vagytok járatosak a Birodalomban mostanában széltében-hosszában, vorstandiak! De a nevetek lassan már egy a legendákkal, amikre mindenki esküszik, hogy igaz, de valójában csak a remény élteti. Csoda, hogy ti utunkba kerültetek! Honnan tudjuk egyáltalán merre kereshetnénk a társaitokat?
- A mi útitervünk talán éppúgy megfelel a célnak, mint bármely másik - jegyezte meg Scaria nyugodtan - Innen akármerre is indulunk, az ideérkezésünk idején elterülő vidékek már úgyis felcserélődtek. Mégha tudnánk is, hogy merre kell menni, az se segítene olyan sokat, a vidékeken áthaladni nem olyan könnyű, mint régen...A vorstandiak ritkasága nem olyan nagy nehézség emellett.
- Bárcsak Steel velünk lenne - sóhajtotta Sophie. |
- Pár napja elindult egy vorstandi csapat is az erdőbe. Ha megtudnak valamit, biztosan jelentkeznek majd. - kapcsolódott be Dahak is.
- Már ha a többiekhez hasonlóan nem tűnnek el... - véleményezte Acuteness.
Dahak csak egy ferde pillantást vetett Acutenessre.
- Addig is hasznossá kellene tennünk magunkat. Ha mást nem is tehetünk, érdemes lenne körbenézni a Birodalomban és összegyűjteni a szétszóródottakat. - indítványozta a harciasabb pegazus.
- Például nem lenne rossz, ha találnánk vorstandi gyógyítót. Nekünk is szükségünk lenne rájuk, de legfőképpen nekik ránk.
|
- Draugherit néhány héttel ezelőtt elhagyta a Boszorkányvidék Fővárosát. Azóta őrjöngő dúvadként pusztítja a sötétlényeket, a betolakodó veszélyes lényeket, ellenséges mágusokat, és nagyjából mindenkit, aki nem birodalmi, nem baráti szándékú, és szembetalálkozik vele. Senkit sem akar látni. Egyedül dolgozik - mondta Vindorex - Eris megengedte mindezt neki, bár senki se érti miért. Stranger és Dralon a fővárosban maradtak.
- Az igazi gondot az jelenti, ahova Draugherit valójában tartott: az erdő... - jegyezte meg Ezüstszél.
- És ha azon túl is jutott, akkor mostmár a barlangrendszerben van...Reechann a megmondhatója, hogy ott mikkel találkozik a lény! - tette hozzá félénken, Szófiához húzódva Sophie.
- Sötét dolgok folynak mostanában a barlangrendszerekben. Egyetlen eriszi maradt csak ott, miután Steel megölte azt a balrogot - horkantotta Szófia. |
A két pegazus, úgy tűnt, mintha összement volna nagy csalódottságukban.
- Ezek szerint Draugherit holléte is ismeretlen? - kérdezte Acuteness, erőt véve lehangoltságán.
Annak egyikük sem tudott jelenleg örülni, hogy az erisziek végre elhiszik, amit mondanak. Nekik ez nem számított sokat, hiszen tudták, hogy igazat beszélnek. A keresést, kutatást minden bizonnyal könnyebb csapatosan végrehajtani, ám enélkül is folytatódik az élet.
Dahak nem tudta, hogyan tovább. Szükségük lenne vorstandi vezetőkre, ám sejtelme sem volt, hová tűnhettek, miért nem jelentkeznek, vagy miért nem találják őket. |
Scaria száraz, ironikos pillantást vetette a mellette-mögötte álló két nagy harci ménre. Vino alig látható mosollyal, Vindorex büszke bólintással adta meg magát a ki sem mondott kérdésre. Igen, mostmár hinni fognak a kettősnek, akkor is, ha különösen viselkednek.
'Csak azt nem akarom, hogy bajod essen' üzente gondolatban Vino éppcsak megsimítva Scaria elméjét.
Az égi lény mosolyogva nemet intett a fejével egy apró mozdulattal, aztán visszafordult Dahakhoz és Acutenesshez, és a tollai közé csúsztatta a fehér ereklyét.
