Témaindító hozzászólás
|
2006.07.09. 17:05 - |
*A szökevények 1 óra menetelés után megálltak egy kicsit.
Zenit eloszlatta a mindent belepő sötétet, mielőtt még Asylon szóvá tette volna azt.
Komolya elképzelései voltak, hogy most mihez fog kezdeni, de mivel nem volt egyedül, nem is tudta, belekezdjen-e, vagy inkább mégse.
Tétován pillantott Asylon ködfelhőjéről Evenionra, majd vissza...* |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Sebastian továbbra is a patakot vizsgálgatta, mikor paták dobogására lett figyelmes. Egyszerre nagyon óvatos lett, de ekkor előtűnt a paták gazdája, egy idegen unikornis. Látszott, hogy nincs rossz szándéka, így Sebastian békésen megszólította:
-Üdv az esőerdőben!-mosolygott. |
Békésen bandukolt az esőerdőben.
'Hmm...szép hely.'
Nemsokára elért egy finoman csordogáló patakot.A partjához sétált és lassan inni kezdett. |
-Persze!-mondta, és követte a kancát. Átvágtak a tisztáson, aztán egyszerre egy csörgedező kis patakhoz értek.
-Nem lehet, hogy ez ugyanaz a pataknak a része, ahol Dynorttal találkoztunk?-kérdezte. |
-Nem tudom de gyorsan eltüntek az fix!-mondta.
-Jössz?-kérdezte és elindult át a tisztáson. |
Érdeklődve hallgatta a párbeszédet, ugyanis hiába volt tőük messze, érzékeny fülével mindent hallott. Azután egyszercsak a két kanca és Dynort távolodni kezdett... azután végképp eltűntek szem elől.
-Vajon hová mehettek?-kérdezte inkább magától, mint a mellette álló Atlanticától. Most egyszerre minden olyan csöndes volt... csak egy madár lelkes csiripelése hallatszott. |
Dynort megrántotta a vállát.
-Ha ennyire akarjátok akkor menjünk!
Azzal elindult kifelé az esőerdőből.
(Reag a Rémségek szigetére is) |
-És az is gáz ,ha mi megyünk hozzájuk?-kérdezte bátran. |
-Hát idehívhatom.De ha felsorolom az összes Afrai nevét akkor mindenkit meg akartok ismerni?Egyébként meg nem biztos, hogy annak nem lesz jó vége, ha ők idejönnek. |
-Most jött rá ,hogy tud gondolatot olvasni és kicsit furcsa volt amit hallott.Ennyi.Ja és könnyen sértődik.-mondta de nem sutogott.
-Amúgy nem tudod őket ide hívni ,hogy bemutasd őket?Esetleg.-mondta.
-Megmondtad a nevüket jó lenne ,ha bemutatnád öket.-szól még mindig Shery. |
-Na jó!-mondta, de nem feküdt vissza.
-Egyébként Judynak mi volt a baja? |
-Ne menj!-szólt Shery majd lábra állt és gyorsan megfogta Dynort sörényét.
-Maradj kérlek!-nézett kedves és kérő szemmel. |
-Sötét Herceg és Syrkol!Nem ismeritek!-felállt és folytatta-Nem igazán esett jól, hogy kinevettek, tehát elmegyek!Gondolom tudtok magatokra vigyázni, ha visszajön a vadállat.Na sziasztok!-Azzal elindult. |
-Ki az a két csődör?-kérdezték de közben fulladoztak a nevetéstől.
-Jomjazom!-nyőgött fel Judy.Shery a földhöz érintettel szarvát és abból víz tört elő.Mikor Judy végzett egyszrüen eltünt a víz nyaláb. |
-Őrködöm, unatkozom, hallgatózom, olvasom a gondolataitokat és elmémmel üzengetek két rossz csődörnek.
-Most perpillanat csak ennyi dolgot tudok egyszerre csinbálni! |
Shery hátat fordított Judy-nak majd intett neki ,hogy jöjjön utána.Shery egyenesen Dynort felé ment.
-Mit csinálsz azon kívül ,hogy rajzolsz igen furcsa ábrákat?-kérdezték szinte egyszerre majd Dynort mellé feküdtek. |
Dynort nyugodtan végig hallgatta a kancák beszédét.Közben szarvával a homokba rajzolgatott, hogy ne unatkozzon.Már nem is érdekelte annyira, hogy mit akartak a kancák. |
-Jól van nyugi!-mondta Shery Judynak.
-De hallottam!-erősködött Judy-Hallotam a gondolatait!!!-mondta de itt már szinte kiabált.
-De...de...de.-dadogott Judy majd Shery egy nagy adag vizzel lehűtötte.Majd komoly arcal mondta:
-Mikor nem hittem neked?
-Mindig hittél nekem.-mondta Judy majd "megölelték" egymást. |
Beállt Sebastian elé!
-Tudod mit?Vissza sem megyek!Legyetek kettesben!Csak elmondom, míg nincs itt, hogy Te is tetszel neki!Na jó!Szia!
Azzal visszasétált Sheryék közelébe és lefeküdt egy fatörzs mellé.Innen nem láthatták egymást a két kancával, de nyugodtan meg tudta hallani ha valami gond van. |
Még egy pillantást vetett a meghökkent káncákra, majd Dynort után ügetett, vissza Atlanticához.
"Ő teljesen más, mint a többi kanca..."gondolta róla, és egyre csak rá tudott nézni. |
Dynort megrázta a fejét és lehajtott fejjel elindult vissza Atlanticához.Sosem tudta megérteni az ilyen sértődéseket, bár nem tudta mi a bajuk. |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|