|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.09. 17:05 - |
*A szökevények 1 óra menetelés után megálltak egy kicsit.
Zenit eloszlatta a mindent belepő sötétet, mielőtt még Asylon szóvá tette volna azt.
Komolya elképzelései voltak, hogy most mihez fog kezdeni, de mivel nem volt egyedül, nem is tudta, belekezdjen-e, vagy inkább mégse.
Tétován pillantott Asylon ködfelhőjéről Evenionra, majd vissza...* |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Nagyot sóhajtott, és átölelte Atlanticát.
-Kedvesem, miért sírsz?-súgta neki gyöngéden. |
Shannen befékezett Atlantica előtt nem engedte tovább menni.
-Segíts neki!-mondta Atlanticának aki csak most látta ,hogy eltört Sebastian lába.Még gyorsabb irámban vissza vágtázott szerelméhez.Majd egy varázsige után helyre állította Sebastian lábát.Még mindig sírt.
Az levegőbe rugaszkodott majd Vándor mellé repült.
-Üdv.-mondta mosolyogva.
-Én Shannen vagyok.Te?-kérdezte. |
Pillantása Atlanticára tévedt. Döbbenten látta, hogy sír.
-Mi...? Miért...hogy...-hebegte, és eszeveszett galoppba vágott. Szédült iramban próbálta utolérni, de nem figyelt, és hirtelen megbotlott egy kiálló gyökérben. Érezte, hogy eltört a lába. Elesett, és könnyes szemmel(egyrészt a fájdalomtól, másrészt Atlantica sírása miatt) a furcsa szögben eltört lábára nézett. Nem törődött a belé nyilalló fájdalomtól. Legszivesebben meghalt volna. |
Vissza tekintett a csődörre ekkor áthatta ,hogy sír.Egyre rosszabb és roszabb gondolatok cikáztak a fejében.Nem lasítottak. |
-Még soha senkibe nem voltam szerelmes.-suttogta, ahogy a vágtató kancákat nézte. Nem látta, hogy Atlantica sír.-De úgy érzem, ez az az érzés.-mondta még halkabban.
'Szeretem Atlanticát. Ezt a szívem már rég eldöntötte. De vajon ő is szeret-e? Vajon ha igen, nem fogja-e meggondolni magát. Akkor a vízbe ölném magam' ilyen őrült gondolatok cikáztak a fejében. |
Kinyitotta szemét és lábra patant.
-Gyere!-mondta Shannenek.És együtt vágtázni kezdtek.Szemeiből potyogtak a könnyek de galoppozott Shannen utána.
-Mi történt???-kérdezte Shannen.
-Majd elmondom!-mondta zokogva. |
 Elmélyedve nézegette a fényes csillagokat.Aztán a csődörhöz fordult.
- Szerintem ez kölcsönös. - mosolygott - Talán csak idegen az érzés vagy...vagy Te is arra gondolsz,amire Én... - ekkor elakadta aszava
Megpillantotta Ő is a pegazust,bár nem nagyon villanyozta fel. |
Összerezzent, egyrészt a kanca gondolatának meghallásától, másrészt idegen szárnyak suhogásától. Rögtön az égre kapta a fejét, de mikor látta, hogy csak egy pegazus, megkönnyebbült. Végignézte, ahogy egyenesen Atlantica felé száll.
'Biztos társak'gondolta magában. |
| Shannen a levegőt szelte mikor meglátta az ismerős kancát.Felismerte.Atlantica volt.Leereszkedett. |
A kanca tetette az alvást.De szemeit nem nyitotta ki.Érezte ,hogy a csődör elmozdul tőle.Hallota a szavait.
"Csak mi?"-kérdezte gondolataiban. |
Elmosolyodott. Valamiért nagyon jó érzés volt neki, hogy Atlantica mellette fekszik. Vándorra nézett, aki tőlük nem messze állt, és a csillagokat nézte. Bűntudata támadt, hogy nélkülözik a mént, ígyhát olyan óvatosan,ahogy csak lehet kimászott a kanca mellől, Vándorhoz ügetett.
-Olyan furcsa érzés ez...-suttogta neki.- Úgy érzem, szeretem Atlanticát csak...nem tudom.-mondta szaggatottan. Úgy érezte Vándorban megbízhat és nem fogja kinevetni. |
Felébredt.Hozzábujt a ménhez és újra elaludt. |
Csodálkozva nézett Atlantica után. Láthatóan elpirult, de egyáltalán nem bánta a dolgot. Ő egyáltalán nem volt álmos, mégis a kancától nem messze lefeküdt, és a csillagokat nézte. Közben száguldozó gondolatait igyekezett rendbetenni. |
-A huga vagyok.Sokszor felhúzom.Meg sokszor kelett megmentenie éles helyzetekből.-mondta mosolyogva.Egy puszit nyomott a csődör arcára majd vissza feküdt a fűbe és mély álomba merült. |
-Hogyhogy?-kérdezte csodálkozva. Valahogy nehezn tudta elképzelni, hogy ez a kedves kanca bárkineek is gond lenne. |
.őőőőő.nem mindig...-mondta akadozva.
-Néha nagy gond vagyok neki.-mondta. |
Sebastian Atlantica első mondatán kicsit megakadt, de gyorsan napirendre tért fölötte.
'Vagány kanca, annyi szent.' mosolygott magában.
-A bátyád örülhet, hogy ilyen húga van.-jegyezte meg. |
-A bátyám a szart keveri de álandóan.-mondta.
-Siettem mivel Ő is miindig kiált értem.-mondta. |
Mosolya egy pillanatra még szélesebb lett.
- Egyébként miért hagytál itt minket? Olyan gyorsan eltüntél,szó nélkül... |
-Én is!-mondta. |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elmélyedve nézegette a fényes csillagokat.Aztán a csődörhöz fordult.