|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.06. 18:13 - |
 *Üstökös és Zenit békésen vágtak át a fenyvesen.
Egy kicsit megálltak pihenni a tisztáson.
Zenit lefeküdt és hempergett, Üstökös pedig elkezdett legelészni.
Zenit amint abbahagyta a hempergést, utána egyből elkezdett a tisztáson szaladgálni, össze-vissza. Igaz, azért áltak meg, mert fáradt volt, de ez most nem zavarta egyáltalán.* |
[120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
________________________________________________________ |
 -Jó pár napja bolyongok ebben az erdőben, reménykedve, hogy találok valakit, aki segít rajtam, de Te vagy az első olyan lény, akivel szóba udok állni!
Körültekintett.
-Keresel valakit? |
 - Az enyém meg Alcar - mutatott be egy kecses mozdulatot szárnyával.
- Bocsáss meg, amiért megzavarlak Desirée, de meg tudnám nekem mondani, hogy találkoztál-e mostanság magunkfajtával itt, a fenyvesben? |
Désirée meglepetten fordult az idegen hang irányába.Nem hitte, hogy találkozik itt valakivel.De van remény a segítségre.
-Üdvözöllek!-köszönt-A nevem Désirée. |
Valentine azt ígérte, hogy itt lesz.....Hogy elveszett a fenyvesben, és szeretne segítséget kérni......
Alcar a maga részéről lassan másfél napja kereste a kis kancát, és tudta jól, hogy nem hagyhatja cserben, de kezdett benne megfogalmazódni az a szándék, hogy ha megtalálja, pár szívecskéjét lilára változtatja....és nem színváltó mágiával.......
Lehetetlenség így eltűnni! Egyetlen fenyvesen belül!!!
Pihenni lépett ki a tisztásra, és mikor meglátott ott egy alakot vad reménykedés fogta el, de aztán rádöbbent, hogy az nem Valentine. Ettől függetlenül elszántan odalépdelt az idegenhez, hátha látta az elveszett társat.
- Üdvözöllek! - köszönt zengő hangján, és kicsit meghajolt. |
Egy tisztás.Végre egy tisztás.Legalább egy tisztás.
Désirée nagyon el volt tévedve ebben a világban.Örült, hogy kiérhetett egy kis tisztásra a sűrű erőből.Szerette az erdőket, de bele sem mert gondolni abba, hogy jut ki innen.Egyáltalán hova akar menni?Keressen tündéket?Itt egyáltalán vannak tündék?....
Nem kétdégbeesetten, inkább kíváncsian, csak kicsit félénken nézett körül.Keresztülvágott a kis tisztáson, majd megállt.Úgy döntött most mégis inkább itt maradna.Hátha erre téved valaki és segít rajta.Legalább társasága is lenne... |
 Megláttam, mire készül Renpest, ezért a tőlem telhető leggyorsabban (ami tényleg elképesztően gyors!) odamentem Fincinához, egyetlen mozdulattal a hátamra rántottam, és még az előző gyorsaságot is meghaladva elmentem a monstrum lábai közt, és kicsit arrébb, a puha mohába helyeztem. Kis idióta! Azt hiszi, egyedül megküzd egy kifejledt orkal? Jaj, na ne rödögtessen már! Ilyenkor jönne jól, ha itt lenne Mimo, vagy Ferux! Ech! Majd egy másodperc alatt a bolod csikó (na jó, csak agyilag) mellett termettem, és dühödten odavetettem neki:
- Maradj hátra! Majd én elintézem!- azzal öszpontosítani kezdtem az erőmet. Azt hiszem, eljátszadozok vele egy kicsit. Azzal néhány mozdulattal elővarázsoltam egy köteg vasmadzagot. A madagot, ami magasra röppent, majd mikor esett le, egy egyszerű mozdulattal fogammal elkaptam a végét, és egyetlen rántással az áttörhetetlen vas már tekeredett is a szörny körül. Mikor végetért a szál, az a műanyag, amire rá volt tekerve, beleakadt a vasszálba, ami fogvatartotta a monstrumot. Lenézően fordultam a fiatal csődörhöz. Hirtelen nehéz tárgy susogását véltem hallani az égbe, pont fölöttem. Határozottan megrántottam a fülemet, és óriásit ugrottam hátra. Mint kiderült, pont időben. At óriási szabja, ami majdnem megölte Fincinát, most előttem csapott be. Ahogy gyakorlatilag az egész belefúródott a talajba, a széltől az összes hatalmas fa koronája a földig hajoltt. A szél Renpestet elsodorta, Eantu félig behunyta a szemét, és felemelte az egyik lábát, hogy a csél ne fújja el. Fincina nem reagált. Szegény, mint akit fejbevertek. Én viszont teljes biztonságban álltam a lábamon. Mint már ezerszer, most is köszönetet mondtam az égnek, hogy ilyen erőm van. De a harc még közel sem ért véget.
