|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.19. 20:15 - |
 Galbatorix a hatalmas Város felett állt.
Legalábbis, ő így érezte a torony ablakának párkányán.
Lazán megfordult, és nézte kicsit az elétáruló látványt: a fátyolos-fügyönyös falú, szőnyegekel bélelt szobában csaknem mindenütt párnák pöffeszkedtek.
A legnagyobbon, amin egy sárkány is elfért volna, egyetlen lény feküdt.
Egy alig derengő, fehér lény. Úgy feküdt, mintha soha többé nem akarna felébredni. Homlokköve seszínű volt, és néha kavargott, majd újra kihunyt.
A föléhajló, leginkább rémre emlékeztető kanca suttogása betöltötte a szobát. Ahogy a suttogás néha felerősödött, úgy kezdett a homlokkő változni.
A suttogástól, bár Galbatorix már régóta ismerte a csontmaszkos lényt, most is kirázta a hideg a csődört.
A hangok egyáltalán nem tűntek eviláginak. Igaz, hogy a tulajdonosuk épp varázsolt, és önmagában sem volt evilági, de ahogy a hangok csaknem kicsalták a lelkét simításukkal, hogy kövesse őket, hogy hagyja abba a fejtörést és borzongást, és olvadjon fel a csodás, súlytalan táncban....Galbatorix ellen tudott állni, de nem kedvelte mindezt. Túl idegen volt őtőle! Épp ezért kellett neki Vanwa Vala. Tudta jól, hogy a kanca nem ártana neki, most is legföljebb szórakozik, ugyanakkor sosem tudta megzokni ezt a hatalmat. A suttogás erősödött, halkult, hullámzott a szobában, szavak nélkül szólt, és Galbatorix tudta, hogy hat.
 Vanwa Vala megrázta a fejét, és kissé visszahúzódott.
- Mi az?! - hörrentett feszülten, és előrelépett.
- Nem tudom felébreszteni...Nagyon gyenge.....Nem is látom értelét próbálgatni..... - mondta, aztán egy csaknem elrejtett tálhoz lépett, ami a párnák közt lapult.
Ivott belőle, majd elnyúlt Lilina mellett.
- Miért nem hagyjuk csak úgy itt? Hadd pihenjen. Mi baja lehetne itt? Gyerünk innen! - mondta a fehér lényre pilantva, méricskélve őt.
Könnyedén és lesajnálóan nézett a csődörre, elnyúlva a párnáján.
- Galbatorix, ne bolondozz! A kancának szüksége van rám. Megtehetném, igen, megtehetném, hogy hagyom kiszakadni a testéből, és aztán visszaparancsolom. De annyira gyenge, hogy történhetne tragédia! Mellesleg: amíg jó helyen van, addig ottmaradjon, ahol van az a lélek! a helyén! Ez nekem minden erőfeszítést megér....
Sötéten elvigyorodott.
- Ez éppolyan erőfeszítés, mint az én álhatatosságom, hogy végre hozzámgyere!
Nagyot, reményvesztettet sóhajtott.
- Galbatorix.....ezt már sokszor megbeszéltük.........
- És még mindig nem értem a választ! - dobbantott.
Türelmesen pillantott a lényre.
- Kár lenne egy ilyen szép, gyümölcsöző, észérveken és érdekeken logikusan alapuló szövetséget bolond érzelmekkel tönkretenni!
Horkantott.
- Bár lehetnénk épp őszinték is: nem vagyok bolond! Tudom jól, hogy sosem bíznál bennem, és Te is tudod, hogy én sem igazán benned! Régóta ismrjük egymást, és mikor egymást védjük, akkor is szemeket növesztünk hátul! Akiket érdekek hajtanak, megértik egymást, tehát tudhatnád, hogy ez minden lenne, csak nem helyes döntés! Csak azért, hogy szilárdabb legyen a szövetségünk, meg hogy jobban szemmel tartsuk egymást a közelség miatt.....tudod jól, hogy az lenne a vége, hogy valaki ki- aztán meg felhasználná a másikat....és valószínűleg egymásnak menénk. Könnyeb meggyilkolhatóság....ez nem indok egy házassághoz! Mellesleg...mondj szentimentálisnak, de nem tartom etikusnak sem, hogy nem szerelemből-szeretetből házasodjunk.....Igaz, hogy nekünk idegen az etika, de ez az én elvem, és tartom magam hozzá! Azért egy dologban igazad volt - gonoszul elmosolyodott - ideje menni! Indulj!
Morrant, aztán nem vágott vissza azzal, hogy talán ideje másik szövetségest keresni, és erre Wizarde, Vanwa tagadott "lánya" épp megfelelne.
Sagulon, akit meg Vanwa elfogadott, jó lenne harcosnak...Bár ő hű Vanwához...
Megrázta a fejét.
Nem. Wizarde még Vanwánál is idegesítőbb. Jobb megmaradni a bejáratott módban...
Egyelőre......
Kilépett az ajtón, amit súlyos függönyök takartak, és vissza sem nézve elindult.
Kiérve a toronyból, ahol Vanwa elszállásolta védencét, elvegyült a szürreális város szürreális tömegében. |
[593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 - Persze! Gyere!
Aztán visszamászott az ágyába. |
 Örült amikor meghallotta a fiatal csődört.
-Bemehetek hozzád?-kérdezte. |
Felismerte a nyerítést, és odavánszorgott az ablakához.
- Jezzy! - lelkendezett, mikor kiszúrta a kancát. |
| Halkan nyerített.Tudta ,hogy Sharo meghallja. |
Fáradt sóhajjal nyúlt végig az ágyán, és kibámult az ablakon, ami felette nyílt.
|
| A kórház előtt állt és várt türelmesen.Hallotta a hangokat.Örült annak , hogy Sharo-ban igazi barátra lelt. |
A sötét mocsár vize alaposan összekuszálta a fejében a dolgokat, de már kezdett javulni. Örült, hogy bátyja sok időt tölt vele, de bosszantotta, hogy nem beszél Jezzyről.
