Témaindító hozzászólás
|
2006.04.30. 23:28 - |
Illustrissima talán butaságot csinált. De nem érdekelte. Világéletében kivételes volt.
A pilleszárnyúaknak nem volt ajánlatos ilyen magasra szállni, mert a szárnyaik nem alkalmasak az ilyen magasságban előforduló viharok leküzdésére. De ő szeretett itt lenni és lenézni. Ha veszély jönne, majd kikerüli, gondolta. És csapongott, csapongott boldogan. Bátornak hitte magát. |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Fellendült az égbe.Hirtelen a föld felé kezdett zuhanni.
-Így bohóckodhatunk!-kiáltott vidáman, és még nem állt le... |
Elmosolyodott.Hirtelen teste hab könnyű lett és könnyedén a csődör hátára csusszant. |
-De elég a szomorkodásból!-azzal llerepült a felhőalá, majd Tinny aláért.
-Na gyere!Persze csak finoman!-kiáltotta vidáman. |
Bólintott. |
Odament hozzá.Hallkan átlölelte.
-Hallod?Ilyet még egyszer meg ne lássak!-súgta kedvesen. |
Továbbra is csak szomorúan hallgatott. |
Sóhajtott egyet.
-Tudd, azért vagyok mérges, mert majdnem bele haltál ostoba játékodba!Nagyon megijedtem akkor, és mérges vagyok, hogy majdnem elveszítettelek....Többet ilyet ne lássak.-mondta komolyan, mélyecske hangján. |
Bűnbánóan lsütötte szemeit majd a felhő másik peremére lépett.Szomorúan bámult le. |
Aléltan ocsúdott fel.Megrázta a fejét.Mérgesen nézetta kancára.
-Rossz vicc volt!-felkelt és a felhő szélére lépett és mereven bámult lefelé.... |
-Nyugi!-mondta és megérintette a mént és mind a ketten eltüntek majd a felhőn megjelentek. |
-Mit csinálsz?!-kiáltotta és már a levegőben is volt.Gyorsan Tinny aláröppent, de a szárnya nem bírta a plussz terhet, így Táltos szinte eszméletlenül zuhant lefelé.... |
Most teljes volt a súlya.
-Kapj el!-mondta suttogva és leugrott a felhőről. |
Elengedte.Lenézet a felhőről.Csodálatos volt madár távlatból látni az égesz birodalmat. |
-Én is!-mondta. |
-Szeretlek. |
Párjához bújt. |
Szorosan átölelte kedvesét, úgy csókolta ő is. |
Hátra esett a csikizéstől és nevetett.Majd testén átlehetett nyúlni....olyan lett mint a szellem.Majd lábra pattant és megint érinthető volt.Mejd egy csókot adott szerelmének. |
-Nem félsz?!-és lekanyarodott egy megfelelő felhőre.Finoman ledobta Tinny-t, oda szaladt hozzá és megcsikizte.
-Most megkapod!-nevetett. |
Megint megpuszilta a csődört. |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|