Témaindító hozzászólás
|
2007.04.09. 16:40 - |
Chaos egy fekete füstgolyóval játszadozva ügetett le a folyó partjára.Aztán érdeklődve tekintett a folyóra, mire a labda eltűnt, mint a köd.Lenézett a folyó tükrére.Mintha egy borzalmas jövőt látott volna, úgy nézte a tükörképét.De egyszercsak a mocsaras folyóban borzalmas látomás szerű képek jelentek meg.Nem is látomás szerű, szellemszerű lények kiálltoztak, mintha haláluk előtti pillanatban kiálltanának segítségért, majd eltűntek.Chaos felnevetett.Szerette a veszélyt.Ha nagy tét lenne az ára, ebbe a folyóba is bemászott volna.De Chaos mindig nagy tétekért csinál meg dolgokat, vagy akár a szórakozásért.De kár ezen gondolkozni, úgy sem jön erre senki.A szellemek újra és újra visszatértek, de Chaos nem ijedt meg.
Átröppent s folyó másik oldalára, ahol jóval mocsarasabb volt a part.Süllyedni kezdett.Nem tudott lépni, sem mozdulni.Chaos nem nagyon izgult, de nem is volt boldog.Húzta-vonta a lábát, mire rájött, hogy ez mágia nélkül nem megy.A lábai körül feketén égni kezdett a mocsár.Könnyedén fellendült az égbe és ráállt egy száraz fa vastagabb ágára.
-Wááooo!Jó kis hely!-mondta, majd újra a folyóban kiálltozó alakokat kezdte figyelni. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
-Herceg vagyok!Ő meg Iztaya!-mutatott a kancára.-Egyébként mi közöd hozzá?....
Nem nagyon tudott mit mondani, még mindig Iztayát nézte. |
-Biztos.Nem nagyon ismerem.-mondta.
-Bocsi!-mondta amikor rájött ,hogy neki ment a kancának.
-Amúgy ti kik vagytok?-kérdezte és szembe fordult velük. |
- Héj! Mit művelsz?! - mordult a csikóra,mikor az neki ment.
- Nem hiszem,hogy ez a legmegfelelőbb hely egy csikónak. - szögezte le keményen - Egyébként meg az a Moridor egy gyáva alak.A sötét-lovak szégyene! |
-Nem szokta hagyni....Moridor az engedetlen.-mondta.Tekintetét a folyóra kapta.Egy lélek próbálta elkapni a lábát.Hátrálni kezdett és véletlenül neki nent Iztayának.Egy darabig úgy állt és a folyót bámulta. |
Iztaya kicsit meglepetten nézett a csikóra,hogy egy ilyen helyen fordul meg,de egyáltalán nem hatotta meg.
Ő is Moridorra gondolt azonnal és a csikóra,akiket láttak.
- Mit mondjak erre.... Nem hittem volna,hogy az úrnőtök hagyja,hogy a lényei gyilkolják egymást. - jegyezte meg gúnyosan - Az Ő felelőssége,ha nem tudja kordában tartani a lényeit.De hát.....vannak ilyenek is. |
Herceg visszagondolt Moridorra és az eltiport csikóra.Nem szólt, várt Iztayára. |
-Én...én..én és az öcsém menekültünk egy csődör elől.Én beestem egy bokorba és mire kitudtam onnan jutni az öcsém...az öcsém...halott volt.-mondta és újra sírva fakadt. |
Herceg kihúzta magát.
Nem válaszolt, nem mondta a nevét csak mogorván nézett a csikóra.
-És minek jöttél ide? |
Előlépett.
-Norolin vagyok.-mondta ijedt ,félős hangon.A csődörtől 2 méterre állt.Már nem takarta bokor.Norolinnak felkelett néznie a csődörre ,hogy lássa annak arcát. |
-Igen!Érzem....és hallom.-mondta egy kis idő múlva amikor az idegen megszólalt, de nem lehetett látni sehol.
-Attól függ ki vagy.... |
Még mindig nem mert mozdulni.De tudta ,ha bujkál nagyobb bajba kerülhet.Óvatosan előlépett.
-Ugye nem fogtok bántani?-kérdezte reménykedve. |
Miközben szorosan Herceghez bújt,apró morajra lett figyelmes.
Beleszagolt a levegőbe.
- Érzed? Valaki van itt. |
Sírva baktatott a folyó partján.Öccse miatt sírt akit eltiportak.Ahogyan farkával csapkodott és száraz gallyhoz vagy fához ért azt meggyújtotta.Továbbra is sírva haladt amikor egy bokrot árugratott és mozdulatlanul megdermedt.A két sötét lényt látta meg.Nagyon megijedt. |
-Hát itt vannak a lelkek.....-modta csak úgy magának.
''Vajon hová tűntek el az előbb?" |
Érdeklődve tekintett a lelkek felé,majd követte Herceget. |
Nem kellett sokat várni!A lelkek hamar megjelentek!Segítséget kértek, de Herceg elmosolyodott.
Megcsókolta Iztayát és lesétált a parthoz közelebb. |
Ő is tanulmányozta a folyót.Roppant kíváncsi volt. |
Herceg megcsókolta majd átölelte.Nézte a folyót, figyelte mikor jelennek meg a lelkek. |
Nevetett.
- Nem szó szerint értettem az "élnek"-et.Na,nem számít.
Herceghez bújt. |
-Hát nem élnek!Ide szorítotték őket....de végülis mindegy!
Majd megpuszilta kedvesét.
|
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|