|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.09. 17:05 - |
*A szökevények 1 óra menetelés után megálltak egy kicsit.
Zenit eloszlatta a mindent belepő sötétet, mielőtt még Asylon szóvá tette volna azt.
Komolya elképzelései voltak, hogy most mihez fog kezdeni, de mivel nem volt egyedül, nem is tudta, belekezdjen-e, vagy inkább mégse.
Tétován pillantott Asylon ködfelhőjéről Evenionra, majd vissza...* |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
-HAHA!Te se tudsz repülni.Mi a földre vagyunk teremtve.-nevetett.Majd vissza fröcskölt. |
 Vándor alig látott ki a nagy csobbanás által keletkezett hullámból,ami rájuk zúdúlt.Fuldoklás szerű köhögés tört rá,amit alig bírt legyűrni a közbeni nevetése miatt.
- Na várj csak! Majd megtanítalak Én mindjárt repülni!
Ő is beleszökkelt a vízbe és a kancát kezdte fröcskölgetni. |
Atlantica teljes erejéből galoppozott a csődörök felé majd a tó partján elrugaszkodott.
-Most én is repülök!!!-ordította majd egy jó adag vizzel lefröcskölte őket. |
Sebastian akaratlanul is meghallotta Vándor gondolatát, és magában mosolygott.
'Lehet hogy igaza van...'gondolta, majd ő is odaügetett szeretett kis tavához, és nagy élvezettel inni kezdett, közben a kanca lelkesédését figyelve.
'De azért örülök, hogy tetszik nekik a hely...' |
-Hát nem is tudom.-mondta gyanús arcal.
-TETSZIK!!!!!!!-mondta és kirobbanó erővel szó szerint galoppozni kezdett.Gyalogkakukkra emlékeztetett.
Majd egy távoli ponton megállt.
-Király!-Ágaskodott majd egy kisdomb tetejéről figyelte az eseményeket. |
A kanca viccelődésein egészen elmosolyodott.
'Micsoda szeleburdi kanca.' - gondolta,majd jót nevetett gondolatán.
Mikor megérkeztek körülnézett.
- Mesés hely! Gondolom ez is a táj amolyan relytett szépsége.
Közelebb lépkedett a tóhoz és finoman inni kezdett. |
Sebastian is nevetett.
-Jéé tényleg!-mondta viccesen majd jobbra fordultak, és hirtelen eléjük tárult a csinos kis tó. Sebastian lefékezett.
-Megjöttünk! Na, milyen?-kérdezte Atlanticát és Vándort.
-Kis koromban gyakran jártam itt...-nosztalgiázott. |
-Barna medve!-nevett. |
Sebastian Atlantica után galoppozott, de mikor a kérdést hallotta, kicsit lelassított.
-Hm... nem is tudom.-mosolygott.-Fura egy kérdés... passz! |
-KIRÁLY!!!!!!Menjünk oda!-mondta azzal galoppozni kezdett.Vágta közben megkérdezte Sebastian-tól:
-Mi az.Barna,szőrös és ha felizgatják feláll.Na?-mondta. |
Elfojtott egy nevetést Atlantica lelkesedésén.
-Nekem van egy ötletem.-szólt.- Ha ezt a patakot követjük-mutatott patájával az előttük folyó kis érre-egy kis idő múlva elérünk egy kisebb tóhoz. Esetleg mehetnénk oda... |
-Király mehetünk!!!-kiáltott lelkesen és melső lábait egymásmellé rakta a hátsókat szét terpesztette és lelkes arcot vágott.Majd gondolkodni kezdett.Aztán a két ménre nézett.
-De hova? |
Egy ideig Ő is nézte a már messze szálló pegazust.
Bólintott a kérdésre.
- Egyetértek.Mehetünk. |
Még egy kis ideig nézte a távolodó Konvistadort, aztán Atlantic felé fordult.
-Felőlem mehetünk tovább! Vándor?-nézett a ménre, aki addig hallgatásba burkolózott. |
-Na jó én mentem.-mondta aztán a levegőbe emelkedett de vissza tekintett.-apropó Atlantica kiabálj ha kellek.-mondta és végleg eltünt.
-Ég veled!-kiáltott a Konvistador után.-aztán a két ménhez fordult.-és most ,hogy minden élérhető bajon túl vagyunk nem megyünk tovább?-kérdezte. |
-Desperaldo a bátyád?-kérdezte Atlanticát.-Valahol már hallottam róla...talán éppen tőled.-mosolygott a kancára.
'Sokan vagyunk... pedig jó lenne most egy kis nyugalom... ' gondolta magában, de közben szívből remélte, hogy a társaságban nincs gondolatolvasó rajta kívül. |
| Csöndben hallgatta a társaságot. |
-Én jól vagyok.-mondta Atlantica.
-Azt még ne kiabáld el.-mondta Konvistador.-Egyenlőre én vagyok a felelős érted.A bátyád most nem tud megvédeni.Messze jár.
-Te jó ég merre jár Desperaldo?????-kérdezte Atlantica.
-Nyugi jó helyen van.Asszem egy Ezili nevű kancával.-nyugtatta meg Konvistador.
-Jellemző.A kancák körül megtalálható.-mondta szemeit forgatva. |
| - Megtámadott minket egy falka farkasszerű lény,miután visszavertük őket,Én Sebastiannal beszéltem,közben észre sem vettem,hogy Atlantica elhúzott.A segélykiáltására siettem hozzá.Az indák körülfogták és rátámadt a falkavezér. - mondta az idegen pegazusnak |
Az ájulás szélén volt, mikor egy ismeretlen pegazus odament hozzá, és felerősítette. Kitisztult a látása is, mostmár felmérhette a helyzetet. Felállt és hálásan nézett a pegazusra.
-Köszönöm...-mondta neki kicsit még kábán. Aztán Atlanticához fordult.
-Jól vagy?-kérdezte komolyan. A kancát Sebastian a halál széléről hozta vissza, és most aggódott, nem maradt-e maradandó károsodás, de Atlanticának szemlátomást semmi baja nem volt az ijedtségen kívül. |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Vándor alig látott ki a nagy csobbanás által keletkezett hullámból,ami rájuk zúdúlt.Fuldoklás szerű köhögés tört rá,amit alig bírt legyűrni a közbeni nevetése miatt.
