|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
 *Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Bólintott.
- Az is. Az új helyünk igazából egy egész város a Rémségek szigetén. De az messze van, és eléggé elszigetelt. Hiszen sziget! - nevette el magát.
- A barlangokat azért vetettük el, Erisszel egyetértésben, mert a csikóknak kell a fény. Ezért is vagyunk most itt.
 - Fogóóóócska! - süvítette, azzal előreugrott, megérintette Yashát, hátraugrott, és elvágtatott!
 Nagyot nyerített, és Heruval az oldalán elvágtatott pár fa mögé.
|
 -Igaz!Vigyázni is kell rájuk!De, ha jól tudom, a barlangrendszer az otthonotok!Ott biztos nem lesz bajuk!
 -Persze!-kiáltott.-Mit játszunk?
 -Azért csak finoman Yasha!Ne feledd, ők nem én vagyok!
|
- Igen, mi is reméljük, hogy jó vége lesz!
 - De... - vágott közbe, majd végül mégiscsak elharapta a mondatot.
 Remény is mindentudón pillantott Marannára, de végül Éjfél mondta ki a gondolatát:
- De a Mágikus viharok elég komoly fenyegetést jelentenek. Erre ügyelnünk kell majd.
Bólintott.
- Főleg a kicsik miatt! Hisz olyan érzékenyek! - mondta és szeretetteljes pillantást vetett a Hót vezetgető lányára.
- Akarsz játszani? - lépett előre merészen Yasha felé, ügyet sem vetve a felnőttek morogására.
- Légy már kicsit udvariasabb! - morogta halkan Kyradornak, de ő nagyon is figyelt a felnőttek szavaira, bár egy szót sem értett belőlük. Megszokta, hogy ő a legidősebb, ő a legerősebb, mondhatni a csikóvezető, így már akaratlanul is ehhez méltón igyekezett viselkedni.
 Vidáman szökdécselt ide-oda, néha fülelve a többiek szavaira, de igazából csak Hóval játszogatott elmélyülten.
Vidám és fiatal volt még, és bármilyen hercegnő is volt, játszani nagyon szeretett. Csak egyedüli kanca lévén anyja mindig kissé nemesebbre igyekezett nevelni őt a csődöröknél. Most azonban levetette a merevséget, és nyihogva szaladgált a csöpp hófehér csődör elől. |
 -Nos, mi sem tudjuk!Mi is kiváncsian várjuk a következményét!Talán megimbolyog kicsit a hirtelen tágulás miatt, de az is lehet, hogy az utazok viszik magukban a Birodalom mágiáját,ezel utat törve az erőnek.Így szép lassan "megkóstól" egy kicsit az új forrásból, és alkalmazkodni tud....
-Sziasztok!-mondta a csikóknak vidáman.Herura szélesen elmosolyodott. |
Bíztatón intett fejével Kyradornak és a vele lévőknek.
Ő és Thalion, maguk mögött Heruval, lassan előreréptek, éppen egyszerre, mint furcsa kis katonák.
A két kis fehér csődör egyszerre is nyújtózott előre orrával, hogy megszimatolják Yashát, majd egymásra néztek, és bólintottak.
- Szia! - köszöntek kórusban, és előreengedték a lökdösődő Herut.
 Épphogy orra nem bukott, hogy hirtelen kiszabadult a nagyobbak mögül!
De gyorsan visszanyerte egyensúlyát, és előrelépett Yasha elé. Felnézett a magasabb, barátságosan rápillantó lényre, és csikósan, tündérien elmosolyodott.
Nagyot sóhajtott. Nem tudta mi lesz fiával, de örült, hogy csak barátkozás lett a dolgovége. Hiába...aggodalmaskodó apa volt!
Végignézett az angelideken.
- Jó tudni, hogy béke lesz a Birodalomban. Ti várjátok már az új vidékeket? Sokan beszélnek erről....Bevallom, én kissé aggódva nézek a jövő elébe. A Mágia is változik! Vajon mit hoz ez? - gondolkozott hangosan, és lányára nézett, aki szintén Yasha felé közeledett, Hóval oldalán. |
Mosolyogva fogadták Yashát.