A továbbiakban
Apu, hát meggyógyítottál? Jaj, de szörnyű látvány! Azt akarod, keressem meg Anyt, és a lényeit? Dehát mi sose kérünk segítséget!!! Jaaaj, ne! Csak tesót ne!!!!!! Na jó, megyek!!!! Sietek!!!!!
|
Felháborító nyugalommal néztem magam elé. Meg sem mozdultam. Egy lény rászállt a fülemre, ezért megrebbentettem. Késnek. Mindenki! És pont ma! Ech! Ezeknek az agyukra kelleni ragasztani egy nagy, terjedelmes faliórát. Néha nem értem meg őket. Megcsikorgattam a fogaimat. Már valami rég csikladozta a lábamat, és most már tudtam, mi az: egy nagy, nyálkás meztelencsiga araszolt szép lassan felfelé a lábamon. Istenem, miért is vagyok én zöld?! Mélyet sóhalytottam. Még jó, hogy Fincina nem látja. Utálja őket. A saját hátamon tapasztaltam, Fincina teljes kis testsúlyával együtt. Tinisa még mindíg nem vetkőzte le halálos félelmét a vértől. Eli Lu pedig... a... legtöbb dologra érzékeny.
Ekkor felbukkant Eantu.
 - Eantu, hol vannak a csikóid?- kérdezte Canasy. Mélyet sóhalytottam.
- Nagyon lefoglalta őket a színes moha az út szélén. Egy perc, és itt vannak.- Ekkor megláttam azt a jellegzetes "Mint mindíg, valami most is fontosabb, mint hogy ideérjenek."-arcot. És gyorsan témát váltottam.- De jobb, ha eltünteted azt a csigát, mielőtt ideérnek. Fincina pedig már nem olyan könnyű, mint régen.
Hátranéztem. Már ott is volt a két sárgásbarna pötty a távolban. Canasy unottan pöckölt egyet a csigán, ami gyakorlatilag fénysebességgel, minden fát áttörve átröpült az erdőn. Nem hiába, az ereje még mindíg a régi. Mosolyodtam el. Ugyanerre az erőlétre emlékeztem abból az időből is, amikor még szinte csikó volt. Ezt senki sem veheti el tőle. Kuncogtam egyet. Úgy, ahogy szoktam: eléggé kevés volt benne az öröm. Én nem szeretem mutatni mit érzek.
Vidáman vágtattam Renpest mellett. Biztonságban éreztem magamat. Az a moha nagyon vicces volt, főleg, fogy a tesó az orrába dugta a zöldet. Olyan volt, mintha zöld orrszőre lett volna! Nagyon mókás volt.
De hirtelen egy nagy valami csapódott be előttem, és annyira megrémültem, hogy felágaskodtam, és futni kezdtem az ellenkező irányba. Közben eszeveszetten nyihogtam, kiabáltam segítségért.
- NEE!!!!!!! SEGÍTSÉÉÉÉÉÉG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hátra sem néztem, de aztán erőt vetteem magamon, és hátrapillantottam. Egy hatalmas, sárga ork volt. Onnan tudtam mi ez, hogy apu már sokat mesélt róluk nekünk. De amikor újból előre fordulatm, még rosszabb létvány tárult elém: egy másik, zöld is volt. A látásom elhalványult, és a világ elsötétedett.
