|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.01. 15:05 - |
 A meleg, puha homokon sétált és elnézegette a furábbnál furább növényeket, amik a homokon nőttek. Pár lépésnyire a mező tiszta, dúsfüvű volt, de Amarrusnak ez tetszett. Maga sem tudta miért. Talán mert a buckák közt meghúzódhatott, és őt nem vehették észre, míg ő bárkiről tudhatta, hogy közeledik.
Vagy csak úgy..... |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
Stripe-ék távolabb kerültek a pártól, így Anzixban lassan feloldódott a feszültség, és halkan Shery fülébe súgta:
-Szeretlek... |
 Újra megcsókolta a mént. |
Boldogan fogadta a csókot. Már első ltásra Sherybe szeretett, de mindeddig azt hitte, hogy álma nem fog valóra válni.
Mosolygott és visszacsókolt. |
| Shery megcsókolta Anzix-ot. |
Most rajta volt a zavarba esés sora. Nem gondolta volna, hogy ilyen valaha is történni fog vele... Judyra nézett, és visszapuszilt, még mindig tökéletes zavarban.
Shery szemeibe nézett. Hirtelen mintha leblokkolt volna...végül pár lépéssel közelebb ment hozzá, közben szemét még mindig Shery-n felejtve. |
| -De!-mondta.Judy egy puszit nyomott Stripe arcára.Majd ügetni kezdtek.Shery szembe lépett Anzixal. |
Meglepődött, és elpirult, de egyáltalán nem bánta a puszit... Lopva Stripe-ra mosolygott, aki alig tudta elrejteni vigyorát.
'Menj.' intette fejével. Anzixnak nem kellett kétszer mondani. Shery felé fordult,és lépésben utána indult.
Vidáman csóválta a fejét, és Judy mellé ügetett.
-Jól mutatnak együtt nem?-kérdezte tőle bujkáló mosollyal az arcán. |
| Elpirult majd közelebb ment Anzix-hoz egy puszit nyomott az arcára és keresett egy kis vizet. |
Bólintott.
-Értem.-mondta röviden.
Közben mindketten kiugrattak a gömbből, hiszen odakint már nem volt meleg. Sőt... már alkonyodni kezdett.
-Ilyenkor imádom a rétet.-szólt élvezettel teli hangon.-Nyugodt hely, csodás kilátás...no és persze csodás társaság!-tette hozzá és rámosolygott Sheryre. |
-Az előző uti társaink vissza jöttek.Őket látogattam meg.-mondta. |
-Szervusz Shery!-köszöntek a kancának egyszerre.
-Örülök, hogy ilyen hamar visszajöttél.-mondta neki.-Hol voltál egyébként?-kérdezte.
Ő is biccentett Sherynek, majd, visszafordult Judyhoz.
-Az én elemem jég. Anzixé pedig-mutatott barátjára, aki szemlátomást nem is figyelt rájuk- szél. |
Shery jött vissza.Nagyot nyerített hugának majd együtt beugrattak a vízbuborékba.Megbiccentette a fejét üdvözlés ként.
-Jó újra itt.-mondta Sher. |
-Ti milyen eleműek vagytok?-kérdezte és már lecsorgott fejéről a vízmaszk.
-Jó lenne valami vizesebb helyre menni.-mondta majd kiugratott a gömböl és a távolt kémlelte. |
Csodálkozva pislogott Judyra, majd motyogva megjegyezte:
-Én már lassan semmin se lepődök meg.
Stripe nevetett barátja megjegyzésén, de azért ő is megvizsgálgatta Judy vízmaszkját.
-Mindig is csodáltam a víz eleműeket...-mondta a kancának mosolyogva. |
Vízmaszkot készített saját fejére. |
Ők is nevetni kezdtek.
Végül sikerült abbahagynia, és mos felfelé kémlelt. A vízen keresztül is tisztán látta, hogy a Nap már nem süt olyan forrón.
-Jó hírem van: vége a kánikulaidőszaknak. Pár óra múlva a Nap helyét átveszi a Hold.-mondta. |
Felnevetett.
-JÓ MI!-kacagott. |
-Szóval ezt te irányítod! Hát persze, hogy is lenne másképp...-mondta.
Mosolygott Anzixon, mert tudta, hogy magától úgyse jött volna rá, és most az okosat játssza. Szarvát hirtelen ötlettől vezérelve a gömbhöz érintette, mire annak vize hidegebb lett. Bólintott.
-Mostmár én is értem. |
-Csak akkor nem szilárd az oldala ha azt akarod.-mondta.
|
Anzixék, mint valami közönség, érdeklődve nézegette a gömböt. Stripe ocsúdott fel előbb.
-Meg fogom kérni az egyik víz elemű társam, hogy próbálja ki...-mosolygott.
-Érdekes...-motyogott magában Anzix.-Az alja szilárd, de a fala tiszta víz...hm... |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A meleg, puha homokon sétált és elnézegette a furábbnál furább növényeket, amik a homokon nőttek. Pár lépésnyire a mező tiszta, dúsfüvű volt, de Amarrusnak ez tetszett. Maga sem tudta miért. Talán mert a buckák közt meghúzódhatott, és őt nem vehették észre, míg ő bárkiről tudhatta, hogy közeledik.
Újra megcsókolta a mént.