- Fájdalom, ebben az esetben a toll pontosan annyit ér, amennyit most ért a társaim bizalmatlanságának eltüntetésében - felelte higgadtan - Érték ez is, de nem az általatok remélt. Gondolom a lény, aki átadta nekünk, sejthette ezt, de úgy gondolta megsegít minket a vorstandiak felismerésének eme lehetőségével.
Mélyet és hosszút sóhajtott.
- A tollat Draugherit kapta, több másikkal egyetemben, de sosem használta fel őket. Mostmár aligha kérhetjük, hogy segítsen Üstököst előhívni... - mondta szomorúan. |
Dahak érdeklődve fordult a toll felé, ám Acuteness továbbra is leszegett fejjel állt.
Amint megpillantotta a fehér-piros-kék pegazus a tollat, csaknem ugrott egy négytalpasat a levegőbe örömébe.
- Az Üstökös tolla? - szakadt ki belőle a kérdés, pedig nem akarta.
Erre pedig már a madárszerű pegazus is felkapta a fejét és legszívesebben kitépte volna a másik lény kezéből a tollat, de türtőztette magát.
- Melyikőtök kapta? - kérdezte hevesen. - A toll segítségével elő tudjuk hívni Üstököst! Bárhol is van, meg kell jelenjen. Ha pedig megjelenik, megtudhatjuk, ő mit tud! - hadarta hevesen és sorra végigbámult az eriszieken.
- De csak az, akinek adta - tűzte még a végére Dahak.
|
Az egész csoport egy pillanatig megfeszülten, ugrásra készen meredt a két pegazusra. Aztán Vindorex és Vino is meglepetten hátrafordult Scaria felé. A kanca eléggé nehézkesen tudta csak közölni a javaslatát, mert miközben az egyik csoport felé nagyban üzente a gondolatait, a vorstandiaktól pont ezeket el kellett zárnia. De szerencséje volt, a társai megértették.
- Jó ötlet - mondta ki Vino. Vindorex csak bólintott és a furcsa páros felé intett a fejével.
Scaria előrelépett, és a szárnyai közül előhúzott egyetlen fehér tollat. Több ilyen is akadt annál, aki nekikadta ezt az egyet indulás előtt. Egy nagy barátság bizalmi záloga volt minden ilyen fehér pegunitoll. Főleg egy félsárkánynál....
- Semmi se lehet jobb bizonyíték arra, hogy elfogadjuk a kiléteteket, mint ha elmondjátok, hogy melyik vorstandié ez a toll. Csak egy eriszi kapott ilyen tollakat....Egyetlen vorstanditól - mondta csendesen Scaria. |
Dahakot lassanként elhagyta túláradó öröme, ahogy a két mént végighallgatta. Nem érezte jogosnak a számonkérést, se a bizalmatlanságot. Kis tűnődés után azonban rájött, az utóbbi nagyon is helyénvaló.
Mivel Acuteness továbbra sem tűnt olyannak, aki képes egy komoly beszélgetésből kivenni a részét, így Dahakra maradt a feladat, hogy kimagyarázza, vagy legalábbis megmagyarázza a helyzetet. Ám fogalma sem volt, hogyan tehetné ezt meg.
- Mit akartok, hogyan bizonyítsunk? - kérdezte kissé felháborodottan.
- A Vorstandiaknak mindig elég volt a kimondott szó. Az Erisziek vajon viszonozzák-e ezt?
Acuteness ezt hallva felhorkantott és lerázta magáról Dahak egyik szárnyát, aki erre meglepetten nézett rá.
- Nem teszek semmit. Ha magatok akartok megbizonyosodni afelől, hogy igazat beszélünk, tegyétek, amit jónak láttok. Én nem ellenkezem. |
Annak ellenére, hogy Scarián látszott, hogy ha kell, közéjük áll, Vindorex elégedetlenül és kissé fenyegetően fújt egyet. Megrázta dús sörényét, és újabb fenyegető majdnem-villanás futott végig a szarván.
- Egyre furcsább és furcsább ez a lény! - intézte főleg Dahaknak a szavait - Előbb kábultnak tűnik, most meg döbbentnek, tebelőled meg percek óta túláradó boldogság sugárzik, valami kitudja mi dolog miatt! Magyarázatot várok! - dobbantotta mérgesen, és leszegte a fejét.
Vino közelebb lépett, hatalmas borvörössége egyszerre volt ellentéte és kiegészítője a fehér mén kecsesebb termetének.