-De!-válaszolta vidáman a pegazusnak.A csikókra pillantott.Elnevette magát.
Koni is megmosolyogta a csikókat, majd csitította a kölyköt, aki ugyan nem gúnyból, csupán azért nem vetett, mert vicces volt, hogy úgy hátra ugrottak a vele szinte egyidős lények.
-Nem kell félnetek tőle!Nem harap!A neve Yasha. |
Érdeklődve vette szemügyre a kis fehérséget, miután rájött, hogy nem kell tőle tartania - s nem a Koni áltál említett ragadozók közül való.
Aztán felcsillant a szeme.
- Te lennél Yasha? Hira kishúga? - nézte barátságosan a farkast.
Szorosan Thalion mellé állt, mikor feltűnt a vörös szemű lény. Hiába, nem nyerte el a tetszését!
Remény, Éjfel, Ragyogás és ő csak biccentettek az új lénynek.
A csikók ellenben nem tudták hová tenni. Heru, Hó és Kryanna most láttak életükben először négylábú lényt, aki nem mágusló!
'Csupa meglepetés az élet' lehetett leolvasni Heru aráról, aki Thalion mögött csücsült. |
-Néhány ragadozón kívül nincsenek csikókra veszély.....-itt vágott hirtelen Kyrador a szavába.
Elmosolyodott a csikó buzgóságán.
-Igen,-válaszolt a Aneglék-kérdésére.-úgy tudom.Hát igen!A szerelem változtatásra készteti a lényt.
Ekkor egy újabb angelid lépett ki a bokrok közül.
-Már mindenhol kerestelek!-szaladt gazdájához, s az csak ennyit mondott.
-Örülök, hogy itt vagy! |
Mosolyogva nézte fiát és az angyalt.
- Itt minden rendben van? Néhányunk még vadássza a megmaradt sötét lényeket, és az erdőben különösen....aktívak voltak...A csikók miatt fontos lenne tudni, hogy sokak kedvenc helye mennyire biztonságos.
Kissé elmosolyodott, és folytatta:
- Bár úgy hiszem minket egy hadosztály sem tarthatott volna vissza.....
- Te is harcoltál? - vágott hirtelen közbe az angyalnak nevezett lényre meredve tágra nyílt szemeivel.
- Hogyhogy? És milyen volt? Sok lényt láttál?
- Kyrador! - nyerített fel mindenkit megelőzve.
- Erről nem beszélünk! Ne légy már buta! Miért érdekel ennyi szörnyűség?!
- Nem vagyok buta! Csak tudni akarom mi történt!
 - Elég fiúk! - szólt közbe mostmár megelégelve a dolgot.
- Idővel majd meghallgathatjátok a történetet, de most nem. És ne veszekedjetek. Ezen nem érdemes.
Konihoz fordult.
- Több csikó, több gond....Angel és Mithrandir még mindig a Fény Birodalmát járja? Nagyon eltűntek az utóbbi időben! - mosolygott.
- Nem is csodálom a sok borzalom után, amit megéltek. Megérdemlik. Csak nem hittem volna, hogy Mith egy vidéken tovább kibírja türelemmel pár napnál. Ó, mire képes a szerelem!
Mind felnevettek erre, bármilyen rég látták a párjukat. A szerelmet azért ismerték! |
-Semmi baj!-Mondta a pej pegazusnak.-És nem vagyok Úrhölgy.-mosolygott-Csak egy angyal!
A foltos pegzus felé fordult.
-Megértem!
A fehér egazus csikóra nézett.-Szia Kyrador!Az én nevemet már tudod!Örülök, hogy találkoztunk! |
Csodálkozva szökkent egyet, maga mögé lökve fiát, de aztán felengedett a riadalma, és bocsánatkérőn mosollyal fejet hajtott.
- Elnézést! Meglepődtem! Üdvözöllek, Angelid Úrhölgy! Öröm találkozni a Sötétséget túlélt lényekkel!
Előfurakodott, és nagyra nyílt szemekkel a furcsa, szárnyas lény felé óvakodott.
Anyja óvó és figyelő szemeit végig magán érezte, így nem hirtelenkedett, de nem is akart. Lépésről-lépésre haladt, nagyokat szimatolva.