Ma is erről folyt köztük a vita, és Sharo új, kitartó énje ezúttal is előtört:
- De nem viselkedhetsz így valakivel, aki kedves volt velünk! És megmentette az életemet! Kegyetlen, nem értelek! azt hittem Benned az ész döntő! Jezzy már rég megszolgálta a bizalmat!
 - Illogikusan viselkedik! Arról nem is beszélve, hogy nem való nekünk útitársul!
- Honnan tudod?! Eddig is kitartott mellettünk, pedig el kellett volna mennnie, ha olyan, mint a többiek! Légy vele kedves!
- Ah! Hagyj már!
- Nem hagylak! Igenis elvárom, hogy Jezzyvel rendes légy! Azt akarom, hogy velünk maradjon! Ő volt az első, de nem akarom, hogy az utolsó is legyen!!! Azt akarom, hogy maradjon!
- Ne húzd fel magad! - kezdte csitítani öccsét.
- De igenis! Í......heh......ígérd meg!!! - kelt ki magából, és kezdett szédelegni.
- Rendben, rendben! De téma lezárva! - mondta, azzal visszalökte az ágyába Sharót, és mérgesen kidübörgött. |
| Elindult a kórház felé de amikor meglátta Kegyetlent tudta ,hogy Sharo még bent van.Tovább sétálgatott. |
| Lassan sétálgatott.Egyedül.Gondolatai cikáztak. |
| - Jó! - kiáltotta a kanca után, azzal szélsebesen vágtázni kezdett kifelé a térről, végig a széles utcákon. |
-Minek van bűntudatod??????Te küldtél el.Én elmentem.-mondta és tovább ment.
-És én se tehetek arról ,hogy Sharo bajba került.És erről csak az a hülye varangy tehet.-mondta és faképnél hagyta. |
Kis ideig megkövült arccal álldogált egy helyben, tanácstalanul, aztán elügetett egy teraszhoz, ahol remélte, hogy kiszellőztetheti a fejét.
'Én nem kértem, hogy velünk jöjjön! Sőt, azt akartam, hogy ne jöjjön! Arról volt szó, hogy csak a városig kell kibírnom! Erre jön utánunk! Minek?! MINEK?! Mit akar egy ilyen kanca itt?! Igen, menjen el!!!! Sharo így is bajba került!'
Dühösen ágaskodni kezdett, nyerített, toporzékolt, szétrúgott egy míves oszlopot, és elment a szökőkutakhoz.
- Hé Te! Engem nem érdekel az élettörténeted, mert nem én tehetek róla! És nem tudom mit akarsz tőlem, mert tudtad jól, hogy vad vagyok, és most nem lesz bűntudatom miattad! - mondta azonnal a kancának mogorván, mikor ráakadt. |
-Már én sem tudom miért vagyok itt.-mondta.Mjad elindult.
-Annyit mondj meg neki ,hogy üdvözlöm.-mondta és elügetett.
-Ja és volt egy bátyám.Sosem foglalkozott velem.A szüleim elhagytak.A bátyám mindig vert.-mondta és elment a szökőkutakhoz. |
- Azt hiszed nem tudom?! De bolond vagy!
Tovább akart menni, de csak megállt, és egy fokkal nyugodtabban újra megszólalt:
- Az én öcsém! Az én felelősségem! Most pedig baja esett! Neked van testvéred, akire vigyáznod kell?! Akiért felelős vagy?! Van egyáltalán valakid?! Vagy csak úgy hozzácsapódsz mindig másokhoz, és az idegeikre mész, aztán nagy könnyekkel közlöd, hogy nem te tehetsz a bajról?! Sharóra nekem kell vigyáznom, és Neked fogalmad sincs erről!!! Nem tudod milyen! Minek jöttél egyáltalán velünk?! Heh? Minek?! |
Kérdően nézett Kegyetlenre.Majd megszólalt.
-Nem én tettem.-mondta. |
Hamarosan visszaértek a város tisztább részeibe, ahol Kegyetlen elvitte egy kisebb, ragyogó kövekkel diszített házba öccsét.
Alig pár perc múlva jött is ki. Egyedül. |
| A kanca kicsit megnyugodott és utánuk teleportált és ment Kegyetlen tempójában. |
Kicsit magához tért, és csak azt látta, hogy távolodnak Jezzytől, aki megmentette őt.
Aztán látta, hogy kinek a hátán lóg és utazik, így könyörgőn ennyit nyögött ki:
- Kegyetlen! Ne....ne hagyjuk itt!
Dühösen horkantott, és mérgesen nézett öccsére, de a hangja megijesztette.
Megállt és viszafordult a kanca felé.
- Na mi van?! Jössz vagy sem?! Nem én kértem, hogy gyere! Te akartál jönni! Akkor most gyere vagy maradj, nem érdekel! |
| Nem tudott mozdulni.Egyszerüen maga elé nézett.Menni akart de nem tudott mozdulni.Kegytlen őt vádolta.Csak egy helyben állt. |
- Sharo! - kiáltotta és riadtan a félájult csődörhöz ugrott.
Nem válaszolt a lény, így csak a hátára kapta, dühös pillantást vetett a kancára, és vágtázni kezdett elfelé. |
[593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Galbatorix a hatalmas Város felett állt.
Vanwa Vala megrázta a fejét, és kissé visszahúzódott.
- Persze! Gyere!
Örült amikor meghallotta a fiatal csődört.
- Illogikusan viselkedik! Arról nem is beszélve, hogy nem való nekünk útitársul!