- Úgy hiszem nem jogtalan a kérdés - mondta csendesen - Valóban azok vagytok, akiknek mondjátok magatokat?
Scaria véleménye már nem számított, a mének megelégelték a bizonytalanba fektetendő bizalmat. A küldetésük vajon még biztonságos lenne, ha elkezdenék egyedül? |
Acuteness pillanatok alatt elsápadt és hátrált két fél lépést a szikla pereme felé.
- Mi történt még? - kérdezte szinte suttogva, Dahakra pillanatva, felkészülve minden rosszra.
Dahak egy ideig csak nézte a pegazust, alaposan végigjáratta rajta tekintetét és sokáig időzött a pegazus szemeiben. Végül csak megszólalt, ám válasz helyett egy kérdéssel lepte meg Acuteness-t.
- Ha belenézel Ma'sszúm tükrébe, mit látsz?
Acuteness keserűen elmosolyodott a kérdést hallva. Amikor vorstandivá vált, a többiekhez hasonlóan ő is megtudta a választ, amit rajtuk kívül senki sem tudhat és ha idegenek meg is hallják, pár óra elteltével örökre elfelejtik.
- Az igazságot. - válaszolta Dahaknak.
- És ha összetöröd? - szólt a következő kérdés.
- Akkor pedig a valóságot.
Ahogy kimondta Acuteness a második kérdésre is a helyes választ, Dahak vigyorogva úgy hátba vágta a pegazust, hogy az kishíjján lebukfencezett a sziklaszirtről.
- Üdv újra köztünk, komám. Mostmár kijelenthetem, hogy nem állsz megszállás alatt.
A korábbi felengedő mosoly Acuteness arcára fagyott. Tágra nyílt szemmel nézett végig először az eriszieken, aztán pedig Dahakra. A másik pegazus lassan bólogatott, de jókedve nem lankadt. |
Vindorex lassan, de határozottan a többiek elé lépett, és szembefordult a két pegazussal.
'Korábban is láttunk megszállott lényt...Vigyázzatok, legyetek indulásra készen' üzente a többieknek gondolatban. Azt kívánta bárcsak hallgatnának rá, de máris tudta, hogy hátra sem kell néznie, Szófia épp megfeszíti és bontogatni kezdi a szárnyait...De nem azért, hogy elmenküljön....
- Esetleg elmagyarázhatnátok, hogy mi történik - lépett elő higgadtan Scaria, megakasztva Vindorexet. A mén csaknem ráhördült, hogy felülbírálja a döntését, de aztán egy alig érezhető, sóhajszerű fuvallat, és Scaria szemei nyugalomra intették. Itt valami olyasmi van, amire jobb, ha odafigyelnek, és meghallgatják a két vorstandi magyarázatát. |
Acuteness még egy ideig imbolygott Dahak mellett, lelógatott fejjel. Egyik pillanatról a másikra azonban megrázta magát, majd furcsán nézett Dahakra, amiért az olyan közel van hozzá. Finoman, de határozottan eltolta magától társát és bocsánatkérőn megkérdezte:
- Hol is tartottunk? Ó, persze, már emlékszem. Scaria megengedte, hogy kiépítsük vele a kapcsolatot.
Ahogy Acuteness tett egy lépést a pegazus felé, Dahak olyan gyorsan fogta meg társa hozzá közelebb eső szárnyát, hogy szemmel nem is lehetett követni, valamint olyan erősen ragadta meg, hogy még Acuteness vastag, inas szárnya is beleroppant.
- És már meg is tettük. - szűrte a fogai közt a piros-kék-fehér mintás mén, le nem véve tekintetét az értetlen arcot vágó Acutenessről. |
- Főleg ha beteg lény van velünk - tette még hozzá Vindorex, egyre bizalmatlanabbul méregetve Acutenesst. Ha vinniük kell a teremtményt, nagyban megnehezedik egyáltalán a hegyek elhagyása is.... |
Scaria kissé furcsán érezte magát. Egyszerre kétfelé volt "nyitva" a világnak, így folyamatosan visszahúzódott a kapcsolatok mindenfajta típusától, hogy könnyebb legyen megszoknia. Nem bírta a gondolatot, hogy ha nem vigyáz, a lénylelkek sűrűjébe kiröppen a testéből, és sosem talál vissza a sok idegen elme zűrzavaros tengeréből.
