Témaindító hozzászólás
|
2006.07.09. 17:05 - |
*A szökevények 1 óra menetelés után megálltak egy kicsit.
Zenit eloszlatta a mindent belepő sötétet, mielőtt még Asylon szóvá tette volna azt.
Komolya elképzelései voltak, hogy most mihez fog kezdeni, de mivel nem volt egyedül, nem is tudta, belekezdjen-e, vagy inkább mégse.
Tétován pillantott Asylon ködfelhőjéről Evenionra, majd vissza...* |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
-ATLANTICA!-kiáltott vissza a kancának.Amint oda ért látta Sebastian-t ,hogy mennyire kimerült.
Szárnyát rátette a ménre és a saját életerejét magosztotta vele.Majd Atlanticához fordult.A kanca szemébe nézett.
-Te mindig bajba keveredsz????-kérdezte.Mivel még marad pár sebe.
-Sebastian rendbe jön?-kérdezte.
-Igen azt hiszem.-mondta Konvistador.
-Amúgy sajnos mindig megtalálom a bajt.-mondta Atlantica.
-Mi történt?-kérdezte Vándortól.
-Addig emlékszem ,hogy az a vad karmolászott aztán jöttél és kiszabadítottál.ennyi aztán csak homály és reménykedés.-mondta. |
Amint szarva izzani kezdett szemei is kinyiltak.Fejét felemelte.Láta a sebeit.Sötét foszlányok emelkedtek belőle.Hirtelen az egész teste izzani kezdett sebei egyszerűen beforrtak.Aztán látta Sebastiánt.Felállt.
-KONVISTADOR!!!!GYERE!!!!-kiáltotta eszeveszeten.Majd Sebastian-hoz fordult.Látta ,hogy nincs jó állapotban.
-Ha Konvistador ideér akkor mnden újra jó lessz.-súgta a ménnek. |
Csöndben nézte a történteket és reménykedett,hogy Sebastian nagyobb sikerrel jár,mint Ő.
Meg akarta mondani neki,hogy nagyon sajnálja,hogy csak úgy magára hagyta,de érezte,hogy a kanca veszélyben van.
Elmesélte a történteket.
Sajnos neki még nincs olyan mágikus képessége,mint pl a gyógyítás,csupán a föld felett van hatalma.
Reménykedve nézte a mén újabb gyógyító mágiáját. |
-Atlantica! El ne...-de a kanca ismét eszméletét vesztette.-...ájulj.-fejezte be csüggedten. Nagyot sóhajtott.
'Most aztán mi lesz? Ez az egész teljesen fölösleges volt...ráadásul nem tudok gyógyítani legalább egy fél napig.'
Végül, végső elkeseredésében Vándor döbbent tekintetét figyelmen kívül hagyva levetette magát a kanca mellé, mivel nem tudott már tovább állni se. Könnyek csillantak szemében. Nem...Sebastian nem siratott. Egy másik képességét használta: gyógyító erejű könnyét. A könnycseppek legördültek arcán és Atlantica szarvára hullottak, mire az izzani kezdett. Reménykedni kezdett, hogy sikerül, de tovább potyogtatta könnyeit a kanca szarvára. |
Atlantica még mindig csak feküdt.3 másodpercre kinyitotta a szemét aztán újra tiszta homály. |
A segélykiáltásra már összerezzent, de mikor Vándor a kanca után futott, magában megjegyezte:
'Na, ha ilyen gyorsan utánafutott, nekem már nincs dolgom'gondolta kicsit sértődötten. Aztán meghallotta a nyerítést.
-Hűha, ez már komoly dolog!-kiáltotta, azzal vágtatni kezdett a hang irányába. Mikor megérkezett, bizarr látvány fogadta: az indák szerteszét, Vándor seélykérő ábrázata, és végül (Sebastian nem kis riadalmára) Atlantica földön heverő teste.
-Jaj ne, mi történt már megint?-kiáltotta, és odaügetett a kancához. Gyorsan felmérte állapotát.
-Nagyon gyenge...remélem, sikerül meggyógyítanom...-dörmögte halkan, és szárnyát Atlantica fejére és marjáa helyezte. Szemét lehunyta, és szárnya izzani, fényleni kezdett. Egyre jobban...míg végül teljes fényár töltötte ba az erdőnek azt a részét. Végül a jelenség abbamaradt. Sebastian levette szárnyát a kancáról, és zihálva, nagy erőfeszítések árán talpraállt. Neki kellett dőlnie egy vastag fának, hogy ne essen el. Szörnyen kifáradt, a gyógyítás minden erejét felemésztette...
'Csak nehogy én is elájuljak...' |
Próbálta megőrizni a hidegvérét.
Orrával bökdöste a kancát,de látva,hogy nem reagál,egy nagyot nyerített.Remélte,hogy Sebastian meghallja és tud segíteni. |
Atlnatica a földre esett amint elengedték az indák.Szemét nen tudta kinyitni.Túl sokáig tartották az indák és még a karmolások is.Talán még az eszméletét is elvesztette.A halál szélén állt. |
Miközben Sebastiannal beszélt,hirtelen meghallotta Atlantica segélykérő kiáltását.
