|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 22:51 - |
 Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
'Itt jó lesz.' Finoman leengedte Razort a fűre úgy, hogy kényelmes lehessen és a vizet is elérhesse. A lánggömb ellobbant és eltűnt.
-Hát, öcskös, jó pihenést. Még látjuk egymást. Aztán meggyógyulj! - mormolta még mindig ájult társának. 'Túl gyenge. Még egy kutya is kivégezhetné így' gondolta keserűen. Így húzott köré egy mágikus kört, ami megvédi az ártó szándékoktól, de csak addig létezik, míg a belezárt egyénnek szüksége van rá, majd nézte egy darabig. 'Megmarad.'
Azzal széttárta szárnyait és vissza-visszanézve tovatűnt az égen. |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 A kanca nem szólt, csak a sötétedő tájat böngészte.Már mindketten kezdtek elveszni a homályban, mikor Valkyrie dobbantott és egy párszáz szentjánosbogár kezdett világítani.... |
 Fejet hajtott a kanca előtt.
-Üdv!-mondta és ő is ovott. |
Valkyrie felkapta a fejét.
-Üdv!-mondta majd ivott tovább. |
| Halkan nyerített a kancának jelezve ,hogy társasága van.. |
| Valkyrie nyugodtan sétálgatott a parton.Nézte a néha elúszó halakat, és a hallgatta a békák énekét.Sötétedett.Valkyrie megállt és ivott pár kortyot... |
| Moridor nem izgatták a történték.Sebei már rég beforrtak. |
 -A Kristályhegynél vannak!-kiáltotta.
(oda is reag) |
 Követte. |
-Gyere!-kiáltott és repülni kezdett.
-Ha sietünk még időben oda érünk.Bár van velük egy farkas.Ő jó szándékú.Védi őket de az ő ereje se tart örökké.-mondta és gyorsabb iramba repült. |
| - Komolyan? - csillant fel szemében a remény - És pontosan merre találom? |
| -Én nem de egy pegazus csődör akivel egy a gazdánk azt mondta ,hogy látott két csikót.Repüléssel innen nem messze.-mondta. |
- Üdv. - mondta,mikor már a mén elé ért.
- Bocsáss meg,de nem láttál a közelben egy pegazus csikót? Hasonlít rám,de vannak fehér csíkjai. |
| -Üdv!-káltott a kancának aki már felé futott. |
Nyerítést hallott.
'Talán tud segíteni.' - gondolta
A mén felé vette az irányt. |
| A vágato kanca szembe jött vele.Nagyot nyerített ,hogy hallja.Remélte ,hogy télleg meg hallja őt. |
Eszeveszettül vágtázott a parton,gondolataiba mélyedve.
'Hogy lehettem ennyire ostoba?! Ilyen felelőtlen?! Oh,istenem! Ha baja esik,azt sosem bocsájtanám meg magamnak!'
Őrült tempóban haladt,és keresett tovább. |
| al-Hattal a forrás melett állt.Nézelődött. |
 *Hitetlenkedve nézett a csődör után. Nem akart hinni a fülének.
Néhány percig megmerevedetten állt, majd ő is elvágtatott.* |
 Hirtelen megmerevedett.
A vízre pillantott.
Szemei hatalmasra tágultak, és felhördült.
- Megtámadták a cseppkőbarlangot!
Felágaskodott, és hatalmasat nyerített.
Aztán a kancára nézett. Nagyon keserű lett a szája.
- Bocsáss meg, de ahogy mondtam: a nevem kötelez. Mennem kell segíteni.....Remélem, látlak még!
Meghajolt a kanca előtt, azzal rohanni kezdett a sűrűbe. |
*Isabell felemelte fejét és Fejedelem szemébe nézett.
Őszinte, tiszta lelket látott benne.
Maga sem tudta miért, de zavarba jött. Gyorsan elpillantott egy másik irányba.* |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
A kanca nem szólt, csak a sötétedő tájat böngészte.Már mindketten kezdtek elveszni a homályban, mikor Valkyrie dobbantott és egy párszáz szentjánosbogár kezdett világítani....
Fejet hajtott a kanca előtt.
-A Kristályhegynél vannak!-kiáltotta.
Követte.
*Hitetlenkedve nézett a csődör után. Nem akart hinni a fülének.
Hirtelen megmerevedett.