|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.20. 19:32 - |
Elanor búsan kullogott a víztükör felé. Nehezen tudta megemészteni, ami történt... de már vissza nem lehetett fordítani. Hátranézett, és látta, hogy két társa követi.
-Hát ti is...-suttogta, és tovább lépkedett, majd megállt a tó előtt, és belenézett. Szomorú tükörképe visszanézett rá.
Starshine felkapa fejét mélabújából, majd némán intett társainak szárnyával. Odaügetett Elanor mellé, és szárnyával átölelte. Elanor sírva fakadt.
Végül Gorgeous is melléjük ért. Elmotyogott egy 'sziasztok'-ot aztán ő is Elanor vállára borult. |
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Víztükre változatlanul a kis Ewerynt mutatta. Ew nem szólt a jelenlévőkhöz, csak nézett le. Elwent még egy-egy pillantásra megnézte magának, de az Eriszit még csak tudomásul se akarta venni. |
Ez lemaradt |
Érdekes módon a kontrtolálatlan erő nem hatott Elwenre!Megijeszteni ugyan megijesztette, de mást nem tett.Miután a a fény elmúlt, a lényhez sietett.Még nem szólt , csak figyelt. |
 Megrázta a fejét és a tanult módokon elzárta a tudatát a fura hatástól,ami nem is tudta honnan jött.
Ledobbant a lefekvő lény mellé.
- Már emlékszem rád. Eweryn vagy....Kyara párja...De Te mégsem lehetsz ő...Az egy felnőtt mén, te meg még csak kölyök vagy....Ki vagy Te? |
Meglátott egy Eriszit: Őhozzá már nem is szólt, löketei őt is továbbsodorták, mint a kicsit: S a fény szinte módosítani akarta tudatát: Hogy ne törődjön az unikornissal, szálljon tovább.
Ew végső bánatában lerogyott: Újabb könnyek csordogáltak ki szeméből. |
| - Menj... menj innen... - Mondta, de nem nézett az unikornisra. Löketei egyre jobban eltávolították Elwent: a fény arra késztette, hogy ismét az erdőben csatangoljon tovább. |
Észrevette, hogy gyarapodik a tó, és az újonnan jött pej lény vigasztalóan fordul az elsőhöz.
Eléjük suhant.
- Üdv! Neked meg mi bajod? - kérdezte a fehér lényt. |
Vidáman galoppozott a fák között.Végre újra boldog volt!Nem tervezte, hogy a könnyek tavához jön, de útba esett.Meglátott egy zokogó unikornist.Odament hozzá.
-Mi baj?-kérdezte kedvesen. |
Ew közben egy egész történetet láthatott saját múltjáról: Hogyan kereste bátortalanul a bátyját kiscsikóként... hogyan szeretett bele Kyarába... A boldog pillanatokba, amit eggyütt töltöttek... aztán hogyan harcolt a démonok ellen....
Lehajtotta a fejét. Keservesen zokogott. A víztükröt könnycseppjeivel bővítette, s olykor még szomorú hangokat is hallatott.
Ismét fény. Erőteljesebb. Szabályos löketeket ad, s minden egyes lökés egyre erősebb lessz. Tán a bánat megölné Ewerynt?
' Eljött értem a vég... ' Gondolja, majd elhatározza: Készen áll rá. |
Őrző a tó felett hasított, szilajul vitorlázva a fel-feltámadó szélen. Nagyon dacos kedvében volt, főleg, hogy nem találta társait.
- Titán! Tél! - kiáltotta néha, de már kezdett berekedni.
'Hová lettek ezek?!'
Hirtelen észrevett egy fehér unikornist a víz szélén állva.
Fékezett és szemügyre vette... |
| Ew tűnik fel hirtelen. Szeméből könnyek potyognak. Lenéz a víztükörre, és meglepve bámulja saját magát: Kicsin, és boldogtalanul. Valahol Amerikában barangolhatott... Testvére nélkül. Akkoriban nagyon szomorú volt, és csak a testvére volt neki: Danyel akkor még nem talált rá. |
Egy szánycsapásal kedvese mellett termett, és együtt indultak a Napkelte tengere felé...
(oda is reag) |
 -Szia Spartan!-kiálltott utána.
-Hát akkor a napkelte tengeréhez menjünk!
Majd Ő is felszállt zöld füst kíséretében. |
Miközben elindultak a másik irányba, még odakiáltott Méregéknek.
-Viszlát Méreg! Aztán vigyázzatok magatokra!
-Ezt én is mondhatnám neked!-kiáltott fiának. Spartan csak a fejét rázta, majd rövidesen eltűntek Holly-val a látóhatárról.
(Spartan reag a magasfüvesbe!) |
 Bólintott.
-Oké! |
-A Napkelte Tengere jó lesz?-kérdzte Mérget, miközben kitárta szárnyait.
-Mit szólnál a magasfüves részhez?-kérdezte Spartan. |
| -De melyikre?-kérdezte. |
| -Jó!Menjünk a tengerparthoz! |
-Azt hallottam, a tengerparton a leghűsítőbb a víz.-mosolygott.
-Lenne kedved egy vadabb természetű helyhez? A szavannát javaslom, de ha van ötleted, akkor mondd. |
| Ő is bólintott. |
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Víztükre változatlanul a kis Ewerynt mutatta. Ew nem szólt a jelenlévőkhöz, csak nézett le. Elwent még egy-egy pillantásra megnézte magának, de az Eriszit még csak tudomásul se akarta venni. 
Megrázta a fejét és a tanult módokon elzárta a tudatát a fura hatástól,ami nem is tudta honnan jött.
-Szia Spartan!-kiálltott utána.
Bólintott.