Tüstént a kiáltás forrása felé vágtázott,hogy segítsen a kancán.Nem kellett sok idő,meg is találta az indák fokságában.
'Jól van Vándor.Koncentrálj!Meg tudod csinálni!' - ösztökélte magát
Patái,mintha a földbe gyökereztek volna,koncentrált,hogy felszabadítsa erejét.
Az indák,amik fogságban tartották Atlanticát,egyre lazábbak lettek,mígnem eleresztették és megragadták a hátán lévő falkavezért.A fokságban lévő lény keservesen nyüszíteni kezdett.
- Takarodj innen! Az egész fajtársaddal együtt! - suttogta a csődör,de tudta,hogy a gyilkos lény hallja szavait.
Az izgő-mozgó,tekergő indák most mind a lényre voltak rátekeredve,mígnem egy hatalmas lendülettel elhajították jó messzire.
Vándor kicsit kifújta magát,majd a kancához ügetett.
- Jól vagy? |
Mosolygott.Még látott egy falkatagot de nem szól ő akarta elintézni.Mintha csak sétálgatott volna bement az erdőbe.Az a falkatag már eltünt de már csak annyi érdekelte ,hogy merre ment.Nem tetszett neki ,hogy sok az inda sőt kifejezetten feszélyesnek tüntek.Aztán hirtelen legálább 40 inda szorosan körülfogta.Sejtette csapda.Erősen kűzdött.Oldalra nézett.Egy pegazus csontvázát látta.Abban a pillanatban felüröl ráugrott a falkavezér.Karmait erősen Atlantica hátába nyomta.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-kiáltott mert végighúzta rajta a karmát a vad.Érezte itt a vég. |
Atlantica kacér pillantására kicsit elpirult.Inkább próbált úgy tenni,mintha nem történt volna semmi,nem akart zűrt,mivel még új itt.
Aztán a következő pillanatban,mikor előbukkant a falka,felkészült a harca,de mikor látta,hogy Sebastian egymaga elsöpörte az egész falkát,megnyugodott.
- Valóban. - értett egyet a kancával,majd a ménhez fordult - Látom hatalmas az erőd,és okosan is használod.Ez becsületre méltó. |
-Hűha ez szép volt!-kiáltotta a levegőbe.De továbbra is az erdőt kémlelte. |
-Mi a...?-Sebastian meglátta a falka vérszomjas lényt. Talán a farkasokhoz tudta őket hasonlítani, de ezeknek még szarvuk is volt... nem tétovázott tovább, a levegőbe emelkedett, és bevetve a tornádóját, szárnyával kisebb hurrikánt készített, ami a magasba emelte, és messze elröpítette az egész csapatot.
-Remélem nem találnak vissza...-dörmögött bosszúsan.
'Mennyi harcias lény van it mostanság' gondolta magában bosszankodva. |
Atlantica a két mén között a tisztás közepén látott valamit.Közelebb ment.Amikor egészen közel ment látta ,hogy egy gyilkos ,mivel a szája véres volt.Nekirontott.Szarvát nekiszegazte majd galoppban megtámadta.A másik lény nyugodtan nézte a kancát.Majd egy egész falka lépett ki az esőerdőből.
-Hoppá!-mondta.Lábai legyökereztek. |
-Én is csak járom a Birodalmat, eddig ez az első hely, ahol voltam... de biztos, hogy nem az utolsó.-mondta, majd elkapta Atlantica Vándornak szóló pillantását, és egy kicsit ledöbbent, de aztán újra felvette eredeti ábrázatát, közben magában a gondolatok egymást kergették.
'Nahát... ez a pillantás nem esett jól... azt hittem, engem kedvel... mindegy... kancák...ki érti őket?...' |
-Én is vándorlok járom a magam útját.Voltam már a tengerpartan.-mondta és csábítóan nézett Vándorra. |
Megvonta a vállát.
- Vándorlok,ahogy azt a nevemből is ki lehet következtetni.Nemrég érkeztem ide,Simbelmyne birodalmába,útam pedig ide vezetett.Igaz,még sok feltérképezetlen táj van számomra,de ez az Esőerdő elnyerte a tetszésem.No,és Ti? Hogyan vetődtetek ide? |
Biccentett vándornak, mikor bemutatták, aztán így szólt:
-Igen, valóban mesés hely. És... hogyhogy erre jártál? Mi hozott erre a szép helyre? |
Mindkettőjüknek biccentett.
- Üdv.Az én nevem Vándor.
Egy röpke pillanatra körültekintett.
- Szóval ez lenne az Esőerdő... El kell ismernem,ilyen csodás helyen is már régen jártam. |
-Üdv!-köszöntötte a mént előlépve Sebastian háta mögül.
-Te ki vagy?-kérdezte.
-Én Atlantica vagyok.Ő pedig Sebastian.-szólt és közben Sebastianra "mutatott". |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|