Vindorex figyelte őt, aztán mind meglepetten-zavartan-gyanakodva nézegették a tollas pegazust. Mi történhetett vele? A mondandója érdekes volt, de ha a lény esetleg....nem megbízható?!
'Nyugalom, nyugalom, ez nem csapda' szólt rá, de minden más lényre is Scaria.
- Mi oka lett volna annyi lényt is bezárni? A kulcsuk a társainknál voltak, ez igaz, de bizonyára megoldhatta volna, hogy a kulcsok benn maradjanak, a lények viszonyt el tudjanak jönni - jegyezte meg Vino.
- Azoknak a tárgyaknak nagy ereje van, az Úrnő nem semmi erőt fektethetett bele, hogy még a nyomukat is álcázza....HA valóban ott vannak. De nehezen hiszem el, hogy mondjuk azoknak a használatával valahogy ne tudtak volna kiüzenni vagy kitörni a bentrekedtek - szúrta közbe Szófia.
- Azok a kulcsok nem mágikus fegyverek, nem arra valók. Szerintem nem is lehet őket "használni" - békítette Sophie.
- Honnan tudjuk, hogy nem hiába vágnánk át magunkat azon az ork hordán? - fogalmazta meg végül a lényeget Vindorex, elhallgattatva a többieket.
- Én úgy hiszem Eris mindenképp el fog jönni. Ha ezzel segíthet a máguslényeken, és talán saját magán is, semmi se fogja útját állni. Rokok vagy orkok sem - mondta higgadtan, halkan Scaria.
- Ez felveti a kérdést, hogy mi mit csináljunk - mondta Ezüstszél. |
Dahak döbbenten figyelte az erisziek kis vitáját. Nem gondolta, hogy egy szimpla kérdés ennyi mindent felforgathat. Aztán hamar rájött, hogy azt, amit ő egyszerű kérdésnek gondolt, valójában mennyire összetett.
Acuteness és Dahak egymás után köszönték meg az engedélyt a kapcsolat kiépítésére és gyorsan neki is láttak. Dahaknak sokkal több időbe tellett az ilyesmi, így még akkor is "kapcsolódott", amikor már Acuteness beszélni kezdett.
- Azt mondjátok kulcsok? - csillant fel a szeme és hangosan kezdett gondolkodni. - Ez rendkívül érdekes. Az sosem volt kérdéses, hogy a főhadiszálláson értékes és különleges dolgok voltak, na de ennyire? Erről az Úrnőnek is tudnia kellett. Így viszont meg merném kockáztatni, hogy a főhadiszállás nem megsemmisült, hanem le lett zárva! Biztosan csak az arra érdemes nyithatja ki, vagy akinek megvan hozzá az eszköze! - miközben beszélt, egyre jobban belelovalta magát.
- Az lenne a leglogikusabb, ha csak az férhetne hozzá a kulcsokhoz, akinek szüksége van rájuk. Mivel a Birodalom helyzete kaotikus, lehet, hogy az Úrnőnk attól tartott, nem tudnánk megvédeni a kulcsokat! Azt ugyan nem értem, miért zárta le az egész főhadiszállást, de lehet, hogy meglepetés érte és nem volt ideje más megoldást találni. - hadarta tovább, szinte levegővétel nélkül. Dahak már furcsán kezdte méregetni, ugyanis rossz előérzete támadt.
Acuteness alig láthatóan megremegett és tekintete egy pillanatra elhomályosult. Az utolsó mondatra teljesen elváltozott a hangja.
- Csak a BoszorkányÚrnő nyithatja ki.
Ezt követően heves köhögés hullámzott végig rajta. Dahak gyorsan mellé lépett és szárnyával megtámasztotta a jelenleg elég bizonytalan lábakon álló pegazust. |
Kár volt Dahak utolsó kérdéséért. Még Vindorex is összerándult a mentális hangzavartól, ami felszabadult miatta. Sunyítva csapta hátra a füleit a fájdalomtól, de szerencsére a többiek is rájöttek, hogy így nem az igazi...
'Mi haszna lenne, ha megtundák? Ez a titok túl fontos!!'
