|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.25. 15:31 - |
 Könnyedén ügetett be az erdőbe.Órákig ment,aztán hirtelen egy erős fényt pillantot meg.Még soha nem látott hozzá hasonlót.Kíváncsiságtól égve az erős fény felé vette irányát.
Egy hatalmas,fénylő kapuhoz ért,amin virágok futottak fel.Szinte barátságosan hívta magához.Közelebb lépkedett hozzá és a kapu kinyílt.
Ami bent fogadta,az minden képzeletét felülmúlta: égig érő fák voltak mindenütt,amik finom kékes árnyalatban úsztak.A fákon takaros kis kunyhók voltak,amik szinte a fákba olvadtak.A faházakon kívül,még rengeteg szökőkút,és különböző méretű házak voltak,bizonyára némelyik templom,árusok helye és még sok sok hasonló volt és mindenütt könnyed,tünde muzsika szólt.Ami mégis a legérdekesebb volt,azok a lakosok voltak.Volt rengetek mágikus lény,de a többségük tünde volt.
A mámoros látványtól egészen elállt a lélegzete.Be is lépett,hogy körülnézzen ezen az új helyen. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Ő is nézelődött. |
 -Milyen gyönyörűek! |
Értetlenül nézte a kancákat.Nem igazán fogta fel,mitől tartanak,hisz nem fenyegeti őket veszély.A tündék a legnagyobb tisztelettel tekintenek a "mágikus lovakra" és óvják őket.
Az asszony ugyan nem látszott 100% tündének,de attól függetlenül egyáltalán nem tűnt veszélyesnek.Amúgyis sokan errejárnak,ahogy azt korábban is mondta,lehet,hogy ő is csak pihenni jött.Bár ahogy közelebb lépkedtek a szekérhez,inkább egy árusnak látszott.
- Üdv! - hajolt meg Vándor az asszony előtt,aki,ha már nehezen is,szintén meghajolt előttük.
- Parancsoljatok! Nézelődjetek csak,Kedveskéim! - mondta barárátságosan és karjával a szekér felé intett.
A szekér telis tele volt mindenféle csillogó tárgyal: gyűrűk,karkötők,medálok,nyakláncok,ingák,amulettek és még ki tudja mi minden volt még benne.
Vándor nagy érdeklődéssel nézegette a sok "kincset". |
Csöndesen követte őket.
-Furcsa!-súgta. |
| -Ha gondoljátok...- Mondta Melani. Nem nagyon bízott meg a hirtelen jött idegenben. De gondolta, ha vndorék bíznak benne, miért ne? |
Kicsit bizonytalanul fürkészte az idegent, de olyan barátságos arca volt, hogy Annúminas elfelejtette kétségeit.
-Menjünk!-bólintott Vándornak, és közelebb léptek az öreg hölgyhöz. |
Könnyedén lépkedett a kis csapattal.A ligetben ugyan nem volt olyan sok kunyhó,de azért itt is volt jó pár tünde,akik a tó partján szórakoztak és nevetgéltek egy-egy lény társaságában.Nem volt itt még túl sok lény,de voltak akik már korábban felfedezték ezt a helyet és ide jöttel meggyógyulni,vagy csak egyszerűen pihengetni.
Minél tovább haladtak,annál kevesebb lett a népesség és már azon kapták magukat,hogy szinte nincs is senki a liget ezen részen.
Éppen fordult volna a társasághoz,hogy menjenek másik irányba,amikor játékos csengettyű-szóra lett figyelmes.
Egy öreg hölgy volt az,arca és keze érdes volt,akár a fák kérge,szeme szürkén csillogott a napfényben és egy nagy kék köpenyt viselt.Nem tűnt tündének,de azért mégis voltak tünde-vonásai.Valószínűleg valamilyen félszerzet lehetett.Amolyan szekérfélét tolt maga előtt,teli csillogó tárgyakkal.
- Nézzük meg közelebről.Jöttök? - kérdezte Vándor,mikor látta,hogy az öreg asszony "leparkolt" szekerével. |
Mostmár újra jókedvűen utánuk indult, még egysezer visszanézve a fákra épült otthonos kis házakra.
'Csakugyan természetközeli' gondolta. |
| Utána indult. |
Nem látszott rajta,de hogyha nem nevelték volna ilyen tapintatosra,most bizony egy széles "úgye megmondtam" vigyorgás jelent volna meg arcán.Udvariasan és nyugodt hangon válaszolt.
- Csak felfedezzük a környéket.A tündék ugyan nemrég települtek be ide,de máris pompában úszik a városuk.Figyelemre méltó,milyen közel állnak a természethez.
A fehér virág,amit a tünde kislány fűzött sörényébe,még mindig szépen díszelgett rajta,majd huncutul a szemébe lógott.Egy könnyed mozdulattal hátracsapta azt,hogy meg ne sérüljön.
- Na,menjünk! - majd a liget felé indult |
Vállatvont.
-Merre mentek?-kérdezte. |
| -Ez esetben, nem akarsz velünk tartani? |
Megtorpant.
"Igaza van"-gondolta és vissza ment.
-Igazatok van.Bocs!-mondta a kis csapatnak. |
Furcsán nézett Eqinta után.
-Van benne valami, amit mondasz Vándor, de én személy szerint nem szertnék vakon ítélkezni.-hagyta rá.
-Visszatérve, merre induljunk tovább?-kérdzte két társát. |
| - Persze,ez egyáltalán nem baj. - válaszolta - De ez azért mégiscsak túlzás. |
 Hessoryn csak vágtázott és egy pillanat múlva a Varázserdőben találta magát..... |
| -Lehet, hogy igazad van. De nem igazán szoktam az ilyeneket figyelni. Bár szerintem nem baj, ha egy két lény társat talál... |
- Talán inkább barátokat szereznél,ha ennyire unod Simbelmyne-t és csak a csődörök érdekelnek.Egyébként,ha nekem tetszenne egy kanca,akkor sem futnék utána!Attól nem fog jobban szeretni!Főleg,hogy ha csak a nevemet tudja!Ez annyira gyerekes viselkedés!Így akarod,hogy szeressen.Egyébkéntmeg meg sem próbáltál megismerni minket! - kiáltott utána,hogy tisztán hallja - De tudod mit? Menj csak! Szaladj csak utána! Ha utoléred biztos,hogy beléd esik,amiért követted! - kiáltotta gúnyosan.
Még saját magát is meglepte határozottságával.A két barátjához fordult.
- Menjünk tovább. - majd halkabban folytatta - Nem tudom észrevettétek-e,de ez a bizonyos Jezzy lényei mind-mind csak csajozni meg pasizni vannak a Birodalomban.Hihetetlen mennyire nem tudnak mit kezdeni magukkal!Vajon mi a céljük?Csikókkal árasztani el a Birodalmat?Ha meg majd felnőnek azok is ezt fogják csinálni?!Nem féj a fejembe! |
Felvonta szemöldökét, és Vándorra nézett.
-Tényleg utánamennél egy kancának?-mosolygott. |
| Újra galoppozni kezdett. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Könnyedén ügetett be az erdőbe.Órákig ment,aztán hirtelen egy erős fényt pillantot meg.Még soha nem látott hozzá hasonlót.Kíváncsiságtól égve az erős fény felé vette irányát.
Ő is nézelődött.
-Milyen gyönyörűek!
Hessoryn csak vágtázott és egy pillanat múlva a Varázserdőben találta magát.....