Témaindító hozzászólás
|
2006.06.19. 12:02 - |
Berkenye leszállt a vízeséshez és visszanézett hogy árje tudta-e követni!Ivott a folyóból és beleugrott a vízbe.-Gyere te is! |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
-Itt sok Afrai megfordul, köztük Én is!Csak inni jöttem ide.Hát Te? |
Szárnyát a vízbe engedte majd a saját oldalához vágta.Így összevizezte megát.
-Mi járatban erre felé?-kérdezte és a kancával szembe fordult. |
-Én Wintermint vagyok!-bátorodott közben fel.
Közelebb ügetett a ménhez, de csak a parton. |
-Hello!Vyare vagyok!-mutatkozott be és meghajtotta a fejét a kanca előtt. |
Wintermint leügetett a vízhez.Ivott pár kortyot és észrevette, hogy társasága van.Félénken megszólalt.
-Üdv! |
Vyare az égen repült amikor meglátta a vízesést.Gyorsan leereszkedett és inni kezdett.Majd térdig belegázolt. |
Ő is odament inni, aztán kihúzta magát, és nyújtózott egyet, mire a tüskeszerűen felmeredő szőre szépen kisimult. |
Közvetlen Mara mögött halad,majd mikor megállt,mellé lépkedett és a tájat szemlélte.
- Egész szép hely. - jegyezte meg
Körülnézett,nincs-e veszély a közelben.Mikor látta,hogy csak Ők vannak itt,óvatosan közelebb lépkedett a vízeséshez,hogy szomját olthassa. |
Kilépett a sűrűből a partra.
- Hm.... |
Tátott szájjal nézte a mutatványt, végül felnevetett.
-Ez egész jó volt! Habár, az elején kicsit meghökkentem...-azzal mosolyogva visszafröcskölt. |
Illusiona ügetésbe váltott.
-Gyere!-kiáltott.
Várj meg itt.-hirtelen köddé vált és a vízesés tetejénéltalálta magát.
-Vigyázz!-kiáltotta majd hátrált egy kicsit és elrugaszkodott.
-Most én repülök!-majd zuhanni kezdett.Az csobbanás halálos lett volna de félúton megint eltünt és a parton termett.Várta mit reagál Des.
-Repültem!-mondta viccesen és lábával lefröcskölte Dest. |
Érdeklődve nézett a kanca után, majd gyorsan észbekapott, és követte azon morfondírozva, vajon hová vezeti... |
Csodálatos!-mondta
Majd Des-re nézett és ezt súgta:
-gyere!-majd lépésben elindult |
Des és Illusiona végre megérkezett.
-Íme a varázsos vízesés! Ez tényleg olyan mint a neve: varázsos!-mutatott körbe szárnyával a csillámló vízesés körül.
-Hogy tetszik? |
Starshine annak ellenére, hogy sejtette, hogy valami ilyesmi fog történni, elmondta Méregnek, ami a szívében volt. Az ő természete márcsak ilyen volt: mindig elmondta érzéseit, s most se tett másképp, bár tudta, hogy ezzel jelentősen megrontja a kapcsolatukat, mert még ez korai volt. Szomorúan nézett Méregfelé, de az már messze járt. Spartan odadörgölőzött anyjához, és kérdezett:
-Mami? Ugye Méreg visszajön még? Annyira kedves volt hozzánk, és már-már kezdtem elhinni, hogy a nevelőapikám lesz. Ugye nem megyel végleg, mami?-és ő is elszomorodott.
-Nem tudom, Spartan. Megkedveltük, de ő még nem döntötte el, hogy ez most hogy is van. Talán túl korai volt ez még...-és Spartan erre szipogni kezdett, úgyhogy átölelte, és mondta neki:
-Jólvan, kicsim, semmi baj. Majdcsak lesz valahogy... mitszólnál, ha elmennénk valahova máshova?
-Oké. De hova?
-Gyere. Elviszlek a mezőre. Ott nagyon finom a fű Sunny szerint, és pihenhetünk kicsit.-azzal a levegőbe emelkedtek, és lassan, szomorúan a mezőre repültek... |
Méreg először csak bambult rá és nagyon megszeppent!
Aztán így szólt:
-Hát...én ezzel még várnék!Én is nagyon megkedveltelek, de....
-Hát még várnék!-mondta komoran, aztán egy nagy sűrűben elindult a varázserdő széléhez! |
Starshine-t melegség töltötte el,mikor Méreg megölelte, és annyira jól esett neki ezeket hallania! Abbahagyta a sírást és visszanézett a csődörre. Elmosolyodott. Nem nagyon tudta, mit mondjon.
-Köszönöm. Méreg, én... hát hogy is mondjam...-nehéz volt neki ezt megfogalmazni, és szívből remélte, hogy az unikornis nem riad meg attól, amit mondani fog, és nem fog elfutni.-szóval, az utóbbi időben.. nagyon megkedveltelek...-és várakozva, valamint boldogan, és előre csalódva a reakciótól nézett Méreg szemébe. |
méreg eleinte kihúzta magát, de mikor Starshine sírni kezdett em tudta mi tévő legyen....Átölelte Starshinét és azt mondta:
-Nyugodj meg semmi baj!Én csak a dolgomat végzem!Azt amit minden más jóérzésű csődör megtesz azért akit szerrrrr....egy kancáért!
-És persze egy csikóért!-ránézett Spartanra és mosolygott-Én mindent megtennék értetek!-aztán hátrébb lépett és Starshine szemébe nézett. |
Starshine már nagyon aggódott Spartan és Méreg miatt, és épp elharározta volna, hogy utánukmegy, amikor Spartant látta közeledni, Méreggel a nyomában. Odaszállt elé, és szárnyával szorosan átölelte csikóját.
-Jaj, Spartan hála az égnek! Úgy aggódtam! Túl messze mentél, igaz?-nézett az ifjonc szemébe.
Spartan bűnbánóan válaszolt.
-Igen, mami, igazad van. Nem lett volna szabad. Ígérem soha többet nem teszem ezt!-szólt Spartan, és megölelte anyját. Aztán Starshine Méreghez fordult:
-Jaj, Méreg, olyan sokat köszönhetünk neked! Féltem, már vissza se térsz!-és Starshine nem bírta tovább: sírni kezdett. |
Méreg hirtelen felkapta a fejét4
Aggódva kálltott Spartan után!
-Spártán!Hol vagy?-aztán Starshinének szólt!-Maradj itt!Ne aggódj megkeresem!
Méreg tudta, szép ez a hely de van egy hely, ami veszélyes lehet az ahhoz nem értőknek!A Bíbor fák tisztása!Ha Spartan odament akkor baj van!Ugyanis a fák az idegenek kegyetlenül bántják, és a sötétség ezt kihasználva, erőszakkal irányítják őket!Rögtön odavágtázott...
(A Bíbor fák tisztására reag) |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|