'Ha összefogunk velük, jobb ha tudják!'
'Hogyhogy nem tudtak róla?!'
'Segíthetnek!'
'Túl kockáaztos!!!'
Scaria megrázta a sörényét, és a kék derengés erősödése egy pillanatra csendet teremtett.
- Mi értelme összefogni bárkivel, ha nem bízunk meg benne? - nézett végig a társain - Ha szövetség, akkor legyen valódi szövetség! És ki tudja? Talán valaki, akit már láttak, tud valamit Izabóékról....Segíthetnek, és ez most fontosabb, mint bármi. Többet nyerhetünk vele, mint amennyi kockázatot jelent! És ha nem a vorstandiakkal, akkor ugyan kikkel fogjunk össze?!
Vindorexre meredtek valamennyien, és a mén rájött, hogy alighanem mostantól a küldetés végéig mindig neki kell kimondani a végső szót...
- Igazad van, Scaria. És egy vorstandi is eltűnt velük....Ők is vesztettek valakit, és ugyanannyit veszthetnek, mint mi - mondta szomorkásan, aztán szinte vállatvonva elmondta a félelmeik lényegét - Olyan mágikus kulcsok voltak annál a kalandozó csoportnál, amik a Lelkek Kövéhez kapcsolódtak. Ha a kulcsok és a Kő nem lesznek eggyé, Simbelmyne Birodalma, és a Boszorkányúrnő maga is....nagy bajban lesznek. Széthullhat a világunk....
- Mind a főhadiszálláson voltak - mondta csendesen Sophie.
- Mivel a háló javarészt csak akkor kell egy lénynek, ha bajban van, és megengedett, hogy ha egyedül akar lenni, visszahúzódjon tőle, nehéz megmondani, hogy hányan tűntek el. Megtehetjük, hogy erőnek erejével kezdünk kutatni minden lény után, de erre főképp a legerősebb mágusaink képesek csak. És elég hosszú ideig eltarthat.... - válaszolta meg Dahak másik kérdését Vino - Azokról, akik a Birodalom valami mágia által zűrzavarossá vált részén vannak, lehet, hogy így sem tudunk meg sokat....
- A Rémségek Szigetének nincs nagy baja, a legerősebbek közülünk ott vannak - jegyezte meg Ezüstszél - A Sziget körüli borzalmak egy részét mi alkottuk, egy részét hagyjuk létezni, persze csak bizonyos határokig....Védjük magunkat az új barátainktól - fejezte be fanyarul, és az ég felé intett.
- Ha ennyire szétesett a csapatotok, lehet még bajunk abból, hogy néhány hálóról leszakadt eriszi, a kelekótya és veszélyes típusból, nekikmehet... - jegyezte meg Vino elgondolkozva - Jobb lesz mihamarább szólni a többieknek, hogy a vorstandiak szétszéledek - nézett a többiekre - Carsanaum és Giadron nem csatlakoztak a többi társunkhoz....Szabadon járnak-kelnek a Birodalomban...
- Van náluk rosszabb is - mondta halkan Szófia, most először lenézés, gúny nélkül.
'Komolyabb kérdés, hogy engedjük-e őket ránk kapcsolódni' hívta fel a többiek figyelmét Vindorex a még át nem tárgyalt kérdésre.
Scaria lágyan horkantott, és alig láthatóan megcsóválta a fejét. Semmi értelme ezen vitázni.
Aztán előlépett, és higgadtan felelt Acuteness-nek:
- Velem kiépíthetitek, és majd közvetítek az erisziekkel. Remélem megfelel. Őszintén szólva örülök neki, hogy mások közt is lesz ilyen kapocs, a mostani időkben nagy segítséget jelent majd....És ránk sem néznek többé őrültként. Ha működik, és az eriszi hatások nem jutnak át rátok, megfontolandó a többiekkel is kiépíteni, de egyelőre szükségtelen a többiekkel, a mi csapatunk veletek marad, és legalább elkerülhetőek a viták a húzódozóbb társaimmal. Tekintsetek engem a bizalom zálogának. |
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Míryel még pár lépés erejéig előreküzdötte magát a magas, keményre fagyott és csontig hatóan hideg hóban, majd kimerülten megállt és megfordult. Tekintetével a csődört kereste.*