A továbbiakban!
 Elkábítjuk a húgomat, ech? Na, én majd megmutatom, kivel szórakozz. Hoppá, egy ork ilyen erős?! Apu, honnan van ennyi varázserőd?! Waow, na ezt még senki se látta!!!!!!
|
 -Üdv!-köszönt.
-Megpróbáltam követni egy sárkányt de belekeveredtem az őt követő örvénybe!-mondta. |
 
Csend volt.Csak szél susogott a fenyők közt.Már a tavasz melegét hozta, már amennyire a fenyvesben lehet meleg...
Nyugodtan pihentek mindketten a tisztáson.Így teltek napjaik, mióta végetért a sötétség "uralma".Nem kellett úton lenniük, sem szörnyeket üldözniük.Észre sem vették, s már nagy szülők lettek...
"Milyen lassan és mégis milyen gyorsan telik az idő!"gondolta Kavarkád, s párjára nézett.Nemes rámosolygott, tudta, mire gondol.Ő maga viszont-ha nem is nagyon-vágyott izgalomra, kis veszélyre.Hiába, a "nagyapa" szerepére mg fiatal volt...Szerette volna megint fontosnak érezni magát, mint régen...Most úgy érezte, korán nyugdíjba vonult....
 Viharszem hozzájuk szállt le.Az "elsőkhöz", Koni első lényeihez.Most találkozott velük először személyesen, ezért neki fontos volt ez a találkozás.
Tehát leszállt eléjük, lengedte hátáról Ravyn-t, majd meghajolt Nemesék előtt.
-Végre találkozunk!-köszönt, s a tárgyra tért.-Ennek a csikónak eltörött a szárnya, ezért jöttem hozzád, Kavarkád, mert úgy tudom, te is értesz valamit a gyógyítás terén.
Mindketten köszöntek, s bólintottak neki.A kanca felállt, s Ravynhez lépett, végig mérte a sebesült szányat.-Hogy tört el?-kérdezte tőle kedvesen. |
 Egy halk dobbanás hallatszott.Jezzy szállt le.
-Judy!-szólt barátságos hangon.
 Odasietett gazdájához.
-Judy hírt kaptam egy nagyon ritka kristályról.Szeretném megkeresni és arra gondoltam ,hogy velem tarthatnál.Te tudod ,hogy én csak a tűzzel bírok és szükségem lenne a vízre is.Nos velem jössz?-kérdezte.Judy mélyen elgondolkott.
-Renben veled tartok!-mondta mosolyogva.Jezzy végigsimította Judy fejét.
-Köszönöm!Jó lenne ha már most velem jönnél ,hogy felkészüljünk!-mondta Jezzy.
Judy végig nézett a három lényen.
-Ti hárman nagyon jó barátaim lettetek!De most távoznom kell!Stripe vigyázz magadra!-mondta elcsukló hangon.Jezzy legyintett a kezével mire egy kapu megnyílt.
-Isten veletek barátaim!-mondta a kanca és beugratott majd eltünt.
-Isten veletek!-búcsúzott Jezzy is majd utána repült a kaun át majd a kapu egy nagy fényes villanással eltünt. |
 -JUDY!-szólt egy kétségbe esett hang.Hamar megjelnt Shery.Mikor odaért biccentett a többi lénynek.Szeme már könnyezett.
-Nem láttad Anzixot?-kérdezte.
Mikor meghallota nővére kiáltását egyből oda sietett hozzá.
-Nem láttam!-mondta.
-Miért?-kérdezte mert még mindig nem tudott semmit.
-Tudod a téten voltunk.Volt egy kis zűr és most akartam beszélni vele!És már nem találtam!-mondta.
-Megkeresem!Te maradj Stripe mellett.Melette jó helyen lesze!Vigyázz magadra és majd téged is megkereslek!-mondta.Megfordult és kilőtt végtába.Hamar elhagyta a helyet. |
 Hamar észrevette, hogy az idegenek nagyon el vannak foglalva valamivel.De annyira, hogy észre sem vették.
