Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 11:51 - |
*Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Kisétált a tóhoz, ami a fenyőerdő mellett helyezkedett el. Megállt a tó partján, lehajtotta fejét, és inni kezdett annak vizéből.* |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Amolyan "hála az Égnek" szerűen felsóhajtott.
- Akkor vezess.Gondolom hosszú lesz az út... |
-Igen.A gazdám sokat mesélt róla.És tudom merre van.-mondta. |
Kicsit elkeseredve nézett,majd összeszedte magát.
-Ha te sem és én sem tudjuk merre van,abból nem fog kisülni semmi jó. - gondolkozni kezdett,majd újra szólt - És a Boszorkány Vidéket ismered? |
Ott még nem jártam de szívesen megnézném azt a helyet.....-mondta. |
- Az még maradjon az én kis titkom.Előbb lássuk tudsz-e nekem segíteni. - közelebb lépett - A Sötét várost keresem.Ismered? |
Talán.Mit keresel? |
- Nos,ami azt illeti nem igatózán vagyok vándor.Tény,hogy néha itt-ott felbukkanok,de nem nevezem magam annak. - kis csend után folytatta - Igazából most egy legendás kincset keresek.Mivel te vándor vagy,gondolom el tudsz igazítani, vagy tévedek? |
-Igen.Te? |
"Na jah.A szél.Mindjárt gondoltam,hogy nem az ufók hoztak" - gondolta - "Mindenki ezzel jön itt nekem.Elég gyerekes.Na de mindegy."
- Vándor vagy? -kérdezte |
Felnézett.
-Igazándiból magam sem tudom.De amúgy pontosan az.A szél.-mondta. |
Egy ideig fürkészően nézte a pegazust, //mint a képen :)// majd ivott még pár kortyot és így szólt:
- Mi szél hozott erre a vidékre? |
-Aha.-mondta és korgyolt még 1-et aztán leszállt legelni. |
- Ombre. - mondta röviden |
-Ki vagy?-kérdezte.Ő is bemutatkozott.... |
- Üdv. - mondta kicsit közönyösen,de azért udvariasan meghajolt |
Ő is felkapta a fejét.
-Üdv!Gibraltár vagyok.-mondta és megbiccentette a fejét. |
Felkapta a fejét az ivásból.Jól megnézte a pegazust,de nem szólt semmit.várta,hogy előbb ő szóljon. |
Gibraltár gyorsan repült majd belefékezett a vízbe.Fölötte lebegett majd fejét lehajtotta és ő is inni kezdett. |
Nyugodtan ballagott az erdőben.Fülelt a madarak énekére, a fenyők susogására,a szél suttogására.
Hirtelen megpillantotta a kristálytiszta tavat.Boldogan ügetett a partjára és mohón kezdett inni,mivel már nagyon szomjas volt. |
Maszat elmosolyodott és megpuszilta Altinájt.Szkártó mellé állt és figyelte Altináj mutatványait.De Argento megelőzte....
Argento odaszaladt Altinájhoz.
-Játszunk?-kérdezte boldogan. |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|