|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.09. 17:05 - |
*A szökevények 1 óra menetelés után megálltak egy kicsit.
Zenit eloszlatta a mindent belepő sötétet, mielőtt még Asylon szóvá tette volna azt.
Komolya elképzelései voltak, hogy most mihez fog kezdeni, de mivel nem volt egyedül, nem is tudta, belekezdjen-e, vagy inkább mégse.
Tétován pillantott Asylon ködfelhőjéről Evenionra, majd vissza...* |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 Elmosolyodott.
- Örülök,hogy visszatértél. - mondta a kancának |
-Persze...-láthatóan zavarba jött a kérdéstől. Magában átkozta magát, amiért ennyire megriadt a kanca hirtelen távozásától.
'Miért rémültem meg annyira? Tiszta hülye vagyok...' de továbbra sem nyugodott meg teljesen. |
-Miért ne jöttem volna vissza?Csak a bátyám már megint balhézott-mondta. |
Kis idő múlva Sebastian felkapta a fejét. Mikor a vágtató kancát felismerte, összemosolygott Vándorral és Atlantica elé futott, és nagyot nevetett.
-De jó hogy újra itt vagy! Azt hittem, nem jössz vissza... |
Hirtelen egy vágtató kanca tünt fel a fák között. |
A pegazus mellé lépkedett.Legszivesebben mondott volna neki valamit,ami megnyugtaja,vagy csak egy kicsit is felvidítja.Végül csak ennyit súgott a fülébe:
- Ne aggódj! Vissza fog jönni.Visszajön hozzád. |
Nem volt ott de remélte ,hogy hallja gondolatait.
"Vissza fogok jönni de a bátyám nagy gondba került.Próbálok minnél elöbb vissza jönni"-gondolta és remélte ,hogy hallja. |
Döbbenten meredt a kanca után.
-Atlantica! Hová mész?-de ő már nem hallotta...
'Miért ment el csak úgy? Ha legalább elköszönt volna...' Sebastian szomorúan leszegte a fejét. Úgy érezte, máris hiányzik neki... |
Félúton megállt.Majd bevágtázott az esőerdőbe és eltünt végleg. |
-Nekem nincs.Szerintem vissza mehetnénk aludni.-mondta és vissza ügetett a fühöz.Kohelein követte. |
-Mindenesetre jól rám ijesztettél.-mondta Koheleinnek, de már nem gyanakodott vele szemben. Majd Atlanticához fordult.
-Nincs semmi bajod? |
 -Nyugi régóta várom ,hogy újra szárazföldre léphessek.
Felállt.
-Ki vagy?-kérdezte a pejt
-Hosszú!-mondta Kohelein. |
Sebastian még mindig értetlen volt. Száját kinyitotta, majd becsukta. Végül Vándorra nézett.
-Idejöttünk a tóhoz, mikor ő-mutatott a csődör felé- és egy fekete kanca megjelent a víz alatt. Atlantica utánament...én már csak azt láttam, hogy együtt kiügettek a vízből.-mondta neki. |
Atlantica alá bukott és a hátán kihozta.
-Én Kohelein vagyok.Engem a tóba zártak kb 12000 évvel ezelött.A fekete kanca csak egy illuzió.-mondta. |
Riadtan felkelt és sebesen a többiekhez ügetett.
- Mi folyik itt? |
-Ki ez?!-hőkölt hátra a döbbenetből. Azt hitte, a pej mén csak a vízben létezik.
-Ki vagy te?? |
-Mi történt?-kérdezte riadtan aztán emlékezett.Beljebb hajolt és megint meglátta a pej mént.
-Sebastian tudnom kell miért van ott az a pej ló neked a víz az elemed.Te ki tudnál hozni onnan.-mondta és most lemerült.
Amikor Sebastian a víz fölé hajol láthatja mi történik oda lent.
Atlantica körbe nézett és csak feketeséget látott.Aztán meglátta a pej csődört.Közeledett felé.Atlantica hátrál.Neki ment a fekete kancának.Riadtan megfordult.A pejnek a szemében látta ,hogy félti.
-Juttas ki!-mondta a pejnek.Mire mind a két lény kijutott.A pej és Atlantica.Kiügettek. |
Sebastian úgy érezte mintha zsibbadna...aztán hirlen elrántotta fejét a fekete kancáról, és riadtan Atlanticára nézett.
-Atlantica! Gyere vissza! Hipnotiál!- de mintha csak a falnak beszélt volna. Sebastian mérges let a tóra... az mintha ellene fordult volna, még egy kis sodrás is vitte a kancát a víz mélye felé. Még egyszer kiáltott neki, de mikor még mindig semmit nem reagált, cselekedett. Beljebb gázolt, és a kanca elé végott. Rémülten látta, hogy csak a szeme fehérje látszik: nekirontott a kancának és teljes erejéből a partra kezdte tolni. Mikor már csak a patája volt a vízben, Atlantica szeme visszaváltozott. Sebastian zihálva néett rá. |
-Miért?-kérdezte és a pej csődör is intett neki ,hogy merüljön le.De az a pej hipnotizálta.Atlantica egyre bejebb és beljebb ment. |
Sebastian ebből smmi se látott, ő azzal volt elfoglalva, hogy a saját tükörképe helyett egy fekete kanca körvonalai rajzolódtak ki. Az unikornis rámosolygott, és Sebastian úgy érezte, valami nem stimmel.
-Atlantica...ki kéne mennünk a vízből.-szólt, és egyre nyugtalanabbul nézte a fekete kancát, aki most fejével intett neki, mintha azt mondaná:
'Gyere le hozzám!' |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elmosolyodott.
-Nyugi régóta várom ,hogy újra szárazföldre léphessek.