'Miféle lény lehet ez?' töprengett.
Bátran Kyrador elé ugrott, és kihúzva magát lassan a lény elé lépett. Biccentett, és alaposan szemügyre vette.
A három másik kicsikó szüleik, vagy legalábbis Thalionék mögül figyeltek.
A felnőttek mind bólintottak Koninak, aztán csikóikat figyelték, de nem szóltak.
Mikor Thalion végül anyjára pillantott, Remény vidám mosollyal előrelépett.
- Thalion, és ti mind kiscsikók, íme a Birodalom egyik első nemes nevelője, Koni! Legyetek tisztelettudók! És ne gyerekeskedjetek, itt senki sem akar nektek ártani.
Konihoz intézte többi szavát:
- Bocsásd meg furcsa viselkedésük, de Te vagy az első nevelő, akit látnak! Erist legföljebb fairth-en látja legtöbbjük, vagy születésekor. Kissé furcsa nekik a szárny....emberi alakon - mosolygott.
Összeszedte bátorságát, és az idegen lény elé lépett:
- Kyrador vagyok! Üdv! - mondta, ahogy Thaliontól hallotta legtöbbször.
Kissé bosszankodott, hogy Kyrador köszönt először, így ő is előlépett, és fejet hajtott.
- Thalion vagyok! Örülök, hogy találkoztunk!
Ekkor már ő sem bírt magával. Csak Thalion óvatossága tartotta eddig vissza, mert ő aztán egy pillanatig sem félt, de most előrerohant, és kíváncsian felfelé nézve fékezett épp Koni előtt. |
-Csodás!
-Koni kedvenc helye!Sőt, otthona az erdő!....Milyen régen láttuk.Vajon hol csatangolhat?-gondolkodott hangosan.
-Itt!-Lépett elő a bokrok közül, oldalon Yashával.
-Szervusztok!-mosolygott lényeire és a többiekre.
-Sokan keresnek fel mostanában. |
Kiügetett a fák közül, és körülnézett.
A napfény sugarai vidáman táncoltak a füvön, és a besorjázó lényeket is ragyogóra változtatták.
- Tetszik? - kérdezte társait, akik igenlőn bólogattak.
Még Éjfélék is!
|
 Még egymás mellett haladtak.... |
 Hosszan elnyúlt a teste és lehúzta a fejét.Tartotta a tempót..... |
| Worzoo is megpuszilta al-Capellát és begyorsított... |
| Megpuszilta a csődört és csúszott tovább. |
| Worzoo utána ugrott és már mellette is csúszott. |
| -Oké!-mondta és elindult újra a csúzdán. |
-Csodás!
-Hát...Menj előre!-,mosolygott. |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.*
Bólintott.
- Fogóóóócska! - süvítette, azzal előreugrott, megérintette Yashát, hátraugrott, és elvágtatott!
Nagyot nyerített, és Heruval az oldalán elvágtatott pár fa mögé.
-Igaz!Vigyázni is kell rájuk!De, ha jól tudom, a barlangrendszer az otthonotok!Ott biztos nem lesz bajuk!
-Persze!-kiáltott.-Mit játszunk?
-Azért csak finoman Yasha!Ne feledd, ők nem én vagyok!
- De... - vágott közbe, majd végül mégiscsak elharapta a mondatot.
Remény is mindentudón pillantott Marannára, de végül Éjfél mondta ki a gondolatát:
Vidáman szökdécselt ide-oda, néha fülelve a többiek szavaira, de igazából csak Hóval játszogatott elmélyülten.
-Nos, mi sem tudjuk!Mi is kiváncsian várjuk a következményét!Talán megimbolyog kicsit a hirtelen tágulás miatt, de az is lehet, hogy az utazok viszik magukban a Birodalom mágiáját,ezel utat törve az erőnek.Így szép lassan "megkóstól" egy kicsit az új forrásból, és alkalmazkodni tud....
Épphogy orra nem bukott, hogy hirtelen kiszabadult a nagyobbak mögül!
- Elég fiúk! - szólt közbe mostmár megelégelve a dolgot.
Még egymás mellett haladtak....
Hosszan elnyúlt a teste és lehúzta a fejét.Tartotta a tempót.....