|
Témaindító hozzászólás
|
2006.10.29. 12:49 - |
 Kártesz a hegyoldalakon sétálgatott.Csodálta ezt a csillogó helyet.Tetszett neki a sok varázserejú kristály, ami felett nem létezett erő.Gyönyörködve sétálgatott, de magányosan |
[433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Riadtan lépkedett hátrafele,mikor megpillantotta a nagy mént.Amikor megpillantotta szárnyait,minhta eddigi félelme szétfoszlott volna.
'Ő is pegazus!'
Megállt és kicsit kihúzta magát,legalább annyira,mint a mén.Így akarta megmutatni,hogy Ő is olyan,mint Ő.Várta az eseményeket. |
-Nyugi.-mondta teljesen higgadtan-Amúgy Konvistador vagyok.
-Nem láttam erre senkit.Eltévedtetek?-kérdezte. |
 Maracour nagyon fél hogy ki ez az idegen és alig mert válaszolni de gondolatban tudja hogy társa sem merészebb igy hát Maracour neki kezd
-Énn....n.nn Maracour vvvaggyok.ŐŐŐ....meg ittt Faithhhhh
Teeee kiii va...ggy???-kérdzete dadogva egy fa mőgé bujkálva |
Konvistador nyerített.A hatalmas mén a bokrok mögül csörtetett ki.Fel mérte a terepet.Furcsálta ,hogy 2 csikó egyedül van.
-Kik vagytok?-kérdezte és kihúzta magát. |
Továbbra is fülelt.Kíváncsisága nem hagyta nyugodni,odaballagott az egyik bokorhoz.Pár perc múlva meghallotta azt a hangot,amit Maracour is hallott.
- Már hallom! Már hallom! - szaladt sebesen társa mellé - De mi ez? |
-Akkor már halucinálok is
De a gondolat nem hagyta magát csillapítani
Akkor most tényleg meg fogok őrülni avgy valaki tényleg van ott?-kérdezte önmagától várva a választ |
- Tessék? Micsoda? - ébredt fel mély gondolataiból.Felállt és fülelt.
- Én nem hallottam semmit. |
Távolból egy halk nyerítés hallatszott Maracour felkapta erre a fejét és körbenézett de nem látott senkit csak a fálat,bokrokat és persze Faith-ot.
-Te hallottál valamit?-kérdezte Faith-ot
A gondolat nem hagyta nyugodni Maracourt és felált majd ugy nézett körbe de igy is csak a fák bokrok és a kiccsikó |
Bólintott,majd Ő is felsóhajtott. |
-Nem én nem.Tudod én kersek valakit.De azt nem mondhatom meg hogy kit
Sóhajtott eggyett majd lepihent kis lábaira de közben végig a bokrokat és fákat figyelte nehogy valaki megzavarja nyugalmukat |
Felsóhajtott.
- Rossz érzés ezt mondani,de ... eltévedtem.Tudod,Én a mamámmal jöttem ide a Birodalomra...Csak meg akartam nézni egy érdekes mókust és a következő pillanatban már nem volt mellettem.Egyszerüen felszívódott.Szaladtam,hogy megkeressem,de nem volt sehol. - csordult le egy könnycsepp a szeméből - Aztán hallottam egy nyerítést,de nem vagyok biztos benne,hogy az volt.Én pedig annyira megijedtem,hogy még inkább eltévedtem a menekülésben.Aztán jöttél Te. - nézett fel a kis kancára - Te is eltévedtél? |
Ő is lefeküdt mellé a bokor nyújtotta hűs árnyékba.
-Faith mondcsak mi történt veled, hogy igy le vagy gyengülve?
-Bennem megbízhatsz ígérem.Becs szó
Majd óvatosan lette a fejét kiscsikó lábaira |
Óvatosan előlépkedett a nagy fák közül,majd követte társát.
Körülnézett,majd bólintott.