Fogta magát sarkon fordult és már el is tűnt a fák között. |
Tangó kecsesen lépdelt ki a tisztásra!Nagyon egyedül volt, hiányzott neki a társaság és a barátok.Ahogy kilépett a gyönyörű zöld fűre felkapta fejét.
Egy kis csoportot pillantot meg, nagyon megörült.Közelebb ügetett hozzájuk!
-Üdv!-köszönt nekik. |
Elmosolyodott.
-Nos, én tudok lélegezni a víz alatt, bár nem túl régóta.-vallotta be.
-Irigyellek.-nézett mosolyogva Stripe-ra. |
 Ha nem jobban,de legalább annyira meglepődött ő is,mint Amortentia.Persze a meglepettséget hamar átvette a megkönnyebbülés.
Bólintott.
- Igen.Nem gondoltam volna,hogy ilyen sokáig a víz alatt tudtok lenni. - mondta elismerő mosollyal. |
Hatalmasat sóhajtott megkönnyebbülésében, majd beérte Judy-t, és egyszerre bukkantak elő a felszínen - épp Amortentia előtt.
Nagyot ugrott a meglepetéstől, de aztán megkönnyebbülten mosolyodott el.
-Azt hittem már valami bajotok esett!-mondta. |
| A víz mélyén volt.Belegabajodott a hínárokba majd 1-2 perc mulva kioldozta magát.Stripe előtt jelent meg majd tovább úszott a felszinre. |
Körülfordult a vízben, de maga körül csak Paihq-ot látta.
-Fogalmam sincs.-válaszolt furcsállkodva.
-Stripe! Judy!
Stripe a víz alatt úszott, Judy-t keresve, de a kiáltást nem hallotta, olyan mélyen járt. Mivel nem esett nehezére a víz alatt lélegezni, vaktában kiáltozott:
-Judy! Judy, hol vagy?-ismételte, mert a kancát sehol sem lelte. |
Elmosolyodott,majd körülnézett.Furcsa mód most nem látta sem Stripe-t,sem Judy-t.
- Hát ezek meg hova tüntek? - kérdezte magában,majd Amortentia-ra pillantott,hátha Ő tudja a választ. |
[120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös és Zenit békésen vágtak át a fenyvesen.
- Az enyém meg Alcar - mutatott be egy kecses mozdulatot szárnyával.
Megláttam, mire készül Renpest, ezért a tőlem telhető leggyorsabban (ami tényleg elképesztően gyors!) odamentem Fincinához, egyetlen mozdulattal a hátamra rántottam, és még az előző gyorsaságot is meghaladva elmentem a monstrum lábai közt, és kicsit arrébb, a puha mohába helyeztem. Kis idióta! Azt hiszi, egyedül megküzd egy kifejledt orkal? Jaj, na ne rödögtessen már! Ilyenkor jönne jól, ha itt lenne Mimo, vagy Ferux! Ech! Majd egy másodperc alatt a bolod csikó (na jó, csak agyilag) mellett termettem, és dühödten odavetettem neki:
- Eantu, hol vannak a csikóid?- kérdezte Canasy. Mélyet sóhalytottam.
Elkábítjuk a húgomat, ech? Na, én majd megmutatom, kivel szórakozz. Hoppá, egy ork ilyen erős?! Apu, honnan van ennyi varázserőd?! Waow, na ezt még senki se látta!!!!!!
-Üdv!-köszönt.
Viharszem hozzájuk szállt le.Az "elsőkhöz", Koni első lényeihez.Most találkozott velük először személyesen, ezért neki fontos volt ez a találkozás.
Egy halk dobbanás hallatszott.Jezzy szállt le.
Odasietett gazdájához.
-JUDY!-szólt egy kétségbe esett hang.Hamar megjelnt Shery.Mikor odaért biccentett a többi lénynek.Szeme már könnyezett.
Hamar észrevette, hogy az idegenek nagyon el vannak foglalva valamivel.De annyira, hogy észre sem vették.
Ha nem jobban,de legalább annyira meglepődött ő is,mint Amortentia.Persze a meglepettséget hamar átvette a megkönnyebbülés.