Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 11:51 - |
*Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Kisétált a tóhoz, ami a fenyőerdő mellett helyezkedett el. Megállt a tó partján, lehajtotta fejét, és inni kezdett annak vizéből.* |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
- Ó, igen! De én egyébként is szívesebben vagyok a levegőben. Vagy nagy, nyílt helyeken. Idegen nekem ez a fenyves is.....Tudod, van egy társam, aki például pegazus, és szinte soha nem száll le. |
-Nos, nem csak...-sóhajtott.-néha, mikor rosszkedvem támad, vagy gondolkozni szeretnék, arra a repülés kiváló gyógyír.-mondta.-De, gondolom, ezt már te is tudod...-mosolygott. |
Magára tekerte szárnyait, mint tollas-pelyhes takarókat, és közepükből elgondolkozva nézte a mént.
- Miért csak mostanában? Bajban vagy? Vagy nem tudtál a szárnyaidról? |
Igyekezett minden kérdésre válaszolni. Elmosolyodott.
-Nos, nekem tulajdonképpen csak akkor van szrányam, mikor szükségem van rá. És igen, sokat repülök, főleg mostanában.-bólintott.
-Valóban csodás élmény a repülés... |
Összeborzongott.
- Olyan furcsa lehet átlátszó tagokkal repülni! Én félnék! Úgy szoktam meg, hogy látom a szárnyaimat! Bár gondolom Te nem így vagy ezzel....Sokat repülsz? Én nagyon szeretek repülni....de nem mehetek messze a víztől....Nagyon fontos nekem a Víz - fejezte be csendesen. |
-Nos, annak is nevezhetjük, igen.-bólintott. |
- Óh, tudsz repülni? - kérdezte elámulva.
- Szellemszárnyas vagy? - kérdezte a ménre meredve. |
Bólintott.
-Velem is ez a helyzet...vándorlok, néha szárazföldön, néha levegőben... |
- Kószálok - felelte vállvonogatva.
- Nincs semmi különösebb célom. |
-Örvendek.-biccentett mostmár újra jókedvűen.
-És mi szél hozott erre, Amaltea?-kérdzte, habár ezt Amaltea is kérdezhette volna tőle. |
- Amaltea vagyok! - mutatkozott be könnyedén és lelkesen. |
Kicsit megkönnyebbült, mikor látta, hogy az idegen nem futott el, magában pedig átkozta saját butaságát.
-Üdv!-törte meg a csendet.
-Agrenost vagyok. Benned kit tisztelhetek meg?-kérdzte udvariasan. Mostmár nem akart rossz benyomást kelteni. |
Riadtan kapta a fejét az előcsörtető lényre. Aztán megnyugodott, hisz láthatóan nem egy sötét lény volt a zajongó, csak egy hozzá hasonló lény.
A fiatal kanca bátortalanul mosolygott az álldogálóra, miközben azon törte a fejét, hogy most mi lesz. |
Szinte berobbant a tó partjára, mintha valaki üldözné.
De nem...egyszerűen csak jókedve volt. Kicsit lelassított, mikor meglátta az idegen pegazust.
Egyelőre csak állt a parton, és figyelt, hogy a kanca észrevette-e őt. |
Kíváncsian kiügetett a partra és alaposan körülnézett. Aztán elégedetten felsóhajtott, és elmosolyodva inni kezdett.
'Nem bánom meg az ideköltözést!' gondolta vidáman, azzal igazgatni kezdte szárnyait. |
Bólintott.
-Azt tudnod kell,hogy arrafelé nagyon nagy a tömeg és van amikor ellenségesek is a lények.-mondta.Majd megérintette vállánál társát és oda teleportáltak... |
- Nos,mivel nem ismerem a vidéket,jobb lenne,ha vezetnél. - mondta |
Vállatvont.
-Menjek veled vagy elég ha egyedül oda teleportállak? |
- Hát... - bizonytalanodott el - Fogalmam sincs.Talán a fővárosba.Hátha ott el tud valaki vezetni a Fekete városba. |
-A fővárosba vagy csak a vidékre szeretnél menni?-kérdezte. |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|