|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.08. 21:34 - |
 Zorf épp egyik kedvenc helyén baktatott!A végzethegyen!Elég sötét volt, elég magas és elég veszélyes!Felgyújtott egy követ és ledobta!Most éppen ezzel szórakozott, mert nem talált más szórakozást!
De aztán kezdte unni... |
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Jezzy még mindig nevetett de aztán felállt.
-Azért kössz-nézett Sharora.
-Itt télleg vaknak érzem magam-közben kikerülte a fát.
Meg engeditek?-kérdezte-Hagy fagyasszam meg a fát lécci ,lécci. |
 Kicsit előrepillantott.
- Hová tartunk? - kérdezte óvatos hangon. |
 Elmosolyodott a kancán, és már lépett volna, hogy odamenjen hozzá.
 Kegyetlen lába akadályozta meg benne, mert messze kinyújtotta egyenesen.
- Fel tud állni egyedül - mondta halkan, de nem durván. |
 -Vad Szél.-mondta és ő is nagyobbacskát biccentett az udvariasság kedvéért.Igaz csenben ment, de igazából éveszte, hogy végre hozzá illő társasághoz van szerencséje. |
Hirtelen egy csapodás halatszott majd Jezzy felkiltott.
-ÁÚÚ-kiáltott mert nekiment egy fának és igen nevetségesen nézett ki amikor a fülkdön ülve bámult maga elé.
-Hülye fa-de már ebbe a szób bele nevetett. |
- Alig látok valami ebben a szószban! - mondta méltatlankodva, miután egyszer sikeresen nekiment Kegyetlennek.
Végül elunta a dolgot, és belekapaszkodott bátyja sörényébe.
A maga részéről kezdett lehiggadni. Úgy tűnt a kancától valóban nem kell félni.
Csak morgott egyet, mikor az hozzáért, de már nem volt olyan harcias, mint korábban.
Megaztán....még mindig a két lény között volt, és bár a köd gyakran volt ellensége, most valóban nem aggódott.
- Én is csak az orrom után megyek! Machos?
 - Jófelé megyünk - mondta nyugodtan, de láthatatlanul.
A köd egyszerűen elnyelte.
De neki nem okozott gondot tájékozódni.
- Anor vagyok - hajtotta meg a fejét.
|
Bólintott.Elindult.
-És mely néven szólíthatlak? |
Bólintott.Elindult.
-És mely néven szólíthatlak? |
-Nyugodtan figyelhetsz-mondta.
-Furcsa ez a hely-mondta a nagy ködben és közelebb lépett Kegyetlenhez.Jezzy kissé ijedten nézett körtül de az kissé megnyugtatta ,hogy Kegyetlen eléggé közel állt hozzá.Majdnem össze értek.Amikor eléggé össze értek gyorsan odébb lépett.
-Bocs-sutogta a ménnek. |
| - Ennek örülök. Most nem vágytam magányra - mondta nyugodtan, ledobbanva a kanca mellé, és becsukva puha tollakkal borított szárnyait. |
- Én nem félek tőled, és nem akarlak bántani! - mondta mosolyogva, kidugva a fejét Kegyetlen válla fölött.
- Azért csak maradj nyugton! - horkantotta Kegyetlen felkapva a fejét.
- Te meg jegezd meg: Rajtad tartom a szemem! - mondta Jezzy tekintetébe fúrva a sajátját. Többet nem mondott, mert meghallotta Machos halk, de határozott horkantását maguk mögött.
Így voltaképp szokatlan nyugalommal értek le a Hegy lábához, és indultak el egy úton, ami hatalmas ködbe vezetett. |
-Nyugi Sharo én nem bántalak.Nem szokásom.-mondta és barátságosan mosolygott.
-És mi okom lenne rá?-kérdezte.
-És a bátyád könyen legyőzne de lehet ,hogy te is.-mondta.
|
| -Nos...én sem! |
Döbbenten nézte a kancát, aztán gyorsan Kegyetlenhez húzódott, ki már csikorgatta a fogait.
- Ne aggódj! Ártalmatlan! Csak egy kis kanca! És Machos is itt van! - súgta neki, mire Kegyetlen kicsit lehiggadt, főleg, hogy a kanca távolab volt Sharótól.
De a vad csődör még mindig kelletlenül tűrte a jégelemű lény jelenlétét.
Machos csendben ment mögöttük, vagy érzelmek nélkül, vagy jól palástolva azokat.....
- Senkivel - mondta könnyedén. |
-Az igaz.-mondta majd könnyű vágtában Kegyetlenék után ment.Egyenesen Kegyetlen szemébe nézett próbálta felvenni a szemkontaktust.
-Jó lény vagy te-mondta és közben a szemébe nézett.
-Szeretem azokat a lényeket amelyek különlegesek.Tehát nincs szarvuk vagy szárnyuk.Úgy mint ti.-mondta.
-Asszem inkább veletek megyek.Szeretem a kihívásokat.-mondta és próbált bevágódni vagy legalább valami barátság szerüt kihozni a kapcsolatukból. |
-Igaz!-mosolyodott el.
-És kikkel fog tartani?-kérdezte csepp gúnnyal, persze ő is kedvesen. |
Keserű fintorral kiáltotta a választ, hiszen jó messze állt a kancától:
- Mennék én, de mind rosszul járnánk!...Machost meg ne hibáztasd, mert megmondta, hogy a Te kedvedért is tompítaná a varázsát, és mi sem megyünk sokáig vele..... |
-Nem bíztok bennem igaz?-kérdezte.
-De...De...de....nincs rá okotok.Érdekes csak engem féltessz és ők nem tébolyodnak meg mi?Minden esetre nekem mind1 csak egy válasz kérnék tőle mielőtt eltüntök.Amúgy jönnél ha engednének?Csak kérdezem.-még várt egy percet. |
| - Ahol ennyi sötét lény tolong, elkelhet a fény... - válaszolt nyugodt, kedves hangon. |
Felnézett ismét.
-És őn?Mit keres itt?! |
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Zorf épp egyik kedvenc helyén baktatott!A végzethegyen!Elég sötét volt, elég magas és elég veszélyes!Felgyújtott egy követ és ledobta!Most éppen ezzel szórakozott, mert nem talált más szórakozást!
Kicsit előrepillantott.
Elmosolyodott a kancán, és már lépett volna, hogy odamenjen hozzá. 
Kegyetlen lába akadályozta meg benne, mert messze kinyújtotta egyenesen.
-Vad Szél.-mondta és ő is nagyobbacskát biccentett az udvariasság kedvéért.Igaz csenben ment, de igazából éveszte, hogy végre hozzá illő társasághoz van szerencséje.
- Jófelé megyünk - mondta nyugodtan, de láthatatlanul.