Fáradtan lépkedett egy bokor hűsítő árnyéka felé és ott lepihent.Fejét lefektette a puha fűre,de nem aludt el,csak pihent. |
Amikor megérkeztek Faithel akkor Maracour egy nagyot szippantott az ismerős levegőbe
-Nos itt vagyunk!Tettszik?-kérdezte
-Itt pihenhetsz!Gyere üljünk le ott a fűben-mondta majd elindult a füves hegyoldal fele |
Kártesz leugrott a sárkány hátáról és ráhuppant varázs"szőnyegére", a kis felhőpamacsra.Kártesz nem volt egy nagy súlyú teremtés, mégis olyan rossz érzés volt neki, hogy valaki hátán ül és nem csinál semmit!A sárkány közelében maradt, nehogy valami baj történjen!Így lassanként a dombos erdőbe értek...
(reag a dombok közt nyugvó tó partjára) |
 Könnyedén suhant kissé lemaradva, néha szaltózva, vagy zuhanva-emelkedve egy-egy sort, mert nagyon élvezte, hogy végre újra repülhet, és elszabadulhatott a Kristály Hegytől.
Végül ráfeküdt a szélre, és csak pihengetve élvezte az utazást. |
 -Akkor legyen a dombos erdő.A felhők közt nem kapnánk levegőt.  -Mindjárt kiérünk a varázsból. Kapaszkodjatok!-és egy utolsó rázkódás, és Jégvihar már sokkal könnyebbnek érezte röptét.Az egész testében érezni lehetett az izmok mozgását, amik a szárnyakat működtették, mégis a sárkány olyan simán repült mintha a földön lennének. ....Így repültek a dombos erdő felé..... |
| -Most hova megyünk?-Kérdezte kíváncsian-Mondjuk a Dombos erdő?Ot még sosem voltam!Vagy a felhők közé?Ott sem voltam még!de ti hova mennétek?Kérdezte a többieket, mert nem akarta, hogy azthiggyék, csak magára gondol! |
Bólogatások helyett, most már molygott kicsit.
-Igazad van!Bár nem tudom mi folyt itt már jó hosszú ideje, de e fajta varázslatot nem érezni sehol!De menjünk innen, még mielőtt regerenálná magát.....-mondta mély hangján, azzal felrepült pár méterre a földtől, mégis öt emelet magasan lehettek Yasháék....-Maradj a közelemben.-szólt Torensznek-A varázs még a levegőben is hatásos kicsit..... |
Felrepült, és nagot sóhajtott.
- Köszönöm! - nézett a sárkányra boldogan.
- Ez a varázs nagyon erős! Nélküled sosem jutottunk volna ki!
Orra ide-oda járt, ahogy visszafordult a Kristály felé.
- És ez a varázs nem is volt mindig itt! - hörögte. |
[433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kártesz a hegyoldalakon sétálgatott.Csodálta ezt a csillogó helyet.Tetszett neki a sok varázserejú kristály, ami felett nem létezett erő.Gyönyörködve sétálgatott, de magányosan
Riadtan lépkedett hátrafele,mikor megpillantotta a nagy mént.Amikor megpillantotta szárnyait,minhta eddigi félelme szétfoszlott volna.
Maracour nagyon fél hogy ki ez az idegen és alig mert válaszolni de gondolatban tudja hogy társa sem merészebb igy hát Maracour neki kezd
Könnyedén suhant kissé lemaradva, néha szaltózva, vagy zuhanva-emelkedve egy-egy sort, mert nagyon élvezte, hogy végre újra repülhet, és elszabadulhatott a Kristály Hegytől.
-Akkor legyen a dombos erdő.A felhők közt nem kapnánk levegőt. 
-Mindjárt kiérünk a varázsból. Kapaszkodjatok!-és egy utolsó rázkódás, és Jégvihar már sokkal könnyebbnek érezte röptét.Az egész testében érezni lehetett az izmok mozgását, amik a szárnyakat működtették, mégis a sárkány olyan simán repült mintha a földön lennének. ....Így repültek a dombos erdő felé.....