|
Témaindító hozzászólás
|
2006.10.29. 12:49 - |
 Kártesz a hegyoldalakon sétálgatott.Csodálta ezt a csillogó helyet.Tetszett neki a sok varázserejú kristály, ami felett nem létezett erő.Gyönyörködve sétálgatott, de magányosan |
[433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Teo gyorsan becsukta tátva maradt száját. Jobban megnézve aztán észrevette az alakokat a tornádóban.
-Azok kik?-bökött oda.-Relyn, azokat is te csináltad? |
 -Na jó azért Én is megpróbálom!-mosolygott és kacsintott egyet a csikókra.
-Hmmm.-gondolkozott, hogy mit csináljon....
Egyik lábával dobbantott egy erőset, mire azonnal egy óriási tornádó támadt fel mellettük, persze kicsit messzebb.A tornádó egy helyben forgott.Kicsit balra fordította a fejét, mire a tornádó balra ment, egyenesen neki egy kristály darabnak.Relyn direkt küldte a kristályra a tornádót.A tornádónak hirtelen kék fénye lett.Relyn a légnyomást lejjebb nyomta, így tornádó kisebb lett, nem volt olyan veszélyes.Közelebb lépett hozzá.Relyn suhintott szárnyával.A tornádó körüli kék fényben alakok jelentek meg.Köztük ott volt Relyn is.Relyn újabb dobbantására, mintha az idő állt volna le, a tornádó megállt.Mintha kővé vált volna.A kék fény az alakokkal persze ott maradt.sok ismerős lény volt ott köztük.Relyn mostmár mosolygott.Nem szólt, nem árulta el, hogy a képek sorozata mit ábrázol.Csak várt, hogy a csikókat egyáltalán érdekli-e! |
 Ő is nevetett. |
 Nevetett aztán legyintett egyet a szárnyával és az égő fa hortelen megfagyott. |
| -Na!Azért Ti úgy látom elég tanultak vagytok!Ügyesek vagytok!-dicsérte a csikókat-Még Én is elbújhatok mögötettek!-viccelődött. |
-Hát, mivel nekem több elemem is van, tudok egy-két dolgot...-mondta szerényen.
Aztán az ég felé fordította fejét, és fújt egy nagyot az egyik felhőre, amiből egy pillanat múlva villám csapott az egyik fába, nem messze tőlük.
-Bocsánat, ha megijesztettem valakit... |
| -Tyű!Ez szép volt Maracour!...Hát Te Teo?Te mit tudsz?-kérdezte mosolyogva. |
| -Szép volt!!!-mondta Ravyn elismerően. |
 -Na látod hogy sikerült.Mindig csak bízni kell magadban-mondta majd levegővé vált és "körbefujatta" magát Faith körül |
Relyn elnevette magát a csikó meglepődésén.
-Hát persze, hogy sikerült! |
-Sikerült! Ez szép volt...-mosolygott Faith-re.
Carousel is elmosolyodott, mikor látta a csikó sikerélményét. |
Elmosolyodott,majd erősen koncentrálni kezdett.Szemével hunyorított az erölködéstől,majd halványan fényleni kezdtek a testén lévő minták.
'Sikerülni fog! Megcsinálom!'
Kis szárnyait határozottan kitárta és egy óriásit suhintott velük,mintha csak tapsolt volna egyet velük.Ezt követően egy dörgő rezgéshullám csapott a földbe,olyan erővel,hogy szinte Faith is majd összerogyott a rázkódástól.Pár másodperc múlva a föld kezdett ketté hasadni.Egy kisebb nyílás keletkezett a földön.Faith a koncentrálástól még mindig csukva tartotta szemét,majd félénken kinyitotta az egyiket.Döbbenten meredt munkájára.
- Sikerült? - nézett körül hitetlenkedve - Sikerült!
Örömében egy hatalmasat ugrott a levegőbe.
Büszkén nézte fiát. |
| -Az én elemem is a levegő.Nyugi Faith én is így kezdtem-mosgolygott bártorítóan |
-Relyn vagyok!-válaszolta.
-Nah gyerünk Faith!Menni fog!-bíztatta. |
Ravyn is biccentett majd Faith mellé lépett.
-Koncentrálj!-súgta neki barátságos hangon. |
-Üdv! - biccentett az új lénynek.
Éppen koncentrálni kezdett,mikor ő is észerevette az érkezőt.Biccentett neki. |
Ösztönösen az egyetlen felnőtt mellé állt, aki a közelben volt: a pegazus mellé.
-Mi a neved?-kérdzte kicsit bizonytalanul. |
| Relyn biccentett egyet fejével köszönés gyanánt. |
Carousel feltűnt a távolban, egyelőre csak figyelte az eseményeket.
Teo azon nyomban észrevette, és mosolyogva kiáltott neki:
-Carousel! Szia!
Carousel sóhajtott, de hát mit volt mit tenni: odaügetett a kis csapathoz.
-Üdv mindenkinek! Amint azt Teótól megtudtátok, Carousel vagyok.-mutatkozott be. |
Bólintott a felnőtt peagzus szavaira, és Faith-t nézte némán. |
[433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kártesz a hegyoldalakon sétálgatott.Csodálta ezt a csillogó helyet.Tetszett neki a sok varázserejú kristály, ami felett nem létezett erő.Gyönyörködve sétálgatott, de magányosan
-Na jó azért Én is megpróbálom!-mosolygott és kacsintott egyet a csikókra.
Ő is nevetett.
Nevetett aztán legyintett egyet a szárnyával és az égő fa hortelen megfagyott.
-Na látod hogy sikerült.Mindig csak bízni kell magadban-mondta majd levegővé vált és "körbefujatta" magát Faith körül
