|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.11. 16:57 - |
 Dezdemóna magányosan sétált le a partra.Tudta, hogy elsőként jár itt.Mikor leért kortyolt egyet és körülnézett.Szomórúan gondolkozott a múlton!Lassan sétálni kezdett a parton.
Tetszett neki ez a hely.
Egy-két lépéssel beleügetett a vízbe és elmerült.Aztán unottan kiügetett és megrázta magát... |
[210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 -Biztos megtaláljuk!Segítek!-mondta kedvesen |
 Reménykedve nézett fel.
- Megpróbálhatjuk...Valaki biztos tudja! Más mágikus lények biztos tudják merre lehetnek tündék! Hisz ők is részei a varázsnak! |
| -Biztos vagyok benne, hogy még látod hazádat!És hallottam egy bizonyos helyről, ahol tündék élnek!Bár nem tudom, hogy hol van, azért megkereshetjük! |
Bólintott.
- Régi, elveszett világomat keresem valahol, valahogy.....Tündék erdeiben éltem, aztán egy nap idejöttem....a Sötétség elvágta a visszautat. Boldog vagyok itt, de azt szeretném tudni, hogy a családom, a régi barátaim, a tündék és szeretett fáim hogy vannak....Nem tudom miért hittem, hogy itt választ találok.....Lehet, hogy csak elbúcsúzni jöttem...Ez szomorú hely, de szép is...Hasonlít az ottani tavakra..... |
| -Igen!...De olyan szomorú hely!-mondta hallkan |
Zavartan nézett a ménre, és kicsit mosolygott.
- Én....csak elmerengtem. Hallottam már erről a helyről, és most el akartam jönni ide. Hallottam a történetét....Úgy éreztem látnom kell. Ennek a helynek.....olyan...különös a hangulata.....
Újra a vízre nézett.
- Könnyek Tava.... - suttogta.
- Lények könnyeiből született.... |
| -Úgy tudom, igen!De miért kérdezed ilyen félénken? |
Megrázta sörényét és horkantott.
- Semmiség! - mondta könnyedén.
- Ugye.....ugye ez a Könnyek Tava? - kérdezte halkan, kissé bátortalanul, előbb a ménre nézve, majd kissé merengőn a víztükörre emelve pillantását. |
| -Inkább Én kérek elnézést-hajolt meg-hogy megijesztettelek!-csak ennyit mondott és körülnézett. |
Riadtan kapta fel a fejét, és gyorsan körülnézett. Nagyon elmerült a gondolataiba!
- Üdv! - köszönt, mikor végre észrevette az unikornist, és megnyugodott.
- Elnézést. Kissé elmerengtem - mosolyodott el szégyenlősen. |
Délceg hallkan, lehajtott fejjel sétált a parton.Valamiért, magasem tudja miért, csak úgy felemelte fejét.
Ekkor vette észre, hogy társaságra akadt.Eleinte nem szólt.Várt.De aztán úgy döntött közelebb megy.Tett egy-két lépést az idegen felé és hallkan szólalt meg:
-Üdv! |
| Kissé merengőn sétált ki a partra, és belebámult a nyugodt és hihetetlenül tiszta vízbe. |
 Egyenesen a nyílt égbolt felé vette az irányt. |
 KApaszkodott.
-Ez már nagyon jó!-mondta a felszállásnál. |
Erre nem felelt, hisze gy értelmű volt.
-Kapaszkodj!-és a magasba rúgta magát. |
Teste pehely könnyű lett és felugratott szerelme hátára.
-Elég könnyű vagyok?-kérdezte. |
| -Ez elég!-azzal leeresztette a hátát-Gyere!Szállj fel!Persze, remélem nem nyomsz össze-kacsintott viccesen Tinnyre. |
| -Hát nem igazán.Max annyira ,hogy testem olyan könnyű lesz mint a levegő de akkor a szél..... |
Elengedte mosolyogva.Elindult, majd az égre nézett.
-Tudsz repülni Tinny? |
| -Elkaptál!-mondta és egy romantikus csókot adott a ménnek. |
[210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Biztos megtaláljuk!Segítek!-mondta kedvesen
Reménykedve nézett fel.
Egyenesen a nyílt égbolt felé vette az irányt.
KApaszkodott.