Témaindító hozzászólás
|
2006.07.09. 17:05 - |
*A szökevények 1 óra menetelés után megálltak egy kicsit.
Zenit eloszlatta a mindent belepő sötétet, mielőtt még Asylon szóvá tette volna azt.
Komolya elképzelései voltak, hogy most mihez fog kezdeni, de mivel nem volt egyedül, nem is tudta, belekezdjen-e, vagy inkább mégse.
Tétován pillantott Asylon ködfelhőjéről Evenionra, majd vissza...* |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
-Igen, azt hiszem, egy társammal össze is futottál. Spartannal nem? Tudod, nekem szerencsém van, mert mindenről tudok, ami az orbisziekkel történik.-vallotta be. |
-Az érdekes egyszer én is kaptam lvegőt a víz alatt.Sajnos csak egyszer.-mondta bánkódó arcal.
|
Sebastian igyekezett minden kérdésre válaszolni.
-Nos, nekem ez eddig az egyetlen hely, ahol jártam a Birodalomban.-mondta.-Én a vízben születtem meg, a szüleim sellőlovak voltak, ezért nagy volt a csodálkozás, mikor kiderült, hogy én pegazus vagyok. Így viszont tudok lélegezni a víz alatt. |
-Ja nem zavarsz-mondta de közben Sebastian mellé lépett.
-Amúgy még misem ismerjük egymást annyira.-mondta.
-Ti honnan jöttetek?Vagy itt kezdtétek?-kérdezte.
Én voltam már a tenger perton.-mondta habozás nélkül. |
Az ő arcába is bőven jutott víz, de nem bánkódott rajta, helyette így szólt:
-Semmi gond, nem zavarsz minket.-mondta az érkező unikornisnak.-Én Sebastian vagyok. Ő pedig-fordult Atlantica felé-Atlantica. Mi járatban vagy?-kérdezte udvariasan. |
-Jaj bocs.Nem volt direkt.Télleg bocs.-próbálta kimagyarázni magát. |
Dynort vágtatva haladt, de azonnal lefékezett amikor egy nagy fröccs víz került az arcára.
-Elnézést, ha megzavartalak titeket a játékban.-mondta. |
-Hát igen.Az én elemem a fény de bírom az esőt.-mondta.
Atlantica az alatta lévő kisseb patakba beledobantott.Lefröcskölte Sebastiánt.Nevetett. |
Sebastian kissé meghökkent Shekeira hangnemén, de még utánukszólt:
-Ö... rendben, akkor... sziasztok!-de a két kanca már nem figyelt rá...így Atlanticához fordult.
-Hát, akkor... kettővel kevesebben vagyunk...-szólt vállatvonva. |
-...Tök rendi vagy Sebastian......És Én is imádom a vizet...
Szólt közbe a cseverésző párnak!
Azzal Cyrtic mellé állt és elindultak az esőerdő széle felé, mivel itt nem foglalkoznak velük.Jön egy másik kis kancácska és Sebastian máris vele foglalkozik... |
Erre elmosolyodott.
-Hát igen... de ha tudod, hogy mikor hová lépsz, és közben a tájat is figyeled, rájössz, hogy milyen szép hely.-mondta, és mélyet szippantott a levegőből.
-Nos, úgy hiszem, alig 1 perc múlva itt eső fog esni.-mondta csevegő hangon, és valóban, alig egy perc múlva az eső csakugyan rákezdett. Sebastian élvezettel tárta ki szárnyait, hogy azokra is jusson egy kis víz.
-Az én elemem a víz... egy eső nekem olyan, mint egy életelixír... ezért is szeretem ezt a helyet. |
-Atlantica vagyok.-mondta.
"váó milyen szép mén"
Amúgy néha jó ,hogy vannak gyökerek.Jó rajtuk ugratni csak hát vannak balesetek-mondta. |
Eléggé megdöbbent a hátára eső unikornistól, de hamar összeszedte magát, és feltápászkodott.
-Semmi baj. Megértem... ezek a gyökerek mindenhol útban vannak.-mondta.- Mellesleg Sebastian vagyok. És te? |
Atlantica a közelükben ugratott a gyökereken.Nem vette észre és pont egy gyökérnél ugratott amikor Sebastian hátára esett.Gyorsan lecsúszott és bűn bánó arcal mondta.
-Bocs nem direkt volt én...nem...én...bocs-mondta a ménnek.
-Télleg nem volt direkt.-mondta de már a mént féltette. |
-Nos, ez érthető dolog.-mosolyodott el.- Velem is történt már ilyen... a vége az lett, hogy egy lénytől útbaigazítást kellett kérnem.-visszagondolva is elpirult szégyenében, hisz akkor még nagyon fiatal csődör volt, tele merészebbnél merészebb tervekkel. |
Shekeiráék egyáltalán nem sértődtek meg a kérdésen.
-Hát csak beszélgettünk és egyszercsak idekerültünk.Nagyon elmerültünk gondolatainkban!-mosolygott. |
-Sebastian vagyok.-felelt.- Hogy kerültök ide? Már elnézést a kérdésért, csak általában nem szoktam itt senkivel sem találkozni. -nem akart udvariatlan lenni, hiszen itt, az esőerdőben rég nem találkozott senkivel, és nem akarta elszúrni a lehetőséget, hogy társasága legyen. |
-Üdv!-szólaltak meg mindketten.
-Shekeira vagyok!Ő meg Cyrtic.Hát Te?
Kérdezte a peguni a csődörtől. |
Beszélgetésre lett figyelmes a közelben. Még egy kicsit várt, de úgy gondolta, közelebbről nézi meg a hangok forrását. Végül Meglátta a két szárnyas lényt. Kilépett a sűrűből, ügyelve arra, nehogy megijessze őket.
-Üdv!-köszönt nekik. |
Shekeira és Cyrtic jókedvűen beszélgettek, miközben ész sem vették, hogy beértek az őserdőbe.
-Tyűha, sosem jártam még itt.szép hely!-mondta Shekeira (a peguni).
-Igen, gyönyörű hely, csak kicsit ragadós.
Mondta miközben próbált kiszabadulni egy igen ragadós növényből. |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|